A ma 110 éve született Dulovits Jenőt a magyar fotótörténet és fotótechnika-történet egyik kiemelkedő alakjának nevezhetjük. Dulovits Jenő, aki Ipolyságon (ma Sahy, Szlovákia) született 1903. június 22-én, a korabeli fotótechnikát tíz évvel előzte meg, élete nagy részében mégis koldusszegényen élt. Eredeti foglalkozása szerint tanár volt. Az 1920-as évek közepén kezdett el intenzíven fényképezéssel foglalkozni, majd Tóth Miklóssal (1908-1982) közösen megalkotta első találmányát, a DUTO néven forgalmazott lágyító előtétlencsét. 1931 és 1958 között 13 szabadalmat jelentett be, melyből tizenegy a fényképészettel volt kapcsolatos. Egy részük a fénykép éles rajzát feloldó, lággyá tevő előtétlencsére, míg a többi egy gyakorló fényképész által elképzelt, ideálisan használható fényképezőgépre vonatkozott - írta Fejér Zoltán a Dulovits 100 című katalógusban.
Dulovits az 1930-as évek elejére kialakította sajátos fotóstílusát, mely az ellenfény, a lágyítás és a fény-árnyék kiegyenlítésén alapult. Néhány év alatt ezzel a sokak által utánzott, de mégis egyedi megoldással a magyar fényképezés egyik vezető személyisége lett. 1937-ben jelent meg első könyve, melyet - különböző kiadásokban - még húsz követett 1957-ig. 1943-ban szabadalmaztatta a fotótechnika történetében korszakos jelentőségű DUFLEX fényképezőgépet, a világon az első tükörreflexes, kisfilmes és beugrórekeszes objektívvel működő fotómasinát, amely szemmagasságból fényképezett, oldalhelyes és egyenes állású keresőképet adott. (Az első egyaknás tükörreflexes gép a német Ihagee cég Standard Exakta 6x6-os modellje volt, amelyet 1933-ban mutattak be. A tükörreflexes gépek történetéről ITT olvashatsz bővebben.) A sorozatgyártás csak a második világháború után indulhatott meg, de egy év múlva szovjet nyomásra fel is kellett függeszteni. A szépségre néha öncélúan törekvő Dulovits fotóművészként főleg városképekben, zsánerfotókban és csendéletekben alkotott maradandót, mely képek a születésének centenáriumára rendezett emlékkiállításon, 2003-ban a Mai Manó Házban is láthatóak voltak. (A fotók illetve az eredeti negatívok Fejér Zoltán fotótörténeti szakíró gyűjteményében találhatók.) 1972. július 24-én halt meg. (forrás: maimano.hu; mtva.hu)
Fotó: Dulovits Jenő fényképezőgépe, Pannon Enciklopédia. A magyarság kézikönyve.
Szerkesztette: Halmos Ferenc. Pannon Könyvkiadó, Budapest, 1993, 307. oldal. (forrás: oszk.hu)
'A gépről elég annyit írni, hogy a németek és a japánok is csak több évvel később kezdték el alkalmazni azokat a megoldásokat, amelyeket a szerkezet tartalmazott. Sajnos a kor technikájának szintjén maximumot nyújtó gépből nyersanyaghiány és „felsőbb utasítás” miatt csak néhány darab készült, így nem írta át a fotótechnika történetét – legalábbis a köztudatban. Annyi bizonyos: a szovjetek nem nézték jó szemmel hogy a kicsiny és általuk megszállva tartott Magyarországon olyan finommechanikai remekmű készül, amely veszélyeztetné a legjobb esetben is csak közepes minőségű szovjet fényképezőgépek szinte teljes monopóliumát. (forrás: mtklub.blog.hu)
Fotó: Dulovits Jenő: Korcsolyázók, 1930, MFM
Részlet Dulovits Jenő a „Művészi fényképezés” című, Budapesten, 1940-ben megjelent könyvéből.
A legszebb fekvésű világváros
"Nemcsak erdőn-mezőn találunk fényképezésre méltó tájképi szépségeket, hanem még a nagyvárosok, sőt a világvárosok kőrengetegében is. A paloták, hidak, parkok, terek, utcák, szobrok stb. tömkelege ezerféle hangulatot és fényképeznivalót árul el annak, aki szereti a nagyvárost és nemcsak a szórakozási lehetőségeit értékeli, hanem szépségeit is. Budapesti alkonyatok és esték… Mindig megbabonázott lélekkel nézem a kivilágított Halászbástya, Országház kőcsipkéit, az utcák és a Dunapart szikrázó lámpasorait, a kávéházak ragyogó ablakait, a csodás látképet a Gellérthegyről, Mátyáshegyről, Hármashatárhegy és a Margitsziget felől. Nem tudok csodásabb szépségű táj-élményt elképzelni, mint a Duna fenséges kanyarulatát a Gellérthegyről szemlélve, kissé párás, koraőszi alkonyatban. Azt mondják - és a fényképek is sejtetnek valamit belőle - hogy Buenos Aires a világ legszebb fekvésű világvárosa. Magam ugyan nem láttam ezt a várost, de azt hiszem, hogy Budapest legalább is egyenrangú vele. Az a meggyőződésem ugyanis, hogy a legkiválóbb festőművész sem tervezhetne festőibb fekvésű világvárost, mint amilyennek Budapestet a természet és az ember munkája megalkotta."
Fotó: Dulovits Jenő: Délutáni napfény a Ferenciek terén, 1935 k.
(forrás: fotomuveszet.com)
A fotótechnika-történet egy másik jeles képviselőjéről, Petzvál Józsefről ITT olvashattok.
