„Tudja, arra a kérdésre, hogy mikor, hogyan kezdtem fotografálni, nem oly egyszerű a válasz . . . Gyermekkoromban sok helyen megfordultam, jól ismertem a falusi életet, mindent nagyon megfigyeltem, s az emlékeket mint képeket raktároztam fel magamban. Mivel rossz idők jártak, szüleimet nem mertem megkérni, hogy gépet vásároljanak nekem. Magam akartam megvenni a saját keresetemből. Erre csak 18 éves koromban, az érettségi után került sor. Ezért kelteztem az első fotóimat 1912-ben. De én már előtte is fotografáltam, csak «gép nélkül»-. . . ” Képei számomra olyanok, mint maga Kertész, az ember. Csodálatos egyszerűséget sugároznak magukból. Felfedező módon, szinte a gyermeki szem érzékenységével mutatja meg a világot, a képköltészet mesterien megkomponált, elbűvölő nyelvén szólva. „Én csak meglátom azt, ami körülöttem létezik” — mondja szerényen Kertész. (Megjelent: Új Tükör, 1978. július 9., Pásztory Tibor: Egy élet képei. André Kertész életművének kiállítása az új párizsi kultúrközpontban)

Fotó: Volker Hinz: André Kertész © Volker Hinz, courtesy Stern

35 évvel ezelőtt, 1984. március 10 és 21. között - az akkor már kilencvenéves - André Kertész a Budapesti Tavaszi Fesztivál díszvendégeként járt Magyarországon. Kertész az itt töltött 12 nap alatt alatt zsúfolt programot bonyolított le, a fotós szakma színe-javával is találkozott. A különleges találkozásra a mai napig emlékeznek az akkori résztvevők, akiket 2015-ben megkértünk, meséljék el nekünk is személyes emlékeiket André Kertészről.

A ma 125 éve született André Kertész világhírű és kevésbé ismert képeit korábbi posztjainkban találod.