Az 1934-ben született Friedlander a negyvenes évek végén vett először kamerát a kezébe. Olyan korszakban nőtt fel, amikor a vizuális kultúrát alapvetően a nagy képes magazinok (Life, Harper’s Bazaar) uralták műfajteremtő szerkesztési elveikkel és igényes képi világukkal. A korszak meghatározó fotográfusait a mai napig a fotótörténet legfontosabb és jelentősebb alakjai között szokás emlegetni. Közülük Walker Evans és Helen Levitt hatott leginkább a fiatal Friedlanderre, aki az ötvenes években főként jazz-zenészeket fényképezett. A hatvanas évek elején már önállóan mutatkozhatott be a rochesteri Eastman House-ban, 1967-ben pedig a MOMA akkori kurátora, John Szarkowski rendezett neki Gary Winogranddel és Diane Arbusszal közös kiállítást. A fotótörténeti enciklopédiák szerint ezekben a korai években az amerikai példaképek mellett Atget, valamint a nála tíz évvel fiatalabb Robert Frank munkája befolyásolta leginkább Friedlander látásmódját, amely azonban egyre inkább egyénivé, megkülönböztethetővé vált, és felvételei elnyerték azt a formát, amelyet az elkövetkező negyven éven át meg is őriztek. (forrás: Fotóművészet, 2005/3-4; Pfisztner Gábor: Az utca hírmondója – Lee Friedlander) 

Fotó: Lee Friedlander: Montana, 2008 (c) courtesy of Fraenkel Gallery, San Francisco. 

A portfólió megtekintéséhez KATT a képre!