Lapozó rovatunkban régi újságok, fotós szaklapok hírei közül válogatunk. Kis színesek, érdekességek, fotós hírek, kritikák és kiállítás-ajánlók az elmúlt 130 év magyar és nemzetközi sajtójából. Folytatjuk a közel 130 éves cikkek bemutatását, így ma ismét a Fényképészeti Lapok „Vegyesek” rovatából szemezgetünk, ahol a fényképadóról, a fényképező revolverről és a magyar fényképésznőkről olvashattok.
A fényképek megadóztatásának kérdése úgy látszik már mindennapivá lőn s valóban nem is ok nélkül, mert iparművészetünk alig lépett ki nálunk bölcsőjéből s indult egészséges fejlődésnek, már is holmi üdvösnek tetsző javaslattal kezdik fojtogatni. Fényképészeti akadémia és szakiskola helyett, melyekben erős fejlődésre számíthatna, adót nyer a photographia. Daguerre, Talbot és Niépce gondoltátok-e, hogy ily megaláztatásra és inségre jusson valaha gyönyörű szép találmányotok? „Szánalomra méltó az a nép, mely ily végletekre jutott!” - mondjátok ti s mi készséggel írjuk alá. Megtanulhattuk már eddig is, hogy az iparnak nincs nagyobb ellensége az adónál, mert fejlődését nem hogy előbbre vinné, hanem hátráltatja. Hát már a hazardjátékosok sorsára jutottunk, hogy a jövőre nem gondolva, betevő falatunkat dobjuk utolsó tételre?! Külföldről behozott s hazánkban is előállítható iparczikkekért nem vehetünk vámot, de megvámoljuk a fényképészetet, ennek egyes képeit, melyeket itt készítenek a hazában olyanok is, kiknek a holnapi kenyere sem biztos. A külföldről behozott fényképek azonban nem esnek vám alá. Hát üdvös intézmény ez? És ez még nem minden! A fényképész tudva önmaga ellen, megélhetése ellen dolgozik romlásán akkor, midőn mint közvetítő beszámol adójával a fináncznak, mely (jegyezzük meg jól) külömben is fáradsággal járó sok munkáját nem csekély mértékben szaporítja. E szerint a fényképész nem csak jövedelméről (jövedelmi adó) hanem külön, minden egyes képéről kénytelen lesz adót fizetni s ez utóbbi végrehajtásának munkájával is megrovatván, háromszorosan kell majd adóznia!...
(Veress Ferenc: Vegyesek; Fényképészeti Lapok, 1883, II./10. 206-207. p.)
A fényképésznők hazánkban örvendetes számban kezdenek szaporodni. A mellett, hogy mi ez idő szerint ötöt számíthatunk olvasóink sorába, biztos tudomásunk van arról, hogy kivülük mintegy nyolczan foglalkoznak még e szép iparművészettel, kik részint műtermet tartanak, részint pedig műkedvelők. Örömmel üdvözöljük őket e pályán s ajánljuk mindazoknak, hogy lépjenek e térre, kik a természettudományok iránt rokonérzéssel vannak, mert alig van tér, melyen oly szép alkalom nyilnék ezek széles körű megismerésére, mint éppen nálunk. Lapunk egyik derék munkatársa külömben megigérte, hogy még ez évben írni fog fűzeteinkben a nőkről, mint fényképészekről s reméljük, hogy ki fogja mutatni mennyire ajánlható ez a pálya a gyöngébb nemnek.
(Veress Ferenc: Vegyesek; Fényképészeti Lapok, 1883, II./10. 207. p.)
Gyors fényképezés. Lapunk múlt évi V. és VI. számaiban ismertettük Marey-nek a hires franczia akademikusnak fényképező puskáját; ez évi folyamunk 3. számában pedig szólottunk fényképező revolverének használatáról. Marey most e találmányt a galambok külömböző és rendkivül gyors szárnycsapásainak pillanat alatt történő levételére használja fel a következő módon: A kertben fehér ernyőt feszítenek ki s egy csoport galambot úgy bocsátanak szárnyra, hogy az ernyő mellett repüljenek el. A revolver-készülék egy másodperczben nyolczszor fordul meg tengelye körül; a levétel maga azonban csak 1/800 másodperczig tart. Mivel a galamb szárnyát egy másodperczben nyolczszor hozza mozgásba, a készülék minden fordulata egy szárnycsapásnak felel meg.
(Veress Ferenc: Vegyesek; Fényképészeti Lapok, 1883, II./8. 167. p.)
Fotóbulvár sorozatunk korábbi részeiben olvashattatok a szellemfotografálásról, valamint a paparazzo trónörökösről, a fényképmoziról és a női rabok fotózásáról is.
