A kiegyezés után időszerűvé vált Buda és Pest szabad királyi fővárosok, a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei Óbuda mezőváros és a Pest vármegyei Margit-sziget egyesítése, amit az országgyűlés 1872-ben meg is szavazott. Ennek eredményeként létrejött Budapest 1873. november 17-én a Duna bal partján fekvő Pest, valamint a jobb partján elterülő Buda és Óbuda városának egyesítésével. Az azóta eltelt 150 évben a fotográfusok többféle technikával örökítették meg a fővárost, mai születésnapi cikkünkben ezekből a képekből válogattunk.
„Az itt látható képek camera obscurával készültek roll filmre. Egy-egy kép három felvételből áll és így kb. 180 fokos látószög lesz a végére. Az átfedések a forgatás miatt keletkeznek, vagyis keveredik a panorámafotó, a multiexpo és a camera obscura hármasa. Ebből lesznek ezek a furcsa képek, amik kicsit megváltoztatják a valóságot, és talán az idő mögé tudunk nézni.” – írta a Punktnak küldött levelében Sebestyén László, akinek budapesti képeit ezen a linken lehet megtekinteni.
Bár nevét hallva, nem egyértelmű az azonnali asszociáció, de Eötvös Loránd több szálon is kötődik a fényképezéshez, melyet anyai nagybátyjának; Rosti Pálnak köszönhetően ismerhetett meg. Eötvös első magyarként készített röntgenfotót kezéről, melyről a Természettudományi Közlöny 1896. évi januári számában adtak hírt, de a polihisztor – fizikus, politikus, hegymászó, és amatőr fotográfus – látóköréből nem maradhatott ki szeretett városának, a dinamikusan fejlődő, sokarcú Budapestnek a megörökítése sem. Sztereófelvételei külön említést érdemelnek, részben az Eötvös-képeken belüli viszonylag nagy számuk miatt, részben mert ebből a korból Budapesten még nem sokan fényképeztek így. Eötvös két objektívvel, kellő távolságba beállítva azokat (vagy olykor két összehangolt objektívet magában rejtő egyetlen sztereó fényképezőgéppel) készítette térhatású képeit, melyek a sztereónéző segítségével valódi dimenziókat adtak vissza. Eötvös Loránd sztereóképeit ezen a linken tekintheted meg.
Kozák Lajos fotográfus hagyatékát 1975-ben, a művész halálát követően vásárolta meg özvegyétől a Magyar Sportmúzeum. Az anyag nagy része 2011-ig feldolgozatlan maradt. A múzeum, érthető módon, főleg a sportfotókra, azon belül is a nagy nevekre és eseményekre koncentrált a kutatások során. Szabó Lajosnak, a Magyar Sportmúzeum igazgatójának feltűnt a nagyszámú városkép a vintázs kópiák között, és elég érdekesnek találta ahhoz, hogy néhányat megmutasson a Cultiris Kulturális Képügynökség munkatársainak. A sárga Forte-dobozok sokféle méretű – a bélyegképtől egészen a 18×24 centiméteresig –, laza tematikák szerint csoportosított papírképeket tartalmaztak. A negatívok, amelyek nagy többsége kisfilmes, különböző darabokban egymásba tekercselve, néhol egy rollfilmes szalaggal áttekerve és összegumizva, helyenként kielégítően feliratozva, de sokszor anélkül feküdtek a régi mozifilmes kópiadobozokban. Az évtizedekig raktárban lapuló budapesti képekből ezen a linken látható egy válogatás.
Az Albert Kahn Museum 2022-ben több tízezer olyan színes fényképet tett nyilvánosan elérhetővé, amelyek a századforduló környékén készültek. A gyűjtemény képei a Bolygó Archívuma névre keresztelt projekt keretében készültek, amelyet egy módos francia bankár, Albert Kahn indított 1909-ben. A vállalkozás úttörő jellegét jól mutatja, hogy bizonyos országokról több esetben a Kahn által felkért fényképészek készítették el az első színes fotókat. A számos lebilincselő fényképfelvétel között találunk képet Budapestről is. Válogatásunkban a Lánchídat, a Vajdahunyad várát, az Iparművészeti Múzeumot és Rákospalotát is megtekinthetjük, hogy milyen volt 1913. április 25-én. A gyűjtemény képeit ezen a linken lehet megtekinteni.
„Egy fotós élete abból áll, hogy folyton lemarad a fontos pillanatokról, a legtöbbet csak a fejében őrzi, és a megfelelő pillanatban ezeknek az emlékeknek az esszenciájából áll össze a valódi fénykép. Sosem értettem azokat a fotósokat, akik meg akarják csinálni ugyanazt a fényképet, amit más a Parlamentről, a Lánchídról, vagy felülről a városról, ugyanarról a pontról már megcsinált. Vagy egy viszonylag rossz képen kicserélni az ég színét, ráküldeni a drámaszűrőt, és ezzel instant hírnevet és lájkokat szerezni a közösségi oldalakon. Ők nem akarnak semmit mondani, nincsenek gondolataik, csak állnak a sorban egymás után és csinálják ugyanazt. Sokat elmond a társadalom vizuális érzékenységéről, hogy ezek a képek milyen népszerűségnek örvendenek.” – nyilatkozta 2020-ban Kálló Péter a kultura.hu oldalnak adott interjújában, akinek Balance című sorozata Budapest ikonikus helyein készült. Kálló budapesti képeiből egy válogatás ezen a linken tekinthetők meg.
Stanko Abadžić horvát fotográfus és fotóriporter Budapestet bemutató albumában a ma sokszínű és modern világváros pompás épületei között kutat a mindennapi élet töredékei után, merevíti ki a létezés képkockáit, tapintja ki a város pulzusát; hallgatózik, megfigyel és rögzít. „A globalizációs folyamatok általában felgyorsítják az élet ütemét, és elkerülhetetlen változásokat hoznak az életmódban és általában a társadalomban. Elszomorít, hogy sok kellemes városi miliő egyik napról a másikra eltűnik, és helyüket szupermarketek és arctalan építmények veszik át. Minél gyorsabban élünk, annál kevesebb érzelem marad a világban. Ez lehet az oka annak, hogy a fényképeim nem tűnnek kortársnak, és hogy miért tekintek vissza arra az időre, amikor az emberek még közelebb álltak egymáshoz. Minél lassabban élünk, annál mélyebben érezzük a körülöttünk lévő világot. Ez az én általános filozófiám.” – monta Abadžić, akinek képeiből egy korábbi cikkünkben található egy válogatás.
Benkő Imre a Városligetben készült képeivel mutatja be Budapest 150 évének egy apró szeletét. Az 1969-ben elkezdett fotósorozat szinte minden évben bővült egy-egy alkotással. Benkő Imre otthonosan érzi magát azokban a szituációkban, melyek által a városban élő kisemberek sorsát mutathatja be láthatatlan módon, hiszen párját ritkítóan megvan benne az a szakmai alázat és az emberekhez való érzékeny megközelítés, mely során képein az átlagemberek válnak főhőssé. A sorozat képei – melyet nemrég a Mai Manó Házban is bemutattak – ezen a linken láthatók.
A 150. születésnap alkalmából különleges technikával, több száz régi fényképből készült film kelti életre a főváros történelmét egy kis stúdió, az Animatiqua jóvoltából. A Budapest születése című film a főváros történelmét meséli el 1873-tól napjainkig. A film elkészültében az Animatiqua csapata mellett további elismert szakemberek vettek részt, többek között az Oscar-díjas Deák Kristóf filmrendező is hozzájárult ahhoz, hogy nívós, egyedi film készülhessen az évfordulóra. A narráció szövegét Nyáry Krisztián írta. Különlegessége, hogy egyes szám első személyben hangzik el Budapest nevében, a főváros hangja Hámori Gabriella színésznő. A filmet Kondacs András rendezte.
