Augusztus elsején a Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Ház az Indafotóval együttműködésben Budapest Pozitív címmel pályázatot hirdetett. A pályázattal lehetőséget kívántunk nyújtani mindazoknak a fényképezőgépet használóknak - legyenek profik vagy amatőrök -, akik fontosnak tartják, hogy a majd kétmillió lelket számláló nagyvárosunkat objektívjeikkel feltérképezzék. A pályázat technikai hátterét az Indafotó, a szakmai hátteret a Mai Manó Ház biztosította. A zsűri tagjai voltak: Barakonyi Szabolcs, Benkő Imre, Korniss Péter és Stenczer Sári.
A pályázatra több mint 1500 pályamunka érkezett és a bírálók munkáját, döntését nem csak a mennyiség, hanem a rendkívül erős fotósorozatok is megnehezítették. Végül augusztus 29-én, a Magyar Fotográfia Napján megszületett a végeredmény. Az első helyezett Kálló Péter nyereménye egy bemutatkozó kiállítás lett a Mai Manó Ház Verzó Online Galériájában. Az online kiállítást - melynek címe Hangulatesszenciák - itt tekinthetitek meg.
A Budapest Pozitív gyűjteményt a mai nappal újra megnyitjuk. Kérünk Benneteket, hogy mutassátok meg nekünk, hogy Ti milyennek látjátok Budapestet! A gyűjtemény fotóiból szemezgetni fogunk a Mai Manó Ház Facebook oldalára és természetesen ide, a blogunkba is.
A tovább után a nyertesnek, Kálló Péternek a fotói láthatóak, Csizek Gabriella az online kiállítás kurátorának rövid bevezetőjével és Kincses Károly fotómuzeológus Fotóváros című esszéjével.
Fotó: Kálló Péter
Kincses Károly
Fotóváros
Mostanában, magyar állampolgárként, budapesti lakosként, gyakran vagyok rosszkedvű. Forgatom a fejemet, nézelődöm, s úgy látom, ez a körülöttem lévő emberek nagy részének is osztályrésze. Ily korban élünk… Sokszor, sok helyen hangot is adok az ezzel az állapottal kapcsolatos elégedetlenségemnek. Dühöngünk, szomorkodunk, legyintgetünk… Ehhez még jogunk van. És jogunk van ahhoz is, hogy csakazértis, dafke örüljünk, hogy észrevegyük a szépet, hogy felfigyeljünk a környezetünkben lévő pozitív dolgokra is. A nap ugyanúgy felkel, megérkezik az ősz, kiszínesedik ablakunk alatt a fa, lehullik a hó, vannak még szép helyeink, csinálunk még figyelemre méltó dolgokat.
A Budapest Pozitív Gyűjtemény és a Verzó Galéria az ilyesfajta fotók összegyűjtésére, közreadására létrejött fórum, amely jellegénél fogva mind a kritikus, mind az örömös fényképek gyűjtőhelye. Mert lehet bármilyen kedvünk, érezhetjük magunkat jól, rosszul, fotózni kell, a képeket megmutatni kell, Budapestet megörökíteni kell…
Van valami, amit mára vagy elfelejtettünk, vagy a fiatalabbak már nem is tudnak: minden ház, minden város és minden ország a benne lakó polgárokért épül és működik. És ha ez így van, fűzzük tovább a gondolatot: mindenki tiszta, barátságos, biztonságos házban, városban, országban szeretne élni, lakni. Ezt azonban nem valakik csinálják, hanem ezért magunknak kell megküzdeni, ennek feltételeit megteremteni és az elért eredményeket megtartani. Bárkivel szemben. Ennek során válik polgárrá a lakos.
Régi fényképeket, lapokat nézegetve sajog a szívem. Fáj mindazért, ami 1896-ban, 1900-ban, 1910-ben vagy még később is megvolt, a miénk volt, ma pedig csak sóvárgunk utána. De ezek a képek legalább megmaradtak, mutatnak valamit erről a városról, ahol eleink éltek. Most rajtunk a sor. Fényképezzük le, gyűjtsük össze, mutassuk meg, milyen városban kelünk és fekszünk, és azt is, milyenben szeretnénk!
Nem hiszek a felülről adott jogokban, az ajándékba kapott juttatásokban. Azt hiszem – mint minden mást – a polgárrá levést is fokról-fokra kell kiharcolnunk, elfogadtatnunk a mindenkori hatalommal, majd utána megőriznünk azokat a polgárjogokat, melyek az itt élőket fogantatásuk pillanatától megilletik. Például így, ilyen módon, fényképekkel, amelyek 2011-es életérzésünket tükrözik.
Fotó: Kálló Péter
Fotó: Kálló Péter
Csizek Gabriella
Hangulatesszenciák
Jártunkban-keltünkben, akár naponta láthatjuk városi tájainkat: az utcákat, tereket, épületek homlokzatát, parkokat, hidakat, a folyópartot …, Budapestet, az ott élőkkel együtt. De vajon észrevesszük-e az életünkben jelenlévő város finom részleteit, izgalmas formai játékait, megcsillanó fényeit, lakóinak jelenlétét és megnyilvánulásait?
Ha igen, akkor Kálló Péter képeiben az ismerősség érzetét átélve lelhetünk minderre; közös városunkra. Az árnyékrajzokra a falakon, az ég és a háztetők vonalának találkozására: meglepő együttállásokra.
Ha még nem láttuk meg, akkor pedig a város ez ideig számunkra ismeretlen arcával találkozhatunk. Azzal, amelyik harmóniában él a természettel, amelynek helyszínei otthonosak is. Ahol a léptek nyoma a hóban, a lámpák gömbje, a híd ívei képpé válva szépséget sugároznak.
Egy európai nagyváros mindennapjainak csendes történéseit osztja meg képeiben a galéria látogatóival.
Fotó: Kálló Péter
Fotó: Kálló Péter
Fotó: Kálló Péter
Fotó: Kálló Péter
Fotó: Kálló Péter
Fotó: Kálló Péter
Fotó: Kálló Péter
