Apámnak illatszertára és fotólaboratóriuma volt a marosvásárhelyi Főtér napos oldalán. A vevőközönség részére nyitott előtérből a raktárak állványerdejébe ékelődő kanyargós folyosó vezetett a labornak használt kamrákhoz. Az ún. "kislaborban "Tóth Rózsi készítette százszámra a négyfél-, illetve hathatos, hatkilences kontaktmásolatokat. Kiskamasz számára ennél izgalmasabb élményt elképzelni is nehéz. Órák hosszat azért ültem a sötétkamrában, mert percenként a semmiből felmerültek az új csodák. Hófehér papíron lassanként előkúszott egy tájkép, strandjelenet, fürdőruhás lány alakja. Kevésbé tetszett, hogy akkoriban már odaállítottak a hochglantz, a tükörfényező pult elé. Órák hosszat préseltem tömör gumihengerrel a csillogó lemezre helyezett képeket, víztelenítettem, szárítottam, végül szép recésre vagdostam azokat. Valahogyan ezzel kezdődött fotográfusi karrierem.
Elemi iskola padjait koptattam, amikor megkaptam az első fényképező gépemet. Egyszerű Kodak Box volt, nevetséges olcsó áron adták. A Kodak ezzel az ajándék áron osztogatott kamerájával hódította meg magának a holnap fotóamatőréit. Később – amikor a bécsi döntés nyomán Magyarországhoz csatolt Marosvásárhelyen - a Körösi Csoma Sándor polgári fiúiskola növendéke lettem, édesapám megajándékozott egy igényesebb, Agfa Isolette masinával. Bőrharmonikás, Prontor II zárral felszerelt, 1:4,5-ös Anastigmát lencsével, 4,5/6-os képméretű géppel. Boldog voltam. Ezzel éltem át első sikereimet. - mondta Erdélyi Lajos a Transindex.ro portálnak adott interjúban.

Hogy valakinek a múlt század harmincas éveiben fotókereskedő volt az édesapja Marosvásárhely főterén, és személyesen ismert sok-sok erdélyi fotográfust, az rendben van. Hogy aztán a kisfia pusztán származása miatt halálra lett ítélve, deportálva Auschwitzba, az egyáltalán nincs rendben. Hazakerült és – bár cseppet sem nyomtalanul – eltelt azóta hetven év. Ugyanebből az akkor már nem kisfiúból újságíró és fotóriporter lett Marosvásárhelyen az Új Életnél, Sütő András keze alatt. Ez is elég érdekes, és az is, hogy ez az író és fényképező ember Ceaușescu Romániájában kiadhatta magyarul a leghíresebb, erdélyi fotóval is foglalkozó személyekről a könyveit (Orbán Balázs, Teleki Sámuel). Persze nem csak ezeket. Az erdélyi zsidótemetőkről készített egy jó kiállítást, amit Washingtonban legalább annyira értékeltek, mint Budapesten, könyvben is megjelent, ez is oké. De még ráadásul végigfényképezte a hatvanas, hetvenes, kora nyolcvanas évek erdélyi íróit, költőit, képzőművészeit, róluk írásban is megemlékezve. Erdélyi Lajos olyan világban élt, olyan ismereteknek jutott birtokába, olyan életművet hozott létre, hogy ha én tanár lennék és nem fotómuzeológus, ajánlanám minden utána jövő generációnak az ő megismerését. De mert tanár nem vagyok, így csak hívok mindenkit, jöjjön és hallgassa meg ezt a 85 éves, sokat élt, sok mindenre emlékező embert. - így ajánlottuk 2014-ben Képes Beszéd programunkat, melyen Erdélyi Lajossal Kincses Károly beszélgetett a Mai Manó Házban. 
Az előadást természetesen rögzítettük, így ma a Mai Manó Online Fotóegyetem új előadásában ezt a programunkat láthatjátok. 

Hamarosan újabb előadással jelentkezünk, addig nézd meg a korábbiakat is!