A World Press Photo első magyar fődíjasa: Fejes László: Esküvő (1965)

2015. augusztus 16. Mai Manó Ház

Fejes László fotóriporter, fotóművész 1935. november 23-án született Pápán. A születéstől a halálig minden eseményt megörökített, de igazán ismertté színházi és jazz-fotói tették. Munkásságában a riporter és a művész nem választható külön: kíváncsisága a riporteré, az eredmény művészet. – írta róla Kincses Károly fotómúzeológus. Fejes 1959-ben végzett fényképész ipari tanulóként, majd 1959 és ’64 között a Fővárosi Fotó Vállalat fényképésze, 1964 és 1985 között pedig a Film Színház Muzsika fotóriportere volt.
Fejes 1965-ben készítette Esküvő című képét. A fotó 1965-ben WPP aranyérmet nyert, de a fényképet az 1956-os magyar forradalomra tízéves évfordulójára megemlékező Stern magazin dupla oldalon közölte, megváltoztatott képaláírással. Ezt a hazai politika nem tolerálta és a Magyar Fotóművészek Szövetségében is néhányan úgy vélték, hogy a kép lejáratja Magyarországot, így nem egyeztek bele abba, hogy Fejes kiutazzon a díjátadásra, később kiderült, hogy Horváth Tamás, az MTI Fotó Osztályának vezetője mégis kiutazott és átvette a díjat. Később Fejest elbocsájtották a Film, Színház Muzsikától és hónapokba telt, mire visszavették. 

fejes1965wedding.jpgFotó: Fejes László: Esküvő, Budapest, Damjanich utca 35. IV. emelet, 1965 © Magyar Fotográfiai Múzeum

Az Esküvő, amely díjat nyert, úgynevezett családi fotónak készült. Albumba: a gyerekek, unokák, nagyszülők részére. Ám a környezet kiemelte a szokványból, tartalommal, átvitt értelemmel telítette. A hattagú násznép a homályból a kopár gangon, megy a fény, az új élet felé. Az arcokon a természetnek megfelelő vidámság vagy elgondolkozott komolyság. S a háttérben a sivár folyosón falán mint kiáltó figyelmeztetés ott komorlik a második világháború gépfegyvereinek nyomvonala. – írta Ábel Péter a Foto magazin 1966-os 3. számában Az ember és a pillanat című cikkében Fejes László fényképéről. Az Esküvő című fotó - melyet semmilyen módón nem szerettek volna az 1956-os eseményekhez kötni - az alábbi képaláírással jelent meg pár hónappal később a fotós szaklapban: Illusztráció egy évfordulóhoz (1945-1965).

Fejes a mára eltűnt a Most Artistic Press Photo (legművészibb sajtófotó) kategóriájában nyerte el az első díjat, az ifjú házaspárt ábrázoló képével, akik egy bérház körfolyosóján, golyó lyuggatta fal előtt mennek. Fejes László 1965-ös díja nem csak az azóta megszűnt kategória miatt érdekes, hanem mert Feature kategóriában (talán a mai Hétköznapok kategóriának felel meg leginkább) dicséretet is kapott, ami ma már lehetetlen lenne, mivel a jelenlegi szabályok szerint (ahogy a magyar Sajtófotó pályázaton is) egy képet csak egy kategóriába lehet nevezni. A kép történetéhez mindenképpen hozzátartozik, hogy a német Stern magazin dupla oldalon közölte és engedély nélkül használta fel a fotót. Megváltoztatták a címét is, amely így az 56-os forradalom évfordulójára utalt. Fejes komoly eltiltást kapott, visszamínősítették, saját nevén egy ideig nem publikálhatott, így szinte ellehetetlenítették munkáját. Almási László fotóriporter a Fotóművészet magazinnak interjújában is erről az időszakról mesél egy történetet: „Szegény Fejes Laci, amikor el volt tiltva, akkor nálunk dolgozott egy kicsit, a hétvégeken keresett egy kis pénzt. Az egyik mérkőzésen a rendőrök elkezdték ütni a közönséget, ő meg lefényképezte. Bevitték, mi meg órákig vártuk a szerkesztőségben. El nem tudtuk képzelni, hogy mi történhetett vele. Aztán egyszer csak, amikor megtudtuk, hogy balhé volt a meccsen, valakinek eszébe jutott – olyannak, akinek az ilyesmi eszébe juthatott –, hogy be kéne szólni a belügybe. Meg is tette a kapcsolatai segítségével, ennek hatására kiengedték Fejes Lacit, és visszaadták a filmjeit, ki voltak belőlük vágva azok a kockák, amiken rendőrök voltak.”
Fejér Zoltán fotóriporter visszaemlékezéseiből megtudhatjuk, hogy az esküvői fotózás még a hetvenes-nyolcvanas években is fontos bevételi forrása volt az állami FŐFOTÓ vállalatnak. Bár természetesen ilyenkor a klasszikus eküvői fotók készültek el.
„A Főfotónál az volt a mánia, hogy minden szombaton esküvőt kellett fényképezni. Budapest fel lett osztva, egyes kerületek házasságkötő termeibe a FÉNYSZÖV járt, más kerületekbe a Főfotó, amit, tanácsi vállalatként, nem is lehetett volna a pozícióiból kirobbantani. Az ügyfélszerző mindig ott ült az anyakönyvi hivatalban, és amikor a pár a bejelentkezés után kijött az ajtón, odament, hogy “Jó napot kívánok, a Fővárosi Fotó Vállalattól vagyok, százötvennyolc forintért le tudjuk önöket fényképezni.” Huszonketten voltunk a részlegen, néhány idősebb kivételével be voltunk osztva. Én például, III. kerületi lakosként, a XVIII. kerületet kaptam, minden szombaton oda kellett átmennem, kaptam egy listát, hogy meg kell csinálnom a 10:30-ast, a 11:00-est, utána szünet, aztán 12:30, 13:00, 13:30 és így tovább, a 16:30-as volt az utolsó, általában hét-nyolc esküvő minden szombaton.”
A díjnyertes fotó ismertségét jól jelzi, hogy a 2011-ben a londoni Royal Academy of Arts kiállítótereiben megrendezett tárlatot - mely a XX. századi magyar fotográfia legnagyobbjait mutatta be - nem csak Capa vagy Kertész fotójával illusztrálták a legtöbb angol nyelvű cikkben, hanem az Esküvő című fotóval is.
Fejes László 1985. január 26.-án hunyt el Budapesten, munkáit a Magyar Fotográfiai Múzeum őrzi.

(forrás: fotomuveszet.net; emasa.hu; fotomuzeum.hu; wikipedia.hu)

1959-ben Vadas Ernő Ménesterelés című fotójával nyerte el a World Press Photo díj ezüstérmét. Vadas Ernő képeiből ITT találsz egy válogatást.

Ajánlott bejegyzések:

Ugrás a lap tetejére
süti beállítások módosítása