Triesztben születtem, 1913. október 12-én. A vér szerinti apám olasz hajószakács volt, egy nemzetközi hajón dolgozott, és ahogyan én később értelmeztem, valószínűleg megszökött anyámtól, amikor megtudta, hogy állapotossá tette. Anyám sokáig kereste, de ő mindig más és más hajón dolgozott, vagy pedig bujkált előle, és anyám nem találta meg. Soha nem láttam az igazi apámat, anyám nem beszélt róla, csak tizenegy évesen tudtam meg, hogy nem az az apám, akit annak ismerek. Anyám Bécsben ismerkedett meg a nevelőapámmal, aki magyar volt, Budapesten volt ruhanagykereskedése, az a háború alatt tönkrement, és aztán nyitott egy fehérnemű-kereskedést, ami a háború végéig megmaradt. A kapcsolatukból szerelem lett, és a nevelőapám örökbefogadott. Két-három hetes koromban eljöttünk Triesztből, és Budapesten telepedtünk le. Később elváltak, de tartottuk a kapcsolatot, és amikor 1944-ben a nevelőapám bekerült a pesti gettóba, igyekeztem neki segíteni. Anyám újra férjhez ment, nagyon szerettem a második férjét, őt tekintettem az igazi apámnak. - mesélte egy interjúban Járai Rudolf Bacskai Sándornak 1993-ban.
Tíz éves korában, a jó bizonyítványa jutalmául kapta az első gépet, - elmondása szerint - a fényképezést félig játéknak, félig szórakozásnak tekintette. Már kamasz korában is aktívan részt vett a művészi fotóamatőr mozgalomban. Sajnos a háború alatt 1944-ben egy bombatámadás következtében szinte teljesen megsemmisült addigi életműve. Járai Rudolf volt az MTI-Fotó műszaki igazgatója, ő felelt a költözésért, a műszaki infrastruktúra kiépítéséért, aztán fotográfusként dolgozott tovább ugyanott, főként reklám- és turisztikai képeket készített. Rengeteg fotós cikket, négy szakkönyvet írt, a hazai fotóoktatás és ismeretterjesztés fontos szereplője volt. Járai Rudolf 1993. július 4-én hunyt el.

Mivel ezen a héten Járai Rudolf a A Nemzeti Színházról és a Blaha Lujza térről készült légifelvételét választottátok a HÉT FOTÓJÁNAK, ezért mai bejegyzésünkben Járai képeiből válogattunk. 

(forrás: fotomuzeum.hu)