Az 1956-os forradalom évfordulói mindig alkalmat teremthetnek arra, hogy az eseményeket dokumentáló művészek alkotásait bemutassuk. De persze nemcsak erre, hanem többek között arra is, hogy személyes élettörténetükön keresztül ismerjük meg és gondoljuk át mindazt, ami akkor történt.
Fotó: Ed van der Elsken, Self-Portrait with his wife, photographer Ata Kandó, Paris 1953
Ata Kandó hosszas keresgélés után a holland Violette Cornelius-szal együtt a forradalom leverésének hírére elindult Hollandiából. A határmenti kisvárosokban, valamint Bécs környékén riportfotókat készítettek a magyar menekültekről, elsősorban a gyermekekről. Már karácsonyra kiadták a képekből készült fotóalbumot, s az ebből származó teljes bevételt felajánlották a magyar menekült gyermekek megsegítésére.
Az alábbi szöveggel hirdették a könyvet:
Az alábbi szöveggel hirdették a könyvet:
"Segítség! GYERMEK MAGYARORSZÁGRÓL
Vedd meg itt a nemzeti kiadványt, amelynek 80 fényképe a magyar határ mentén készült. A bevétel a 999-es számlára megy.
Gyenge violának eltörött a szára,
Az én bánatomnak nincs vigasztalása.
Süvít a szél Késmárk felett.
Édes hazám Isten veled."
Fotó: (c) Ata Kando / Nederlands fotomuseum, Rotterdam, 1956.
Fotó: (c) Ata Kando / Nederlands fotomuseum, Rotterdam, 1956.
Ez az a híres „cím nélküli PIROS KÖNYV” – borítójának színéről kapta nevét -, amely két hónap alatt elfogyott, s a befolyt, akkor hatalmas összegnek számító negyedmillió dollárt az alkotók eljuttatták a rászorulóknak. A forradalom idején nagy szerepet játszott a két bátor asszony tevékenysége. Munkásságuk rendkívüli fontos volt az 1956-os forradalom képi láttatásában és jelentősége elismertetésében, illetve az 1956-os magyar menekült helyzet dokumentálásában.
Fotó: (c) Ata Kando / Nederlands fotomuseum, Rotterdam, 1956.
Fotó: (c) Ata Kando / Nederlands fotomuseum, Rotterdam, 1956.
Ata Kandó Magyarországon született, Görög Etelka néven és miután nem tudta kimondani keresztnevét Ata-nak hívta magát. Ezt a nevet, amit édesanyja nyitott nevelési elveinek köszönhetően meg is tarthatott, tartott, használja mind a mai napig. A Kandó név pedig első férjének családi nevéből lett. Személyiségét, élettörténetét - ahogy mindenkiét – alapvetően meghatározta családi háttere, szülei hihetetlen nyitottsága, életereje, intellektusa. Édesapja Görög Imre gimnáziumi tanár, aki a későbbiekben orosz klasszikusokat fordított. Édesanyja Beke Margit a skandináv irodalom magyar nyelvű fordításában vált egyedülállóvá. Sok országban töltött éveket, rengeteg táját ismerte meg a világnak, évekig élt Franciaországban, Hollandiában, Amerikában, Angliában, jelenleg az Amszterdamhoz közeli Bergenben lakik.
Fotó: (c) Violette Cornelius / Nederlands fotomuseum, Rotterdam, 1956.
Fotó: (c) Ata Kandó / Nederlands fotomuseum, Rotterdam, 1956.
Művészet iránti érdeklődése okán Wachter Klára fényképésznél tanult, de a korszak néhány világhírűvé vált fotográfusával (Reismann Mariann, Haár Ferenc, Pécsi József és később Robert Capával) is kapcsolatba került. Élhetett Magyarországon, Franciaországban, Hollandiában, Amerikában vagy Angliában, készíthetett fényképeket az 1956 forradalom után, vagy akár Dél-Amerikában a piaroa indiánok között, dolgozhatott divatfotósként, taníthatott középiskolában vagy Művészeti Akadémián, mégis mindig az emberi érzelmek egyszerűségét és tisztaságát mutatta meg. Megtalált szabadsága és a benne élő szeretet nyitottsággal és kíváncsisággal párosulva minden szélességi és hosszúsági fok metszéspontján lehetővé tette számára, hogy azt folytassa, amit máshol elkezdett.
Fotó: (c) Violette Cornelius / Nederlands fotomuseum, Rotterdam, 1956.
Fotó: (c) Ata Kandó / Nederlands fotomuseum, Rotterdam, 1956.
