Lapozó rovatunkban régi újságok, fotós szaklapok hírei közül válogatunk. Kis színesek, érdekességek, fotós hírek, kritikák és kiállítás-ajánlók az elmúlt 130 év magyar és nemzetközi sajtójából. Folytatjuk a közel 125 éves cikkek bemutatását, így ma ismét a Fényképészeti Lapok „Vegyesek” rovatából szemezgetünk. 

Fényképek az utczán.

Egyik fővárosi lapban olvastuk a következő jogos felszólalást: Nagyon népszerű szokás nálunk az, hogy a boltok kirakatait telerakják fényképekkel. Ha a Váczi-utczán végig megyünk, egy szempillantás alatt megláthatjuk az összes nobilitások, fővárosi szépségek és népfölkelő tisztjelöltek arczképeit. Az utcai közönség egy része, melynek számára az utczán járás s a kirakatok előtt való megállás elválaszthatatlanok, rendkívül szereti ezeket a fényképeket , s ha valami újdonság megjelenik soraikban, egész tolongás támad az optikus üzletek előtt, melyeknek specialitását alkotják a fényképkiállítások. A sétáló közönség érdeklődése persze annál nem igen terjed tovább, mint hogy megnézi a képeket, olyan bizonyosan kevés akad, a ki meg is veszi őket: semmi különös gyönyörűséget nem okozhat egy ilyen idegen fénykép megszerzése. Arra azonban kétségtelenül igen jók, hogy több ember figyelmét felhívják a kirakatra s az emberek kétségkívül hamarább észre vesznek egy olcsó színházi messzelátót, ha egy szép asszonyt látnak mellette. A nagy üzleteket utánozzák azok a is optikus-boltok is, melyek számosan vannak, különösen a Kerepesi-úton. Ezek is fényképekkel díszítik kirakataikat s túltesznek ebben a nagyokon: ők nem budapesti, hanem párizsi képekkel ékeskednek. Ezer számra küldik szét párizsi fényképészek a szélrózsa minden irányában az úgy nevezett „étude”-öket, melyek az ottani festők modelljeinek össze bájait örökítik meg az emberi szemek gyönyörűségére. Ezek a képek nagyon szépek lehetnek pl. egy agglegény albumában, de annál kevésbé tetszetősek egy élénk forgalmú utcza kirakatában, a hol minden szem megláthatja őket. Egy panaszos levél figyelmeztetett bennünket arra, - a miről különben magunk is meggyőződtünk -  hogy t.i. mennyi gyermek, különösen fiatal iskolás leány álldogál mindig ezek előtt a kis boltok előtt, melyek éppen iskolák útjába esnek s csodálja a párizsi modelleket. Nem ártana, ha egyszer a rendőrség is megnézné őket s egy kissé megmustrálná a kirakatba valókat. Az ellető kereskedők nyugodtak lehetnek: a kik keresik fényképeiket, azok rájuk akadnak, ha nincsenek is a kirakataikban. – így ír a fővárosi lap. Mi ez üggyel, melynek káros erkölcsi hatását mindenki belátja, már 1885-ben foglalkoztunk, midőn azon évi folyamunk I. számában „Immoralis üzérkedés” cz. alatt egy ide vágó czikket közöltünk. Ismételve ajánljuk tehát e kirakatokat az illetékes hatóságok figyelmébe.

(Veress Ferenc: Vegyesek; Fényképészeti Lapok, 1888, VII./4. 86. p.)

Fényképezés a tenger fenekén.

„No, Schleice úr, ön az előrehaladásról melyet a tudomány az amateureknek köszön. Miben áll az?” Hát mindjárt példát mondok. Majdnem valamennyi a tenger mélységében készült kép amateur munkája, sok rejtett titkot hoztak napvilágra.” – „ Hogyan készítik azokat és honnét tudják azt, hogy mit vesznek le?” kérdé a laptudósító. – „Míg a lapon nem látják, fogalmuk sincs, hogy mit vettek le. De az eljárás maga bizony egyszerű. Hermetikusan elzárt kamerát eresztenek le, melynek előrésze üveg, és villanyos lámpával van ellátva. Bizonyos mélységből már nem hat fel a fény és a minden sötét. Mikor ez a készülék a fenékhez közel van, szabaddá teszik a villamos áramlatot, ott lent bizonyos távolságra mindent megvilágít és ugyane pillanatban az elsüllyesztett kamera is dolgozni kezd. Gyakran persze alig látszik valami a lapon, de máskor a gép a természet legérdekesebb formácziói közé kerül, a mikor aztán a tudományra nézve valóban megbecsülhetetlen képek készülnek. Ezeket a kísérleteket mind folytatják és olyanok, hogy még oly ember is, mint én, ki e művészetet annyira űzöm, csak nehezen követhetik.” – Nashville American. 

(Veress Ferenc: Vegyesek; Fényképészeti Lapok, 1888, VII./5. 104-105. p.)

Női fegyenczek levétele

„Sok baja van-e a női fegyenczekkel, midőn lefényképezik?” kérdezték Byrnes börtönfelügyelőtől. „Nagyon kevés. Mikor megmondjuk nekik, hogy lefogjuk venni, többnyire sírnak és ellenkeznek, de mihelyt a gép előtt vannak, nagyon mulatságos látni, mily gyorsan szárítják fel könnyeiket, hajukat lesimítják s mindenből kirí az a kivánságuk, hogy minél csinosabbnak tessenek. Tíz eset közül kilenczszer így van.” New York, Sun Interview

(Veress Ferenc: Vegyesek; Fényképészeti Lapok, 1888, VII./8. 176 p.)

Fotóbulvár sorozatunk korábbi részeiben olvashattatok a szellemfotografálásról, valamint a paparazzo trónörökösről és tervezett fényképadóról is.