Időutazás rovatunkban a Mai Manó Házban megrendezett korábbi nagy sikerű kiállításaink fotóiból válogatunk. Ezúttal
Sohasem hittem a csak meglátni és azonnal megszeretni, aztán kész - felszínességében. Sohasem gondoltam persze azt sem, hogyha valamit elsőre nem szeretek meg, azt bármilyen későbbi intellektuális művelet során majd meg fogom. Legfeljebb megértem, de az meg gyakran minek. Hanem akkor mi is van - ezek helyett? Egy harmadik, vagy sokadik út. Elmesélése bonyolult. De megértéséhez sokat segíthetnek
Fotó: Dobos Sándor: Matera (Basilicata, Olaszország) 2004. április
Fotó: Dobos Sándor: Volterra (Toscana, Olaszország) 2004. április
Fotó: Dobos Sándor: Giovinazzo (Puglia, Olaszország) 2004. május
2000 óta évente kétszer, tavasszal és ősszel felkötöm magam mögé a lakókocsit, beparancsolom az autóba Buksi és Giara kutyámat, és öt–hat hétre elindulok fényképezni. Dél-Olaszországba, Spanyolországba. A mediterráneum e tájaiba, sok ezer éve lakhatónak nyilvánított, és következésképpen ember által nagyon alaposan átgyúrt vidékeibe már régen beleszerettem, még amikor vegyész mivoltomban hosszabb-rövidebb időkig dolgoztam, tanítottam arrafelé. (Olaszországot második hazámnak érzem, a hetvenes, nyolcvanas években sokszor olaszul álmodtam éjjelenként.) Különösen délen minden talpalatnyi földet görög és római istenek járkáltak össze, és nem lehet az emberi és isteni között különbséget tenni. Puglia és Basilicata kanyonjai, barlangtemplomok, a Murgiák kegyetlen köves hegyei, bódult illatú és gyilkos tövisű bozótjai, szép egű tengerei, Aragónia vérrel és izzadsággal szelídített félsivatagai olyan terepet jelentenek, mely bőven szórja elém a belső víziókkal rezonáló formákat, bevetkőzött, azonnal fogyasztható modelleket. Itt az ember úgy érzi, hogy csak meg kell állni, és körbeforogva mindent pontosan lefotózni. Ilyen egyszerű azonban nem volt a dolog. Éveken át tértem vissza Magyarországra úgy, hogy nem tudtam megcsinálni, amit akartam, mígnem lassacskán, 2004-re ki nem alakult a megfelelő technika: az a panoráma, melynek gyakori fontos mozzanata az ívelő horizont és a vízszintes tengely mentén sűrített látvány. Úgy érzem, ezekben a belső és a külső kép végre egymásra talál. /Dobos Sándor/
(nagyobb fotókért katt a képekre)
Fotó: Dobos Sándor: Trani (Puglia, Olaszország) 2005. április
Fotó: Dobos Sándor: Matera (Basilicata, Olaszország) 2005. október
Fotó: Dobos Sándor: Montescaglioso (Basilicata, Olaszország) 2005. október
Fotó: Dobos Sándor: Alcala del Jalon (Aragon, Spanyolország) 2006. április
Fotó: Dobos Sándor: Huesca (Aragon, Spanyolország) 2006. április
Fotó: Dobos Sándor: Sierra de Alhamilla (Andalúzia, Spanyolország) 2006. április
A fotók készítésének részletes technikai megoldásairól itt olvashattok.