Az 1927. július 3-án Southamptonban született Ken Russell Walthamstow-ban tanult. Az iskolát sohasem sikerült megkedvelnie. Amolyan magának való gyerek volt, a nagyanyja házában élt. Legkedvesebb időtöltése a mozi volt: kedvelte a zenés filmeket, de főleg Chaplin és Fritz Lang művészete hatott rá. 1941-ben a Pangbourne College kadétja lett. A fegyelmet nem sikerült megszoknia, idegösszeomlás miatt leszerelték. Felépülése időszakában ismerte és szerette meg a klasszikus zenét, különösen Csajkovszkij muzsikáját. Miután semmi kedvet nem érzett ahhoz, hogy apja cipőüzletében dolgozzon, inkább beállt a légierőhöz. A katonai szolgálat azonban továbbra sem az ő világa volt. Meglepő módon mégis ott ismerkedett meg a balettel, melyet olyannyira megszeretett, hogy leszerelése után balettiskolába ment. Minden szorgalma ellenére sem bizonyult kimagasló tehetségnek, ezért megpróbálkozott a színészettel is. Azzal sem volt szerencséje.
Egyetemre ment, ahol a fényképezés iránt támadt fel az érdeklődése, s fényképészként sikerült elismert szakemberré válnia. A háború utáni Londonról készült dokumentarista felvételei mellett, beállított képei is ismertek. Russell a divatfényképezés területén is maradandót alkotott, a Last of the Teddy Girls sorozata a Picture Postban jelent meg az ötvenes évek közepén.
Innen már csak egy lépés volt, hogy a mozgóképpel is megpróbálkozzon: három amatőr filmet forgatott, melyek megtekintése után a BBC munkát kínált a számára. 1959-ben letette Rolleicord gépét, és soha többet nem használta. A képeiről évtizedekig azt hitték, hogy megsemmisültek, míg nem 2005-ben a TopFoto képügynökség archívumából elő nem kerültek. Ken Russell 2011. november 27-én hunyt el Londonban.  

A galériát a képre kattintva találod.

(forrás: wikipedia.org; theredlist.com; theguardian.com) 

Az évtizedekig egy raktárban lapuló budapesti képekből ITT találsz egy válogatást.