A montauki rendőrség szóvivője vasárnap közölte, hogy Peter Beard holttestét találták meg a környékbeli erdős területen, aki március 31-én tűnt el otthonából. Beard családja később megerősítette, hogy a sűrű erdőben valóban Peter Beard testét találtak meg. Beard 82 éves volt és a New York Times beszámólója alapján a fotográfus demenciában szenvedett és korábban egy agyvérzést is kapott.
Peter Hill Beard 1938-ban született New York Cityben. Gyerekkorát olyan helyeken töltötte, mint Montgomery, Alabama, ahol apja a háború alatt állomásozott. Beard sok időt töltött a Tuxedo Parkban (amelyet nagyapja, Pierre Lorillard alapította, természetszeretete innen eredhet. Az első fényképezőgépét a nagymamájától kapta, és 12 éves korában Beard már naplót írt, melyhez a többnyire megfestett fényképeit, képkeretként pedig Karen Blixen Távol Afrikától című könyvének mesealakjait használta fel.
1963-ban Beard Afrikában még megismerkedett az utolsó napjait élő Karen Blixennel. Egy évre rá megkezdődött a Tsavo (nem biztos, hogy így van!) National Park felszámolása. Az Aldofas Mekas által forgatott „Hallelujah the Hills”-ben játszott főszerep után ennek az ősi élőhelynek az elpusztítását fényképezte végig. Különös tekintettel az innen „átköltöztetendő” 80.000 elefánt rettenetes exodusára, amelynek során 35.000 elefánt pusztult el. 1965-ben hozta nyilvánosságra a képeket, egy csapásra világsztár lett. Jacquelin Onassis (alias Kennedy) segítette albuma kiadását, de a folyamat megállítása — amit műveivel elérni kívánt — nem sikerült. 1965 és 68 között a Rudolf-tónál a vízilovak és a krokodilok „sorsát” fotografálta, végül 1969-ben a kenyai rendőrség letartóztatta.
1972-ben a Rolling Stones és Truman Capote turnéit fényképezte. 72 és 77 között egy montauki (USA) malomban volt műterme, itt a majd húsz éve vezetett Napló is odaveszett egy rejtélyes tűzben. Ekkortól filmezést is vállalt Afrikáért, az ABC és a Canal Plus tévécsatornák számára forgatott. Közben képeiből egymás után jelentek meg albumok jeles kiadóknál. Kiállításai akkor lettek különösen hatásosak, amikor a fekete-fehér, méteres képek „vászonként” való festői felhasználásához 1989-től az óriás Polaroid technikát is társítani tudta. Ez a technika tovább segíti képeinek — Afrika ismeretlen apokalipszisának — megismertetését. (Szegő György)
Ő fedezte fel Imant, az azóta világhírűvé vált fotómodellt is. Peter Beard Kelet-Afrika egyik poros falvában az utcán vonuló, bégető kecskenyáj közepette a sugárzóan szép szomáliái lányt, Imán Abdulmajidot. Elhatározta, elviszi Amerikába, s fotómodellt farag belőle.
1996-ban egy támadó elefánttal történt szerencsétlen baleset következtében egy ideig kerekesszékbe kényszerült.
A képre kattintva Peter Beard munkáiból találsz egy válogatást.
(forrás: fotomuveszet.net; taschen.com; americansuburbx.com)
Peter Beard fontosabb kiállításai: 1977. International Center for Photography, New York; 1994 és 1997. The Time is Always Now Gallery, New York; 1996. Centre National de Photographie, Párizs; 1997. Nord Pinus, Arles; Michael Hoppen, London; Galleria Photology, Milano; 1998. Gallery One, Toronto. Ebben az évben a berlini Camera Work keretében volt látható először a Stress & Density anyaga, amelyből egy-egy rész Los Angeles, Stockholm és Párizs tárlatain is szerepelt.
Műveit Beard filozófusként is kommentálja: kis táblákat függeszt a képek közé (afrikai kunyhójának falán Picasso- és Francis Bacon-reprók), amelyeken mint a veszélyre figyelmeztető munkavédelmi közlemények jelennek meg az efféle bölcsességek: „Sűrűség és feszültség, ez a sorsunk” vagy: „Sarokba szorítja magát az emberiség, hiszen minden negyedik napon egymillióval többen vagyunk. Már most minden évben 4-500 millióan halnak meg közülünk éhen. És még betegek is vagyunk. De soha nem beszélünk erről. Hanem elűzzük otthonunkból a természet élőlényeit.” A művész a sajtókonferencián is menekülésről beszélt, az angyalok után, az unalom és a beton elől. Valaki (ál)naivan megkérdezte tőle, mégis, mit kellene tennünk. „Már késő. Ha mi tényleg meg akartuk volna őrizni az élő állatvilágot, sok mindent másként kellett volna csinálnunk. De mi a légkondicionáló technológiát választottuk.”
Peter Beard haláláról családja számolt be 2020. április 19-én. "Ott halt meg, ahol élt: a természetben" – írta családja a művész honlapján.
NYUGODJÉK BÉKÉBEN!
