1913. október 22-én, ma 100 éve született Friedmann Endre Ernő, akit Robert Capaként ismert meg a világ. Blogunkon már több világhírű sorozatát láthattátok: D-Day, Tour de France, Vadászat Hemingwayjel, mai bejegyzésünkben pedig a Mai Manó Házban jelenleg látható egyik leghíresebb fotójáról olvashattok bővebben. 

Kincses Károly a Fotográfusok Made in Hungary című könyvében így ír Capáról:
Emléke itthon és külföldön nem halványodott, nem kevéssé öccsének köszönhetően, aki Capa, Bischof, Chim halála után úgy érezte, nincs fontosabb feladata életében, mint műveiken keresztül megteremteni az öröklétet a fotográfia e géniuszainak. Több kiállítás, könyv tanúsítja ezirányú buzgalmát. Hogy nem eredménytelenül munkálkodott, az is mutatja, hogy az egyik legjobb magyar író, Karinthy Ferenc, halála után több mint harminc évvel írt róla Vége a világnak című könyvében, Simor András verssel emlékezett meg a fényképészről és az általa halhatatlanná tett milicistáról, Jancsó Miklós filmrendező pedig esszét írt Thai Binh negyvenedik évfordulójára. S legfőképpen: nincs a világon olyan fotótörténet, tankönyv, ahol nevük, Robert Capáéval az élen, ne szerepelne.

Robert CAPA /Friedmann Endre/ A milicista halála, 1936. szeptember | Death of a Militia Soldier, Cordoba Front, September 1936 

(forrás: wikimedia.org)

Robert Capa híres-hírhedt fényképe, amelyet a New York Times egy cikkében minden idők egyik leghíresebb háborús fényképeként aposztrofált, a hetvenes évek elejétől a mai napig éles viták tárgya. A fényképen feltételezések szerint a spanyol polgárháborúban a köztársaság-pártiak oldalán harcoló milíciák egyikének katonája, egy állítólagos Federico Borrell García látható, aki 1936. szeptember 5-én halt meg egy Cerro Muriano nevű község határában, amikor összecsaptak a köztársaság felszámolására törő katonai erőkhöz tartozó katonákkal. A felvétel egy olyan pillanatot rögzít, amelyben a katona találatot kap, és annak erejétől, kibillentve lendületéből, amellyel épp a lejtős hegyoldalon lefelé futott, hátrahanyatlik, puskáját épp kiejti a kezéből, mielőtt teljesen elterülne a földön. A fotográfia történetéből nem nagyon ismert egyetlen más olyan felvétel sem, amelyen a fotóriporternek sikerült volna megörökítenie egy ilyen mozzanatot. Nem csoda, hogy Capa emblematikus felvétele ezért is a figyelem középpontjába került. Az elmúlt évtizedekben történészek, szobatudósok és összeesküvés-elméletek kedvelői számtalan cikkben, majd az internet korában már blogbejegyzésekben foglalkoztak vele. A kérdés mindig arra irányult valódi-e a fénykép, ami nem egyértelmű kérdés. Nyilván valódi, Capa saját felvétele, amely annak idején először a francia Vu, majd nem sokkal később a Life tudósítása mellett is megjelent. A másik felvetés az volt, hogy a fénykép nem ott készült, ahol Capa állítása szerint akkor jártak, illetve nem az van a fényképen, akiről mondják. Ezek természetesen fontos részletek. A leglényegesebb azonban mégis az, hogy megrendezte-e Capa a jelenetet, vagy sem. Ezekre a kérdésekre nagy valószínűséggel sosem lehet már megnyugtató választ adni. Viszont lényeges, hogy kell-e egyáltalán csaknem nyolcvan évvel az esemény után ezzel foglalkozni. Egész addig, amíg Capa fényképét sajtófotóként kellett értelmezni, és a kontextusát egy politikai hetilap jelentette, addig természetesen ezek nagyon fontos szempontok voltak. A mai napig súlyos következményekkel jár a riporterre nézve, ha bármilyen módon meghamisítja a felvételeit és azok úgy kerülnek publikálásra, hogy azzal megtévesztik az újság olvasóit. Ha azonban a képet nem elsősorban vagy már nem sajtófotóként tekintjük, hanem fotóművészeti alkotásként, akkor természetesen indifferensek a kép készítésének a körülményei. Művészi alkotások esetében sosem faggatnánk az alkotót a létrehozás folyamatának részleteiről. Ebben az esetben így el lehet mindettől tekinteni, és akkor Capa fényképe valóban azzá válik, aminek sokan mindig is tekintették: az elveiért és szabadságáért kiálló ember önfeláldozásának emblematikus ábrázolásaként. (Pfisztner Gábor)

Robert Capa fotói közül gyűjtöttünk össze ötöt, melyeket ritkán vagy talán még sosem láthattál. Ezt a bejegyzést ITT találod.