"E kötetben a fotografálás mint legitim női foglalatosság, szakma, művészi önmegvalósítás példái sorakoznak a 19. század második felétől napjainkig. A társadalmi mozgások következtében az 1910-es évektől a szakírók a nők számára kifejezetten ajánlják a megélhetést és az egyéniségük "szabad,bátor, nyílt kifejeződését" is biztosító foglalkozás művelését. A hagyományos női szerepek gyakorlása egyeseknél szűkítette a mozgásteret, de a 21. századból visszatekintve elmondható, hogy a "nőiség" műfajilag nem korlátozta az alkotók kibontakozását. Magányosan vagy műtermekben összetalálkozva, egymást tanítva vagy művészeti csoportosulásokhoz kapcsolódva dolgoztak a második világháborúig, addig, amíg a nő mint fotóművész még kuriózumként, adott esetben a "nőies" hangsúlyozásával vetődött fel a szakirodalomban. A 20. század második felében a férfiak és nők számára is elérhető intézményesült oktatás, médiajelenlét, kiállítási lehetőség számos női alkotó számára hozott elismerést és megbecsültséget. A magyar fotótörténet-írás ugyanakkor hosszú időn át erőteljesen férfiközpontú volt, női alkotók neve ritkábban hangzott el az összefoglalásokban. Jelen tanulmánykötet ehhez a sokakban rögzült képhez kíván újabb adatokkal, adalékokkal szolgálni, és feltárni a fotográfiai önreprezentáció példáit." – írta E. Csorba Csilla a tavaly megjelent Fotográfusnők című kötet összegzésében, mely a 2017 májusában megrendezett Fotográfusnők konferencián elhangzott előadások szövegeinek és azok képanyagának egy részét ismerteti.

A Magyar Fotótörténeti Társaság (MAFOT) gondozásában megjelent 230 oldalas kötet szerzői alkotónőket, egyéni pályákat, az érvényesülés változó lehetőségeit, műkedvelő és hivatásos fényképésznőket, irodalom és fotó, valamint nemek és fotográfiai diskurzusok viszonyát vizsgálják a kezdetektől napjainkig. 

A Fotográfusnők című könyvet a fotóra kattintva találod. (.pdf)