Keddre virradó éjjel, 51 éves korában, hosszú betegség után meghalt Burger Barna fotográfus. Utolsó, a kéktúra bejárását dokumentáló, Kékvándor című fotókiállításának megnyitóján már kerekesszékkel jelent meg. Egy akkori interjúban elmondta: izomsorvadással járó ALS betegségben szenved, ami miatt járni sem tud és ágyhoz van kötve.
Burger Barna Óbudán az Árpád Gimnáziumban érettségizett 1983-ban. 18 éves koráig futballozott, az NB1-be is bekerült. Majd 1985 és 1987 között a Práter utcai fényképész iskolában tanult. Pályájának alakulására nagy hatást gyakorolt Pólya Zoltán fotóművész, valamint Fényes Tamás fotográfus, akiktől nagyon sokat tanult. Az iskola elvégzése után rögtön behívták katonának, az itt eltöltött időszak még jobban megerősítette abban, hogy ezen a pályán kell tovább dolgoznia. 1988 és 1989-ben a Kurirnál helyezkedik el. Hivatásszerűen 1990-től foglalkozik a fényképészettel. 1992-ben a PROFIL Osztrák politikai magazin kelet-európai tudósítója. 1995-ben a Képes Európa képszerkesztőjeként dolgozik, majd még ugyanebben az évben három társával megalapítja a Fotográfia Art&Work Stúdiót. 2000-ben alapító cégvezetője a Fókusz-Pókusz fotóügynökségnek. Megbízói között olyan neves lapok szerepelnek, mint az Elle magazin, a Playboy, a Cosmopolitan, az FHM. Érdeklődése széles körű, munkái között a portrék ugyanúgy megtalálhatóak, mint a középületek fotói. A kezdetektől szabadúszóként dolgozik. 23 éven keresztül volt Orbán Viktor fotósa, és több nagy sikerű magazin munkatársa volt, számos könyve jelent meg.
Mai bejegyzésünkben a Mai Manó Házban 2010-ben bemutatott Előtte - utána, a zárójelbe tett idő című sorozatának képeiből válogattunk.
Fotó: Koszticsák Szilárd: Burger Barna fotós Kékvándor című az Országos Kéktúra útvonalán készült fotókat bemutató kiállításának megnyitóján, 2016 augusztusában © MTI
A portréfotográfia egy képbe sűrítve ábrázolja a megélt időt. Ha a fotós sorozatokba rendezi az arcképeket, további hangsúlyt helyez az eltelt időre, miközben a nézőre bízza, hogy a fényképek között lezajlott eseményeket – adott esetben egy ember életét – elképzelje. Ha a sorozat a minimumra szorítkozva csak két elemre épül, az egyik az „előtte”, a másik pedig az „utána”, akkor ez a hangsúly még erőteljesebb.
Burger Barna ismert és ismeretlen emberekről készített két-két darabból álló, azaz minimális portrésorozatot: előtte és utána. A téma természetesen a köztes idő, ami lehet néhány perc vagy több óra, és az abba foglalt cselekvés. Hogyan jelenik meg egy labdarúgó arcán a mérkőzés előtti feszültség, és hogyan olvasható le róla utána, győztek-e vagy vesztettek? Milyen egy színész arca előadás előtt, és milyen utána? Vajon melyik állapotba íródott bele jobban az eljátszott szerep? Látszik-e a rockzenész vonásain a koncert előtt, hogy jó lesz-e a fellépés, és marad-e utána más, mint a siker, a kimerültség és a megkönnyebbülés?
Burger Barna ebben a munkájában az „összehasonlító fotográfia” területén mozog, ahogy ezt a műfajt egykor Alfred Döblin nevezte August Sander fotói kapcsán. Nem az egyes foglalkozásokat, jellemeket vagy az életkorok sajátosságait veti össze, hanem az egyes emberben keresi a változást. A válogatásban a nyilvánosság előtt nap mint nap kitárulkozó szereplők mellett a rivaldafényen kívül létező emberek is megjelennek; míg az előbbiek mindennapi tevékenységének „előtte”- és „utána”-fázisát is kiismerni véljük, utóbbiak arcáról csak találgathatunk. Hétköznapi látásmódunk talán kevés is hozzá, hogy megmondjuk, melyik kép készült az apácáról ima előtt, s melyik utána.
Az összehasonlítás lehetőségét kínáló fotográfus módszere a lehető legkoncentráltabb: a képeken szinte csak az arcok jelennek meg, a minimálisra vágott háttérrel. Nincs környezet, nincsenek attribútumok, nincsenek világításbeli különbségek vagy más támpontok. A néző csak a legfinomabb jelekből tájékozódhat: egy-egy kierősödött ránc, halványan színeződött arcszín utal a küszöbönálló, illetve a megtörtént eseményekre. Saját emberismeretére, szubjektív tapasztalataira van bízva, mit olvas ki a vonásokból.
Burger Barna Helmar Lerski és August Sander fotós hagyományára támaszkodva egyéni jellemrajzokat készít, mégpedig úgy, hogy a klasszikus fotográfiai tradícióval és saját alapvetően a riportfotóból kiinduló szemléletével szemben haladva épp az eseményt teszi zárójelbe. (Mélyi József, a kiállítás kurátora)
Fotó: Burger Barna: Részlet az Előtte-utána című sorozatból
Fotó: Burger Barna: Részlet az Előtte-utána című sorozatból
Fotó: Burger Barna: Részlet az Előtte-utána című sorozatból
Fotó: Burger Barna: Részlet az Előtte-utána című sorozatból
Fotó: Burger Barna: Részlet az Előtte-utána című sorozatból
Burger Barna egy hajdani, gyermekkori álmát váltotta valóra, amikor nekiindult, és végigjárta gyalogszerrel Magyarországot, az Országos Kéktúra 1180 kilométerét. A vándorláson készült fotóit, s a hozzájuk fűződő gondolatait formálta egy különleges fotóalbummá, s most ezekből a képekből készült a fotográfiák kiállítása is. Egykoron sok magyar tévénézőnek élménye volt a Rockenbauer Pál rendezte híres sorozat: a „Másfélmillió lépés Magyarországon”. Ahogy a film készítői, úgy Burger Barna is keletről nyugatnak indult. Alkalmanként 20 és 40 km közötti távolságokat teljesítve, heti két- három napot rászánva, több mint egy évig, 2013 májusától 2014 novemberéig tartott az útja. A túra már a kezdetektől igazi vándorlássá vált: a gyaloglás, a természet közelsége és a magány nem csak a fotográfiákon megörökített élményeket adta, hanem az önismeret és a tisztázó gondolkodás másként nehezen megkapható helyzetét is.
A képre kattintva Burger Barna KÉKvándor című sorozatának fotóiból találsz egy válogatást.
Fotó: Burger Barna: A KÉKvándor (részlet a sorozatból)
(forrás: maimano.hu; wikipedia.hu)
Nyugodjék békében!
