Dennis Hoppert, a színészt és rendezőt senkinek sem kell bemutatnunk, a Szelid motorosok, a Kék bársony vagy az Apokalipszis most című filmjeivel örökre beírta magát a filmtörténet nagykönyvébe. Ám Hoppernek van egy kevésbé ismert oldala is; fotográfusként is maradandót alkotott.
A legenda szerint Hopper a Haragban a világgal (1954) című film forgatásán ismerkedett meg James Deannel, aki azt mondta neki: "Egyszer te is filmet fogsz rendezni, nem árt, ha megtanulsz képet komponálni." Ettől a pillanattól kezdve közel 13 éven át megszállottan fényképezett: színésztársait, politikusokat, barátait, társadalmi és politikai eseményeket és megannyi utcai jelenetet. Hoppert a fényképezés és a színészkedés mellett a versírás és a festészet is érdekelte, műalkotásait csoportos kiállításokon is bemutatták. 1961-ben Ausztráliában megnyert egy nemzetközi fotópályázatot, így a filmes karrierjével együtt a fotós pályája is beindult. Ugyanebben az évben kigyulladt, majd - benne minden műalkotásával - leégett kaliforniai háza, és csak a fotónegatívok dobozai maradtak épen. Hopper ekkor hagyta abba a festést, és a fényképezés mellett döntött. Öt éven keresztül fotózott, majd végleg a filmkészítés, színészkedés mellett döntött.
Erre az időszakra így emlékezett vissza egy 1986-os interjúban:
"Soha nem kerestem egy centet sem ezekből a fotókból. Bár nekem pénzbe kerültek, de életben is tartottak. Ezek az én fotóim. 18 évesen kezdtem el fényképezni és harmincegy éves koromban hagytam abba. (...) Sohasem vágtam meg a fotóimat, teljes képkockát készítettem, melyekhez természetes fényt és Kodak Tri-X filmet használtam. (...) Tizennyolc éves koromban szerződést kötöttem a Warner Brothersszel. A Szelid motorosokat harmincegy évesen rendeztem, onnantól kezdve soha többé nem volt kamera a kezemben."
Hopper 2010-ben halt meg. Ekkor családja több mint 400 darab, korábban nem látott fotót talált a színész házában kartondobozokba rejtve. A képeket Dennis Hopper: Az elveszett album címmel egy vándorkiállítás keretében világszerte bemutatták és a Taschen kiadó gondozásában egy fotóalbum (Dennis Hopper: Photographs 1961-1967) is megjelent, mely a Mai Manó Könyvesboltban is megvásárolható. 

Mivel ezen a héten Hopper a félmeztelen Paul Newmanről készített portréját választottátok a HÉT FOTÓJÁNAK, ezért mai bejegyzésünkben a vándorkiállítás további sajtóképeiből válogattunk. 

(forrás: artblart.com; heraldscotland.com)  

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

� Dennis Hopper � Photographs 1961-1967 1954-ben nyomta a kezébe a barátjává lett James Dean az első fényképezőgépet, és azt mondta: egyszer te is filmet fogsz rendezni, nem árt, ha megtanulsz képet komponálni. A kamaszfiú szemében a fotó és a film szinte ugyanarról szólt. Ettől kezdve 13 éven át mániákusan fényképezi, amit lát: színésztársakat, barátokat, utcákat, jeleneteket. Komponál és készül. Közben felkapják színészként, néhány évig Hollywood egyik kiskorú szenzációja lesz. 1956-ban James Dean tragikus halála hozza össze Elvis Presleyvel és az akkor fölemelkedő új művészgenerációval. A barátok és művésztársak között olyan biztonságos otthonra talál, hogy amikor 1958-ban egy producerrel öszszevész, nem kallódik, hanem New Yorkba megy, egyenesen Lee Strasberg neves színésziskolájába. Ezekben az években kezd festeni, megejti az absztrakt expresszionizmus szabadsága, csoportos kiállításokon szerepel. 1961-ben Ausztráliában megnyer egy nemzetközi fotópályázatot, művészi pályája ekkor kezd igazán befutni. Ekkoriban szerzi a legfontosabb barátokat, Peter Fonda, Andy Warhol, Roy Lichtenstein, Claes Oldenburg révén ő is a pop art egyik forrása lesz. 1961-ben egy véletlen baleset döntő lépésre kényszeríti: leég kaliforniai háza, s benne mindaz, amit addig csinált, minden festménye és verse - csupán a fotónegatívok dobozai maradnak épen. Hopper ekkor abbahagyja a festést, és a fotó mellett dönt. A képzőművészetet sokáig csak mint gyűjtő - a kortárs amerikai művek komoly gyűjtője - kerülgeti. Csinál néhány asszamblázst, de inkább fotózik. Alkata egyre nyilvánvalóbban nem illik a befutott tévésorozatokba, és Hopper hamar be is látja ezt. Szerepet vállal viszont az egyik első amerikai független filmben, majd Andy Warhol 1963-as filmjében is. A következő évben rendezi meg első önálló tárlatát. Amikor ismét fölfedezik a filmproducerek, már érett színész és határozott lázadó. 1967-től jobbnál jobb filmszerepekkel kínálják, a filmezés kedvéért hosszú időre felhagy a fényképezéssel is. 1969-ben megrendezi a következő korszak kultuszfilmjét, a Easy Ridert. A képzőművész Hopper első korszaka ezzel lezárult. (Götz Eszter, Fotóművészet) #dennishopper #photographs #konyvajanlo

Mai Mano Bookshop (@maimanobookshop) által megosztott bejegyzés, Nov 14., 2018, időpont: 12:18 (PST időzóna szerint)

Mary Ellen Mark 1976-ban az Apokalipszis most forgatásán, a Fülöp-szigeteken fotózta Dennis Hoppert. Az ekkor készült portrét ITT találod.