Peter Hujar – a fekete-fehér portréiról ismert amerikai fotóművész – a New Jersey-ben található Trentonban született 1934. október 11-én. Soha nem ismerte az apját, aki születése után nem sokkal elhagyta a családot. Pincérnőként dolgozó édesanyjával Manhattan belvárosában éltek, de viszonyuk sosem volt felhőtlen, így Hujar már 16 éves korában elköltözött otthonról. Egy ideig ukrán származású nagyszüleinél lakott, majd nagyanyja halála után 1946-ban újra New Yorkba költözött édesanyjához.
1947-ben megkapta élete első fényképezőgépét és még abban az évben beiratkozott egy művészeti iskolába. Mindenképpen fotográfusként szeretett volna továbbtanulni és ebben nagy segítségére volt egy bátorító tanár; a költő Daisy Aldan, akinek tanácsait követve valóban fotográfus lett Hujarból.
Hujar alig húsz évesen már olyan fényképeket készített, amelyek különleges stílust és egyedi nézőpontokat mutattak. Joseph Raffael műveinek hatására Hujar ösztöndíjasként Olaszországba utazott, majd 1963-ban ismét visszatért és a palermói katakombákat fényképezte. Erre az utazásra első szerelme, Paul Thek is elkísérte.
Hujar az 1970-es és a 80-as évek elején a New York-i művészek, zenészek, írók és előadók egyik vezető alakjává vált. Számos portrét készített barátairól, melyek a Palermóban készült fotókkal együtt 1976-ban a Portraits in Life and Death című könyvben jelentek meg a Da Capo Press kiadó gondozásában. A könyv ajánlóját közeli barátja Susan Sontag írta.
Hujar talán legismertebb, az életének utolsó éveiből származó képei pezsgő, kreatív szellemiségét idézik. Hujart 1987 januárjában diagnosztizálták AIDS-szel, és tíz hónappal később, november 25-én a Cabrini Medical Centerben halt meg. A halál oka tüdőgyulladás volt.
Fotó: Peter Hujar: Self-Portrait Standing, 1980 © Fraenkel Gallery
2014-ben a Fraenkel Galériában megrendezett Love and Lust című tárlat Peter Hujar első kiállításának képeit mutatta be újra. Az 1967-ben (majd 1986-ban ismét) megrendezett kiállításon – ahol a szerelem és a vágy központi szerepet játszott – 30 fekete-fehér fotó szerepelt. A világhírű Orgasmic Man széria képeit csak Hujar halála után mutatták be újra. Ezek a felvételek a legszebb és legradikálisabb munkái közé tartoznak és részben felelősek Hujar hírnevéért is.
Több mint három évtizeddel Hujar halála után bizonyos fényképek még mindig sok nézőben váltanak ki megrökönyödést. Alkotói tevékenysége továbbra is valamiféle nyilvános titok maradt, ám az 1969 és 1986 közötti – a szexre és az erotikára épülő fotói – egy fontos korszakot dokumentáltak és határoztak meg New Yorkban. Hujar az emberi test gátlástalan és megalkuvást nélkülöző ábrázolásában hitt, ennek köszönhetően a legeredetibb munkái új teret nyitottak az erotika széleskörű elfogadtatásában.
Bejegyzésünkbe a Fraenkel Gallery szervezésében rendezett Love and Lust című kiállítás képeiből válogattunk.
A bejegyzés felnőtt tartalom, a képek meztelen embereket ábrázolnak, csak akkor kattints a képre a galéria megtekintéséhez, ha ez nem zavar és megértetted!
(forrás: wikipedia.org; artblart.com; fraenkelgallery.com)
Hujar művészete több fotográfust is megihletett. A számos fotós közül talán Nan Goldin volt, akire a legnagyobb hatással voltak Hujar képei. Nan Goldin sorozatából, mely a Szexuális függőség balladája címet kapta ITT találsz egy válogatást.
