Berenice Abbott (1898–1991) elsősorban az 1930-as években készített Változó New York (Changing New York) című sorozatának képeiről, illetve Eugène Atget életművének megmentőjeként és kezelőjeként vált ismertté. Az 1898-ban az Ohio állambeli Springfieldben született Abbott 1918-ban azzal a szándékkal utazott Párizsba, hogy szobrász lesz, de ehelyett Man Ray asszisztense lett és 1925-től már önálló portréfotográfusként működött. 1929-ben visszatért az Egyesült Államokba, és a már említett New Yorkról szóló album megjelenése után a tudomány, annak vizuális megjelen(ít)ése és absztrakt eleganciája kezdte foglalkoztatni, 1939-től tevékenysége a tudományos képalkotásra és a természettudományos jelenségek minimalista stílusú megörökítésére irányult.
Abbott 1939-ben Fotográfia és Tudomány címmel „manifesztumot” írt: „Egy tudomány által teremtett világban élünk. De mi – a laikusok milliói – nem értjük vagy értékeljük a tudást, amely a mindennapi életünket irányítja. […] Kell egy barátságos tolmács a tudomány és a laikus között. Hiszem, hogy a fotográfia lehet ez a szóvivő, minthogy a kifejezés más formája nem alkalmas erre. A fotográfia, korunk művészete, a mechanikus, tudományos médium, amely illik a korunk sebességéhez és karakteréhez, megfelel ennek a funkciónak. A fotográfia, a tudomány gyermeke, és a tudomány, a szülő között alapvető egység van. Mégis, mostanáig, a tudományos témák fotózásának feladatát, népszerű megjelenítéssel és tudományos korrektséggel való felruházását nem valósította meg senki. A művész, valamint a dokumentáló funkciója szükséges itt. A történelem során a művész volt az emberi és szellemi energiák és ötletek szóvivője és megőrzője. Ma a tudománynak van szüksége a hangjára. Szüksége van a vizuális kép megelevenedésére, az emberi képzelőerő minőségére és szigorú fegyelmére. Olyan terminusokban kell szólnia az emberekhez, amelyet megértenek. A fotográfiát megértik. Számomra a fotográfiának ez a funkciója rendkívül sürgetőnek és érdekesnek tűnik. A tudományok tárgya talán napjaink legizgalmasabb témája”.
Miközben reklámfotókat csinált olyan cégeknek, mint a Standard Oil és az IBM, otthon azzal kísérletezett, hogy a mágnesességet és elektromosságot lefotografálja – mindehhez különböző eszközöket is feltalált. Az egyik hullámokról készített képéről ezt mondta: „Az volt az ötletem, hogy rayogramot csinálok mozgás közben. Moholy-Nagy és Man Ray úgy csinálta képeket, hogy tárgyakat tettek fényérzékeny papírra, én ugyanezt akartam, csak mozgás közben”. 1944-ben a rövid életű Science Illustrated képszerkesztője lett, de összességében majdnem húsz évig kellett várnia arra, hogy beérjen a munkája.
1957-ben a Fizikai Tudományok Tanulmányi Bizottsága egy új középiskolai fizika tankönyv előkészítésén dolgozott, amely az alapvető fizikai elveket hatásos magyarázatok és képek segítségével szerette volna megjeleníteni. A bizottság néhány tagja jól ismerte Abbott munkáit, így 1958-ban behívták egy állásinterjúra a MIT (Massachusetts Institute of Technology) fizikai tudományok bizottságához. Saját elmondása szerint azt mondta a bizottságnak, hogy „a tudósok a legrosszabb fotográfusok a világon”, ő viszont az egyik legjobb, így rá van szükségük. Miután felvették, éveken keresztül dolgozott a MIT-nél, 1960-ban egy akkor úttörőnek számító fizika tankönyvben meg is jelentek a tudományos fotográfiái, így azokat középiskolások milliói látták.
Ezek a képek vitathatatlanul Abbott legkreatívabb és leginnovatívabb munkái közül valók. Egyszerre szépek és tanulságosak, gyakran valamilyen alapvető tudományos elvet illusztrálnak. A fotókat sok iskolában és tudományos múzeumban bemutatták az 1960-as és 1970-es években. Az egyik ilyen kiállítás kapcsán így írt az Art in America című folyóirat: „Bizonyos, hogy a tudományos igazságok és a természeti jelenségek végtelen változatosságukban legalább olyan jó témák a művészet számára, mint az ember és az érzelmei.” (Gáspár Balázs) 

Fotó: Berenice Abbott: Szappanbuborékok, 1945

Fotó: Berenice Abbott: Többszörös expozíció himbálódzó golyóról, 1958

Fotó: Berenice Abbott: Pattogó golyó csökkenő ívben (részlet), 1958

Fotó: Berenice Abbott: Parabolikus tükör, 1958

Fotó: Berenice Abbott: Fény prizmán keresztül, 1960

Fotó: Berenice Abbott: Mágnesesség és elektromosság, 1958

Fotó: Berenice Abbott: Mágnesesség kulccsal, 1958

Fotó: Berenice Abbott: Fizika tankönyv Abbott fotóival a borítón, 1960

Fotó: Berenice Abbott: Az optika és hullámok című fejezet Abbott fotójával a fizika tankönyvben, 1960

(forrás: Berenice Abbott (szöveg: Julia Van Haaften). Könemann Verlags GmbH, Köln 1997.; commercegraphics.com; seeingscience.umbc.edu; mitmuseum.mit.edu; steidl.de; brainpickings.org; theguardian.com)

Mielőtt még teljesen átalakult volna a metropolisz, Abbott meg akarta örökíteni New York terjeszkedését és annak régi arculatát is. A munkát társával, Elisabeth McCausland műkritikussal együtt készítette elő, ám a gazdasági válság közepette elfogyott az erre szánt pénz, így a fotók végül egy útikönyv illusztrációjaként kerültek a közönség elé. Az 1939-ben készült sorozatból ITT találsz egy válogatást.