Vasárnap 87 éves korában meghalt Balla Demeter Kossuth- és Balázs Béla-díjas fotóművész, a nemzet művésze, írja az MTI.
Balla Demeter 1931. május 4-én született a Szentes környéki tanyavilágban. Fotográfiával 1951-ben autodidakta módon kezdett foglalkozni, 1954-ben határozta el, hogy a fényképezést választja hivatásául. 1957-ben megszerezte a fényképész szakmunkás bizonyítványt, és még abban az évben a Fővárosi Fotó Vállalatnál helyezkedett el. Felvételeire hamar felfigyeltek, számos díjat nyert, és ettől kezdve rendszeresen dolgozott képes lapoknak, könyvkiadóknak.
Az 1960-as években a Stern magazin tette világhírűvé, amely közölte képeit, majd Mihail Romm szovjet filmrendező a Hétköznapi fasizmus című filmjével, amelynek a középpontjában szerepelt a Sternben megjelent képe. Később Jancsó Miklós mellett a Sirokkó című filmet fotózta, és ott összebarátkozott Marina Vladyval. Az ő segítségével eljutott Moszkvába, ahol magánszorgalomból fényképezte a szovjet értelmiséget. Ezekkel a képekkel 1972-ben Pravda-díjat nyert.
1969-től a Lapkiadó Vállalat szerkesztőségeiben dolgozott, az Ádám Magazintól ment nyugdíjba 1988-ban. Azóta kizárólag alkotó munkájának élt. 2007 óta szellemi patrónusa volt az interneten szerveződött Látszótér fotós és rádiós közösségnek.
Fotográfiai tevékenysége műfaji sokféleséget mutat: készített portrékat, riportfotót, tájképet, csendéletet, aktot. Irodalmi és képzőművészeti alkotásait folyamatosan publikálta. Képeivel számos nemzetközi kiállításon nyert díjat, munkásságáért számos kitüntetést vehetett át: 1977-ben Balázs Béla-díjat kapott, 1987-ben érdemes művész lett, 2002-ben megkapta a Magyar Fotóművészek Szövetségének életműdíját, 2004-ben Kossuth-díjat kapott négy évtizedes, kiemelkedően magas színvonalú, a magyar fotográfiát gazdagító munkásságáért, 2013-ban Aranytoll-díjat vehetett át, 2014-ben megkapta a Nemzet Művésze címet.
1999-ben Demeter-díjat alapított azok számára, akik önzetlenül tesznek a hazai fotóművészetért. Több mint hat évtizedes pályája alatt számtalan egyéni és csoportos tárlaton mutatkozott be. Tavaly a Fotóművészeti Nemzeti Szalonon új fotóval szerepelt, utolsó kiállítása az idei év elején volt látható a Balassi Intézet galériájában, ahol Töredékek címmel íróportréiból kínáltak válogatást. - olvashatjuk az MTI közleményében.  

Fotó: Soós Lajos: Balla Demeter MTI

Kincses Károly, a Mai Manó Ház egyik alapítója is megemlékezett Balla Demeterről. 

A Fotóművészet magazinban 1998-ban Tímár Péter így írt Balla Demeter munkáiról:
Sok fotográfust tisztelek, Arbustól, Avedontól Fénerig, Urbánig, akiktől, ha nem is eleget, eltanultam ezt-azt, aprópénzre váltottam, fizettem vele, legalábbis megpróbáltam, mintha a sajátom lett volna. Balla Demetertől semmit nem tanultam. Amit ő a fényképezésről tud, azt nem lehet eltanulni. Arra csak születni lehet. Mint varázslónak, vagy Dalai Lámának is. Nézhetem én a madarak röptét napestig, akkor is lehúz a föld. Képeiről, és róla magáról is André Gide jut eszembe. Az egyszerűség miatt is. A kitárulkozás miatt is. És mert ott sem, itt sem tudom: mennyi a melegség modelljei meleg pillantása mögött? Már megint a mozi. Ott sohasem omlik össze a legenda, vagy ha igen, rögtön lesz belőle egy másik. Ez most Balla Demeter legendája, most vele szemben jönnek az utcán azok, akiket fölemel, vagy akikre lesujt, az alkotás, a pusztítás igazsága-igazságtalansága szerint. Az ő mozija, amikor az édesanyja meztelenül modellt áll neki, és nem is némafilm; történet is tartozik a képhez. De az ő mozija volt az a pár is, akik közül az egyiken, akár ha áldozati bárány lenne, igen hamar beteljesedett az „Ő” akarata. Az ő mozija az a sok-sok semmi is, amik azáltal magasztosultak valamivé, hogy varázspálcája megérintette őket. A körte, a halott virág, az árnyék a falon, megannyi szenzáció annak, akinek mágikus hatalma van. Nemigen szeretjük a szót: művész. Elnyújtva mondjuk, jó hosszú ű-vel és é-vel, műűvéész, bocsánatot is kérve egyben, fene tudja, ki helyett, talán a ripacs helyett, aki sosemvolt színház büféjében beszélgetett sohasem a primadonnával, és a fodrásznál azóta is ezzel henceg. Vagy éppen a primadonna helyett, aki a kelleténél eggyel többször kapott Kossuth-díjat. Sokakra nagy a kabát. A dolgok rendje szerint majdnem mindenkire. Ha nem így lenne, az egésznek értéke sem lenne. De vannak néhányan, például éppen Balla Demeter, akire úgy illik a cím – művész –, mint a mesebeli lábra a mesebeli üvegcipő.  

Fotó: Balla Demeter

Balla Demeter további képeiből a fotóra kattintva találsz egy válogatást. 

Fotó: Balla Demeter

(Forrás: index.hu; 444.hu; fotomuveszet.net)

NYUGODJÉK BÉKÉBEN!