Szerdára virradó éjjel 95 éves korában meghalt Erich Lessing osztrák fotós, egyike azoknak, akik dokumentálták az 1956-os magyar forradalom eseményeit, írja az MTI. 

Fotó: Dominique Faget: Erich Lessing © AFP

Erich Lessing 1923. július 13-án született Bécsben, világra nyitott szellemű, szociáldemokrata beállítottságú, asszimilálódott zsidó értelmiségi családba. Apja fogorvos, anyja zongoraművésznő volt. A fiú tíz éves korában meghalt az édesapja. 13 évesen kapta első fényképezőgépét, s kiskamaszként két iskolai barátjával egyikük fotóamatőr apjától tanultak fényképezni. Ekkor még fel sem merülhetett, hogy hivatásos fotográfus legyen. „Bécsben egy tisztességes zsidó családban jogász vagy orvos akar lenni az ember.” – ironizált Lessing 60 év távlatából. Reálgimnáziumban folytatott középiskolai tanulmányainak befejezése előtt 1939-ben - Hitler ausztriai bevonulása után - anyjának sikerült fiát a nemzetiszocializmus elől Palesztinába kimenekítenie, mely akkor brit mandátumterület volt. Lessing a menekültekkel kikötő utolsó hajóval érkezett Haifába, de Ausztriában maradt édesanyja és családjának több tagja nem tért vissza a náci haláltáborból. Lessing kollégistaként a haifai Technion-ban rádió-technikusnak tanult, s a fotográfiát is gyakorolhatta. Kiváló tanáraitól széleskörű műveltséget szerzett. Az iskola elvégzése után dolgozott taxisofőrként, rádió-technikusként, egy kibucban mezőgazdasági munkát végzett, pontytenyésztő volt. Nem készült fotográfusnak, szülei foglalkozását szándékozott folytatni, fogorvos vagy zongorista akart lenni, de a 2. világháború megváltoztatta életét. Végül visszatalált diákkori hobbijához, az autodidakta módon elsajátított fotográfiához, melynek különböző területeit egész életén át művelte. Kezdetben strandfotós volt, majd óvodákban fényképezett, 1939-45-ig a brit hadseregben a 6. ejtőernyős hadosztályánál szolgált, mint sofőr és fotográfus.
Párizsba szeretett volna menni fotográfiát tanulni, de mivel nem kapott francia vízumot, 1947-ben visszatért Ausztriába, a négy – brit, francia, szovjet és amerikai – zónára osztott Bécsbe, ahol teljes káosz uralkodott. Az amerikai hírügynökség, az Assotiated Press (AP) fotóriportere lett, mely a fotóesszé aranykorának nagy fotóriporter generációját alkalmazta. Az AP-nél ismerte meg újságírónő feleségét, Traudlt, akitől három gyermekük született. A következő években Lessing a háború utáni Európában független fotóriporterként a legnagyobb magazinoknak – köztük a Life-nak, a Paris Match-nak, a New York Times-nak, a Picture Post-nak, a Quck Magazine-nak, a Heute-nak, az Epoca-nak – dolgozott. Megbízásukból utazott a világ minden tájára, derűs vagy szomorú hétköznapi jelenetei és a konfliktus-zónákban készített háborús riportjai egyaránt ismertté tették nevét. 1950-ben, amikor Strassburgban az Európa Tanács első ülésén fényképezett, találkozott David Seymour-ral, aki meghívta tagnak a Robert Capa által a világszerte legismertebb fotóriporterekből szervezett, a fotográfus tagok közös tulajdonában lévő Magnum Photos nemzetközi fotóügynökség- és érdekképviseleti szervezetbe.

Mai bejegyzésünkben Erich Lessing képeiből válogattunk. 

(forrás: index.hu; magnumphotos.com)

Erich Lessing 1956-os képeit és részletes életrajzát Tőry Klára tolmácsolásában ITT találod.

Nyugodjék békében!