Arago, fizikus és csillagász, valamint francia képviselő nagy érdeklődést mutatott Daguerre felfedezése iránt, miután Daguerre bemutatta neki találmányát, ő pedig 1839. január 7-én bejelentette a Francia Akadémián és megvételre ajánlotta a szabadalmat a kormánynak. Arago ugyanez év augusztus 19-én a Tudományos és Képzőművészeti Akadémia együttes ülésén hihetetlen nemzetközi érdeklődés közepette, a vegyi eljárást részletezve ismertette a dagerrotípia készítését. A kormány élt is ezzel a lehetőséggel, és életjáradékot fizetett, évi 6000 frankot Daguerrenek, és 4000-et pedig Niépce örökösének, majd a felfedezést ugyanezen a napon, 1839. augusztus 19.-én a világnak ajándékozta, hogy bárki szabadon foglalkozhasson a fényképezéssel. Ezen a napon a fényképészet megszületését ünnepli a világ.
Harminc évvel ezelőtt a Foto magazinban jelent meg Szilágyi Gábor írása, mely a fotográfia terjeszkedését mutatta be Latin-Amerikában a bejelentést követő időszak után. Lapozó rovatunkban ezt a cikket olvashatjátok.
Fényképek és fényképezők Latin-Amerikában
A fényképezés felfedezése – Daguerre előtt
Majd egy évtizeddel a fényképezés felfedezésének bejelentése előtt Antoine Hercule Romuald Florence már rájött a képek rögzítésének a módjára. Florence 1804-ben született Nizzában, a húszas évek végén vándorolt ki Brazíliába, ahol Sáo Paola tartomány San Carlos nevű helységében telepedett le és halt meg 1879-ben. Polygraphiának nevezett másoló eljárásával már 1830-ban Talbot képeihez hasonlókat tudott előállítani. Naplójából tudjuk: ezüstnitráttal dolgozott, s képelnek egyike-másika is ránk maradt, de készítésük pontos idejét illetően teljes a bizonytalanság és a kétely.
Fotó: Louis Compte: Chafariz do Mestre Valentim e Cais da Praia do Peixe, Rio de Janeiro, 1840
Brazília földjén az első dagerrotípiát a francia Louis Compte atya rögzítette. 1840. január 17-én szállt partra Rióban, és az új művészetből a Pharaoux Szállóban tartott nyilvános bemutatót. A Jornal do Commercio tudósítója szerint képei oly természethűek voltak, annyira pontosan és tisztán adták vissza a látványt, hogy mutatványának órák alatt híre ment. Néhány nappal később magától az uralkodótól érkezett meghívás: az atya járuljon őfelsége, II. Pedro színe elé és produkálja magát. A 15 éves uralkodót egy pillanat alatt rabul ejtette az ezüstösen csillogó kép varázsa, és azonnal rendelt egy készüléket, amelyet aztán rögvest használatba is vett. Brazília első honi dagerrotipistája tehát az ország első embere, az uralkodó volt. Ez azonban nem feledtetheti, hogy Brazíliában a fényképezés még sokáig vándorfényképészek privilégiuma maradt, akik messziről érkeztek és gyorsan távoztak. 1842-43-ban Észak-Amerikából jön Augustus Morand. Őt követi 1849-ben az angol W. R. Williams. 1850-52 között a német Wilhelm Telfer, 1852-től a francia Jules Casimir dolgozik Rióban. 1840-ben fordul meg Bahiában Micolei és ismerteti meg a lakossággal Daguerre találmányát, amely csak három évvel később jut el Recifébe. Charles deForest Fredericks ugyancsak Észak-Amerikából érkezik. Az Amazonason hajózik le Belenig és ott létesít műtermet a negyvenes évek közepén. Innen járja be szinte az egész országot, sőt időről időre átruccan Montevideóba, Illetve Buenos Airesbe.
Fotó: Charles deForest Fredericks: Daguerreotype of Recife, capital of Pernambuco, Brazil, 1851
Az ötvenes években telepszik le Pernambucóban a német bevándorló, August Stahl. A nedves lemez elterjedésével nő az igény és lehetőséggé válik a szándék, hogy a fotográfus a tágabb környezetet is bemutassa. Ennek, az idővel hagyománnyá vált folyamatnak Stahl az elindítója Brazíliában. 1853-ban Recifében, 1859-től Rióban dolgozik. Ő terjeszti el a nedves eljárást, s érdeklődése a személyfelvételektől fokozatosan a város- és tájkép, valamint az épületfotográfia felé fordul, kockáztatva ezzel megélhetését, hírnevét, amelyet II. Pedro s családja udvari fényképészeként szerzett. Az általa vágott ösvényen halad A. Coutinho, akinek életművében zömmel ugyancsak táj- és városfelvételeket találunk, s aki a hatvanas évek elejétől fejtette ki tevékenységét Alagoasban, Penedóban. Szinte valamennyi ismert képe a víz felől ábrázolja a szárazföldet, amely rendszerint a távolban látható. Elsősorban nem a technika késztette erre, sokkal inkább a szemléletmód, amely az eszközök kényszerű szorításában ily módon talált kifejezésre. (Szilágyi Gábor)
Fotó: August Stahl: The Palace of São Cirstóvão, c. 1862
(forrás: Foto, 1986/4 168-170. old.; wikimedia.org)
A világ legelső fotográfiája 1898-ben tűnt el, majd 1952-ben került elő újra. A különleges fotó érdekes történetét ITT találod.
