Török László A család című World Press Photo-díjas képének története (1972)

2015. szeptember 30. Mai Manó Ház

Ami a családot illeti, édesapám a háború előtt segédoperatőr volt az akkori filmgyárban, de nem igazán szerette. A nagybátyám, néhai Török Vidor legendás operatőr volt, és a magyar Televízió alapítói közé tartozik, ő már a második világháború alatt is dolgozott, mint haditudósító. A hatvanas évek közepén én is operatőri indíttatásokkal kezdtem a fényérzékeny területekhez való viszonyomat. Vidor bácsi azt mondta, hogy a lépcsőfokokat végig kell járni, ezért először a Magyar Filmlaboratórium Vállalathoz kerültem, és ott nagyon hamar rájöttem arra, hogy azokat a dolgokat, amik engem bármennyire is naiv szinten, de foglalkoztatnak, a film környezetében megcsinálni képtelenség. Hatvanhatban érettségiztem, egy pár hónapig a filmlaborban dolgoztam, elvittek katonának, visszakerültem, de már éreztem, hogy a filmes szakma nem igazán szerencsés a számomra. Jóval gyorsabban szerettem volna a fényérzékeny gondolataimmal foglalkozni, és beláttam, hogy a türelmetlenségem révén nem ez lesz az a művészeti ág, amelyben ki tudom fejteni az elképzeléseimet. Ekkor kezdtem a fotográfia felé orientálódni. Trükkmérnökként ott dolgozott a filmlaborban Hefelle József, aki most a szakiskolában tanít, és vele kezdtem el a fotózást. 1970-ben átkerültem az MTI-be, ahol nagyon sok területen dolgoztam, ott tanultam meg a szakmát, általuk szereztem szakmunkás-bizonyítványt. Az ottani három év a tanulás és a csalódások időszaka volt. A színes-laborban kezdtem, onnan kerültem az illusztrációs rovathoz, dolgozhattam, de később eléggé botrányossá vált az ottlétem. 1972-ben csináltam meg a Család című képemet, és az ment ki, az MTI-kollekció részeként, a ’73-as World Press Photo pályázatra, ahol elnyerte az általános kategória első díját. Ennek komoly nemzetközi visszhangja lett, de itthon sajnos egészen másképp álltak a dologhoz: az akkori kultúrpolitikai környezetet ismerve természetes, hogy egy olyan kép nyert, amivel ideológiailag nem tudtak egyetérteni, a szocialista család felbomlását és ehhez hasonló üzeneteket véltek a képben felfedezni. Azt is tudni kell, hogy ’68-ban Fejes László – sajnos, meghalt már – az Esküvő című képével ugyanebben a kategóriában nyert díjat, és abból is nagy botrány lett, az ötvenhatra asszociálva tartották provokatívnak, az enyémet pedig a szocialista család szétbomlására. 

toeroek-laszlo-a-csalad-1972.jpgFotó: Török László: A család, 1972 

Pedig az én indíttatásom egészen más volt. A hetvenes évek elején jövedelem-kiegészítésként jártunk le vidékre, és „röhögős” képeket csináltunk. Ez nekem eléggé megrázó élmény volt, mert a szakmát, de az életet is kezdtem már megismerni. Nagy ellentmondást éreztem abban, hogy mindenki szépet, a hamisat keresi, és ezt egy olyan műfaj, a fotográfia segítségével akarja elérni és tanúsítani, ami nem képes másra, mint visszaigazolni a realitásokat. Ebből indultam ki. Skiccen már több éve megvolt a kép, előre elgondoltam, több évig benne volt az agyamban, aztán ’72-ben adódott a lehetőség , hogy össze tudott állni a képen látható négy ember. A házaspár a szomszédban élt, a kisfiú szintén az egyik lakótárs gyereke volt, Ibolya pedig egy ismerősöm a Kárpátiából. Ez volt a kép, ami meghatározta azt a hitemet, hogy lehet létjogosultsága a beállított vagy előre elgondolt fotográfiának; de egyben felismerése annak, hogy a fotográfiában a véletlennek is lehet meghatározó szerepe, a pillanat banalitása értékeket is közvetíthet: ezen a képen is, az antropológiai azonosságok csakis az esetlegességből fakadtak. Az MTI-nél akkortájt nagyon sok álriport készült, én ezt nem akartam csinálni, úgy gondoltam, ha valaki fotográfiával akar foglalkozni, akkor az a fajta dolog nem követhető. Abban az időben hívták meg Keleti Évát a zsűribe, és az MTI-ben úgy gondolták, hogy nekik is nyitni kell, összeállítottak egy kollekciót. Előtte Alföldi Jenő írt egy kedvező kritikát az Élet és Irodalomban a képemről, és így került az anyagba. Amikor Amszterdamban zsűrizték a képet, nem tudták, hogy ki csinálta, mert a hátára nem is volt ráírva a nevem. A díjátadásra ki nem mehettem, később megtudtam, hogy ez volt az első kép, amit díjaztak. Az MTI-ben pillanatokon belül megfagyott körülöttem a levegő, ami oda vezetett, hogy kijelentették, nem lehetek náluk fotográfus. Tehetségtelennek tartottak, és azt is mondták, hogy valahonnan loptam az ötletet, a fő indok pedig az volt, hogy a kép nem reprezentálja Magyarországot, mert provokatív, végül kijelentették, hogy a sajtópályára alkalmatlan vagyok.

(Részletek a Fotóművészet magazin 1996/5-6. számában megjelent Fotográfiai alkotóműhelyek: Pajta Galéria Egyre inkább művészteleppé válunk Beszélgetés Török Lászlóval című interjúból, melyet Bacskai Sándor készített.) 

urbantorok.jpgFotó: Urbán Ádám: Török László a Család című fotójával
Részlet a PéldaKépek sorozatból

Híres emberek (Tolsztoj, Sophia Loren, Picasso, Hitchcock) családi képeiből összeállított különleges válogatásunkat ITT találod.

Ajánlott bejegyzések:

Ugrás a lap tetejére
süti beállítások módosítása