1929-ben a franciaországi La Ciotatban született Gilbert Garcin későn érő típus, legalábbis ha a fotóművészet iránti kíváncsisága alapján ítéljük meg. Marseille-ben él és dolgozik, bár nyolcvankét éves, fiatal fotográfus. Mikor 1992-ben nyugdíjba ment, elhatározta, hogy ezentúl semmi mást nem csinál majd: csak képeket. És mi nagyon hálásak vagyunk neki, hogy idejének nagy részét sajátos látványvilágú képei létrehozásának szenteli.

Gilbert Garcin: Work in progress, 2004.

Magyarországon a Mai Manó Házban 2002-ben a Teremtett valóság című kiállításon mutattuk be munkáit a párizsi önkormányzathoz tartozó Maison Europeenne de la Photographie intézményével közösen. Pascal Hoël – a kiállítás egyik kurátora – így ír Gilbert Garcin munkásságáról a Művészet és színlelése tanulmányában: harapós humorérzékkel és éles gúnnyal fabrikálja díszleteit nagyjából a semmiből, ragasztóval, ollóval, pár hétköznapi eszközzel, majd azokba helyezi képeit. Így hozza létre műveit, amelyek minduntalanul megkérdőjelezik az emberek álmait nagyságról és elismertségről - és szembesítik azokat (hiábavaló) erőfeszítéseik abszurd mivoltával.

Gilbert Garcin: L' union - Union, 2001.

Gilbert Garcin egyszerre játékos és költői, az avantgard mozgalmak fotómontázsainak módszerét megidéző, a számítógépes korszak előtti eszközökkel alkotott képeinek szinte mindegyikén ott szerepel maga a művész is, majd a fotográfia, miután elkészült, leválik az alkotóról és saját történetét kezdi írni, hiszen az a mód, ahogy képeket észlelünk és értelmezünk a fantáziánkon alapul.

Ismerkedjünk most meg Gilbert Garcin szürrealista képi humorával, melyek az abszurd fotográfia világába kalauzolnak el bennünket.

Gilbert Garcin: Les yeux dans le yeux - Eye soup, 2000.
 

Gilbert Garcin: Le compte exact - Correct account, 2001.




Gilbert Garcin: Lorsque le vend viendra - When the wind will come, 2007.

Gilbert Garcin: Fin - The end, 1999.