A fotó realista ábrázolásmódját a Linked Ring festői szekciói közül a legerőteljesebben az amerikai Camera Club-ból kivált csoportnak, a Photo Secession-nak a kor leghaladóbb fotóművészei közé számító, fiatal amatőr tagjai őrizték meg. Különösen vonatkozik ez szellemi irányítójukra, Alfred Stieglitz-re, (1864-1946), aki már a 80-as évek végén, a pictorialism elterjedése előtt Amerika legjelentősebb fotóművésze volt. Korszerű tematikája, a nagyváros életének ábrázolása többnyire megóvta a festészet formai utánzásától. Stieglitz közvetlen munkatársa, a festőnek induló Edward Steichen (1879-1973) viszont korai periódusában előszeretettel alkalmazta a festőiséget, a nemes eljárásokat. De már ekkor is ingadozott a két irányzat között.
Fotó: Edward Steichen: Rodin, The Thinker. 1902
Tájképei, aktjai, „Balzac szobor holdfényben" sorozata, ecsetes-palettás önarcképe, sőt, művészbarátairól készült portréi is erősen festőiesek, néhány más portréja és riportos jellegű utcai felvétele, pl. a „Lóverseny után" viszont szemléletben, kompozícióban, tónusrajzban egyaránt fényképi. Egymást követő évben készült a pictorialism klasszikus alkotása, a festőiségében is megragadó „Rodin és a Gondolkodó" és a híres-hírhedt bankfejedelem, J. Pierpont Morgan félelmetes, leleplező erejű portréja. Jellemábrázoló realizmusa a fotográfia speciális, legsajátabb eszközével, a fénnyel való kiemeléssel nő nagy erejűvé: a sötét képből csak néhány részlet emelkedik ki, az arcra, az óraláncra, a kézre és a székkarfa egy darabjára esik fény. Ez utóbbi a képen úgy hat, mintha a bankvezér kést szegezne a vele szemben állóra - s ez a hatás teljes összhangban van az arc kegyetlen kifejezésével. Steichen munkásságában az első világháború idején a fényképi ábrázolás kerekedett felül, egyike lett a fotórealizmus elindítóinak.
Fotó: Edward Steichen: J. Pierpont Morgan, 1903
Forrás: Tőry Klára: A fényképezés nagy alkotói. Átdolgozott változat, Budapest, 2004.
