1977-ben a Lobogó c. képes hetilap munkatársaként, országjáró riportútjaimon rendszerint és legszívesebben Kertész Péter – mára már Pulitzer-emlékdíjas újságíró – kollégámmal dolgoztam együtt. A Heves-megyei Tarnamérán, dinnyevásárláskor akadtunk az öreg kertész bácsira, akinek zamatos paprikái, paradicsomai határon túl is híresek voltak. Kertész Péter elhatározta, hogy a kertészről ír, én pedig illusztrálom az anyagát. Nekikezdtünk a munkának. Az öreg nagyon szófukar volt, egyébként is ment volna palántázni. Az újságíró mikrofonjába így inkább a felesége és az unokák nyilatkoztak, én pedig mehettem az öreggel. Először csak figyeltem munka közben, kicsit beszélgettünk, fényképezni csak később kezdtem.
A kertész kezei úgy mozdulnak, mint egy koreográfiában: megtervezett a mozdulatsor, ritmusos a tempó. Kéz lendült, palánta mozdult, és máris sorok maradtak mögötte. Nem kellett nagy ész felfedezni, micsoda „modellel” akadtam össze. Bámultam a mozdulatait, a jó zsíros, humuszos földtől feketéllő kezét. Ez a teremtő kéz szoborba kívánkozott. Ahhoz – mármint a mintázáshoz – akkor sem értettem, így maradt a Minolta SRT 101-es kisfilmes gépem, az ORWO NP 20-as fekete-fehér negatív, és egy 70-210 mm-es Vivitar makro Zoom, no meg a „képírás".
A látvány bűvölete, a megörökítés vágya, s a szándék, hogy legyen a kép természetes, ugyanakkor jelképi erővel bíró. Olyan, amilyet akkori példaképeim, Escher Károly vagy Henri Cartier-Bresson készítettek volna. A fénykép – A kertész kezei – egy sorozat (képriport) részeként készült, majd lassan leválva/kiválva a többitől önálló képként, pályázatok, kiállítások díjazott darabjaként él tovább. Egy-egy példányát a Magyar Fotográfiai Múzeum és a Jelenkori Fotóművészeti Gyűjtemény őrzi, de korlátozott példányszámban magántulajdonban is megtalálható. Önálló kiállításaimon még most is szerepel, de néhány csoportos kiállításon, kollekcióban is bemutatásra került. 1979-ben Paul Almasy beválogatta a Les Hongrois (A magyar fotográfia 1850-1980 között) kiállítás anyagába, amelyet először a párizsi Galerie Canon-ban, majd Amszterdamban, Barcelonában és Milánóban mutattak be. Egyéni vagy csoportos kiállításokon, hazai és külföldi lapokban, folyóiratokban, katalógusokban, könyvekben nemcsak Budapesten, hanem Berlinben, Párizsban, Londonban, New Yorkban, Torontóban, Rómában, Tokióban, Kalkuttában, Brüszelben, Zágrábban, Szófiában, Pekingben, Taskentben és a világ sok más városában láthatták.
A kertész kezeit a teremtés szimbólumaként őrzi az ezüstalapú papír, ma már digitális formában is. 

Fotó: Eifert János: Kertész keze / Gardener’s Hand (Tarnaméra, 1978)

(forrás: facebook.com)

A fotó nemrég a Visszapillantás (1964-2020) című kiállításon is bemutatásra került, melynek további képeit ITT találod.