Elsőnek a portréfényképezésre hatott a megújulás vágya. Az 1880-as években kibontakozó amatőrizmus üzleti érdektől mentes, egészséges szemlélete szembefordult a hivatásos portréfényképészek hivalkodó, hamis külsőségeket hangsúlyozó, főként kispolgári megrendelőknek hízelgő módszerével és magával ragadta a műtermi fotósok legjobbjait is. 

Fotó: Courret Hermanos: Lima, 1868

A változást sürgető amatőr fényképészekre igen jellemző Tóth Béla indulatosan fogalmazott programja: 

,,1. Dinamittal kell felrobbantani a hivatásos fényképészek ősi műteremberendezését: ama bizonyos svájci ház- meg pálmaliget háttereket; a görög oszlopokat, az urnába omló függönyöket, az esztergált korlátokat, a trónusokat és a tiroli hidacskákat, mert ez a miljő hazug.
2. Nem szabad felebarátunkat az objektív előtt ama hagyományos 'festői' és merev állásokba kényszeríteni. Ez szomorú kényszerűség volt a nedves eljárás idejében, amikor az expozíció eltartott jó félpercig is: tehát az élőlénynek erre az időre kővé kellett válnia, ha nem akarta, hogy harminc szeme, s ugyanannyi orra, szája legyen. A mai gyors eljárás az eleven embert rögzítheti a lemezre; tehát nem kell többé kő-ember!
3. Pusztuljon az embergyilkos retouche. Embergyilkos azért, mert a képből kiöli a legfőbbet: az embert, s ami megmarad, az csak lárva." 

Az amatőrök modelljeiket műtermi kellékek nélkül, a szabadban, gyakran beállítás nélkül, valamely cselekvés, mérsékelt mozgás közben, eleven pillanatszerűséggel, közvetlen természetességgel ábrázolták. Reprezentálás helyett a jellemzés igazságára és az eleven élet illúzióját keltő jelenetszerű bemutatásra törekedtek. Az amatőrök mozgalma alakította át fokozatosan a közönség ízlését, s ez a műtermi fényképészeket is arra késztette, hogy magukévá tegyék az amatőrök szemléletét, módszereit. Mivel az amatőrizmus akkor már komoly konkurenciát jelentett, a szakfényképészeknek is lépést kellett tartani a formanyelvi változással. Az új portréstílus legkiválóbb képviselői német és osztrák amatőrből lett szakfényképészek, Rudolf Dührkoop (1848-1918), Nicola Perscheid (1864-1930), Hugo Erfurt (1874-1948) voltak. Perscheid pl. Hertha Juhlról készült képén elkerült minden ünnepélyességet, úgy fényképezte a lányt, mint bármely amatőr a hozzátartozóját - egy padon ülve. A lány olyan mesterkéltség nélkül nyugtatja kinyújtott karját a pad támláján, olyan önfeledten néz ránk, mintha nem is fényképezőgép előtt ülne. A kép merészen aszimmetrikus kompozíciója fokozza az ábrázolás közvetlenségét. Hasonló természetességet ért el egy fiatal lányról készült profilképén Erfurth. A lány tekintete a hagyományokkal ellentétben nem a messzeségbe réved, hanem úgy érezzük, mintha éppen meglátott volna valamit, ami gondolatokat ébresztett benne. Erfurth olykor még alkalmazta a festőies technikát, de kiváltképp meggyőző erejű, monumentális hatású, az arcokra koncentráló portréiban, melyeket kora nevezetes személyiségeiről, a művészi és tudományos élet nagyjairól - Kandinszkijról, Chagallról, Kokoschkáról - készített a modellek eredeti szellemének érzékeltetését fejlesztette tovább. 

Fotó: Hugo Erfurth: Fiatal lány, 1898 

Fotó: Hugo Erfurth: Oskar Kokoschka, 1920’s

A legnagyobb hatást világszerte az amatőrből lett portréfényképész, Dührkoop gyakorolta kortársaira. Modelljeit többnyire természetes környezetükben, otthonukban vagy a szabadban fényképezte, gyakran zsáner jellegű helyzetben, pl. olvasmányukban elmerülve vagy újságjukról fölpillantva, kényelmesen cigarettázva, a mindennapi élet apró tevékenységei közben. De a környezet érzékeltetése és a jelenetszerű bemutatás sosem anekdotikus tartalmú, nem tereli el a figyelmet a lényegről, a személyiség valósághű ábrázolásáról, sőt, hozzásegíti a modellt jelleme közvetlen, természetes megnyilatkozásához. Elise Averdiecket pl. írás közben örökítette meg, amint a leírandó szavakon töpreng. Az arc kifejezése, a tollat görcsösen fogó kéz a pillanatnyi szituáción túl nemcsak az idős asszony karakteréről, hanem magáról az öregségről is sokat elmond. Végtelenül emberi a fotós barátról, Heinrich Kühnről készült képe is, melyen az ábrázolt minden ünnepélyesség nélkül, kalapban, kabátban, kissé görnyedt tartással, zsebre dugott kézzel, félrehajtott fejjel, elgondolkozva áll. 

Fotó: Rudolf: Dührkoop: Die uralte Elise Averdieck, 1905

Fotó: Rudolf Dührkoop: Heinrich Kühn..1903 ©IMAGNO

Emberi tartalmasságuk és keresetlen, gyakran hétköznapias szemléletmódjuk mellett formai újdonságot is hoztak fotói. Dührkoop volt az ellenfényes világítás egyik kezdeményezője és gazdag változatainak kikísérletezője. Különösen csoportképein a kompozíció térbeli tagolására, az egymás mögé kerülő részletek elkülönítésére alkalmazta az ellenfényt. Egyalakos képmásain az élfényt is felhasználta az arckifejezés hangsúlyozására, a lényeges gesztus kiemelésére, máskor meg a derű, az életöröm érzékeltetésére. 

Forrás: Tőry Klára: A fényképezés nagy alkotói. Átdolgozott változat, Budapest, 2004.

Vissza a tartalomjegyzékhez
Tovább a következő fejezethez