Az 1978-ban született Dezső Tamás fotográfus képeit a világ számos országában kiállították, munkáját rendszeresen közlik vezető művészeti és közéleti magazinok (The British Journal of Photography, Wired, Time, The Guardian, The Independent, The New York Times, National Geographic, GEO, Le Monde Magazine, The Sunday Times, PDN, HotShoe). Az Egyesült Államokban a Robert Koch Gallery, az Egyesült Királyságban a The Photographers’ Gallery képviseli. Tamás képeiből már a Folyamatos Jelen kiállítás- és katalógussorozatunkban is láthattatok egy válogatást, mai bejegyzésünkben pedig a 2015 októberében megjelent Feljegyzések egy epilógushoz (Notes for an Epilogue) című könyv képeit mutatjuk be. Dezső Tamás a Hatje Cantz gondozásában megjelent 160 oldalas, 69 színes képpel illusztrált, nagyméretű és nagyon igényes kivitelezésű fotóalbumán öt éven át dolgozott Szablyár Eszterrel, aki korábban a Népszabadság és a HVG állandó munkatársa volt.
Fotó: Dezső Tamás: Ciprian a medvetáncos, Sălătruc, 2013
Dezső Tamás képeit Szablyár Eszter írásai egészítik ki, melyek segítségével a fotók mögé is betekintést nyerhetünk. Az angol nyelvű katalógushoz egy magyar nyelvű szöveges melléklet is tartozik - ebből idézünk most - melyből megismerheted az album borítóképének (és a további fotók) háttértörténetét is.
A hétéves, medvebundába bújt Ciprian a medventánc hagyományát évszázadok óta, generációról generációra átörökítő család legfiatalabb tagja. Az első bundát egyévesen kapta, azóta több méretet kinőtt már. A kizárólag Románia keleti részében, és ott is csak néhány településen megőrzött, ezer évnél is régebbi, pogány eredetű szokás értelmében a közösség fiatal és idős tagjai karácsonykor és újév napján medvebundát öltenek, hogy dobosok, illetve népviseletbe bújt, éneklő asszonyok társaságában körbetáncolják az egész falut. A románul Ursul néven ismert ceremónia a néphiedelem szerint a gonosz elűzésére és távol tartására szolgál. A jelmez elkészítése hosszas munkát igényel, a nyelv fából, a szem üvegből vagy műanyagból készül, az orrba pedig karika kerül. A tánc idejére a karikába hosszú láncot fűznek és piros bojtokkal díszítik a medve fülét. Egy jól megmunkált darab évtizedekig épen marad. Ápolása nagy gondosságot igényel, a ritkán elővett bundákra dohányt szórnak, hogy a moly ne támadja meg, felvétel után alaposan kiszárítják, majd bekenik olajjal, hogy ne töredezzen. A kisebb vagyon érő, akár hetvenkilós jelmezek tulajdonosuk számára hatalmas presztízst jelentenek. Ciprian édesapjának aki, Sălătrucon a hagyományőrzés egyik letéteményese, tizennégy medvebundája van, miután a külföldre költöző falubeliek több darabot is rá hagyományoztak. (Részlet Szablyár Eszter írásából, mely Dezső Tamás: Notes for an Epilogue fotóalbumában jelent meg.)
Fotó: Dezső Tamás: Notes for an Epilogue
Fotó: Dezső Tamás: Notes for an Epilogue
Fotó: Dezső Tamás: Notes for an Epilogue
Fotó: Dezső Tamás: Notes for an Epilogue
Románia elszigetelt, hegyi falvainak egyikében, Fata Rosie-ben találkoztunk a 83 éves Toma Ileanával. A településre a villanyt és a vizet a mai napig nem vezették be, havonta egyszer érkezik posta, hetente kétszer mozgóárus. Ileana éppen almát szedni indult, ahova elkísértük, majd hosszan beszélgettünk vele. Története magában foglalja az elnéptelenedő falvakban élők sorsát, így az erőltetett iparosítás mellett az eltűnő hagyományokkal, létformákkal foglalkozó Notes for an Epilogue című sorozatom egyik emblematikus szereplőjévé vált. - olvashattuk az index.hu oldalán év elején.
Fotó: Dezső Tamás: Notes for an Epilogue
A romániai és a magyarországi rendszerváltást megelőző időszak még érzékelhető hagyatékát vizsgáló sorozatok után számomra új terepet szeretnék kipróbálni, a két anyag lezárásával párhuzamosan több konceptuális munkát készítek elő. - írta Dezső Tamás. A fotóalbumról - melyből további képeket ITT találsz - a Mai Manó Ház Könyvesboltjában lehet érdeklődni.
