2009 a Csillagászat Nemzetközi Éve volt. A Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Ház, a Magyar Csillagászati Egyesület és az ELTE Gothard Asztrofizikai Obszervatórium együttműködésével csatlakozott a rendezvénysorozathoz. Az ENSZ és az UNESCO által meghirdetett év nagyszerű alkalom volt arra, hogy minél szélesebb körben megismertessük a csillagászat eredményeit a fotográfia eszközrendszerének segítségével. A digitális fotótechnika használatával egyre látványosabb felvételek születnek az égitestekről, az égi jelenségekről. Az öt éve megrendezett kiállításon kortárs csillagászok olyan asztrofotóiból mutattunk be válogatást, melyek tudományos szempontból nagy jelentőséggel bírnak, ugyanakkor a széles közönség számára is értékes látványt nyújtanak, autonóm művészeti értékük kimagasló. Az amatőrcsillagászat savát-borsát jelenti a „személyes tapasztalatszerzés", a távcsöves megfigyelés. Bármilyen szépek is az űrtávcsöves felvételek, azért az az igazi, ha saját távcsövünkkel tapasztaljuk meg a csillagos égbolt jelenségeit. Épp ezért különösen fontos az amatőrcsillagász számára a saját távcső, mellyel akár vizuális, akár fotografikus, akár CCD-s megfigyeléseket végezhet. Vannak, akik elsősorban az esztétikai élményt részesítik előnyben, és vannak, akik tudományosan is hasznosítható megfigyeléseket végeznek – sokféle lehetőség nyílik a „csillagászkodásra". A digitális technika térhódításának hála, ma már igen sokan foglalkoznak digitális asztrofotózással, olyan felvételeket készítve, amelyekről korábban nem is álmodhattunk. A digitális fényképezési technika talán legfőbb nyertesei a csillagászat szerelmesei, az amatőrcsillagászok. Mai bejegyzésünkben az öt évvel ezelőtt megjelent Űrlenyomat című katalógusunk képeiből válogattunk. 

Fotó: Éder Iván: Lófej-köd, Lovasberény
Hogy a látványos mélyég-objektum miért kapta a Lófej-köd elnevezést, nem szükséges megmagyarázni. A Lófej-ködöt, hivatalos nevén B 33-at, 1899-ben fedezték fel fotografikus úton. Barnard híres sötétköd-katalógusában a 33-as sorszámot kapta, innen származik a B 33 elnevezés. A sötét porködöt a háttérben látható IC 434 "előtt" látjuk, ez a világító gázköd teszi számunkra láthatóvá (és ilyen látványossá) a Lófej-ködöt.
2007.01.16. 130/780 APO refraktor, 19x16 perc, ISO 800, Canon EOS 350D. 

Fotó: Éder Iván: A Holmes-üstökös, 2007, Urak Asztala, Pilis
2007 októberében néhány nap leforgása alatt egymilliószorosára fényesedett ki a Holmes-üstökös. A távcsővel is csak nehezen észlelhető kométa szabad szemmel is könnyen láthatóvá vált. Nem tudjuk, pontosan mi volt az oka a hatalmas robbanásnak, melynek eredménye a gyorsan táguló por- és gázfelhő, melyet Éder Iván örökített meg 2007 novemberében. Az üstököst Edwin Holmes fedezte fel 1892. november 6-án, így akár Sherlock Holmes is láthatta volna.
2007.11.04. 130/780 APO refraktor, 15x5 perc expozíció, ISO 800, Canon EOS 350D. 

Fotó:  Szendrői Gábor: Teljes holdfogyatkozás, 2007
Teljes holdfogyatkozás idején kísérőnk teljes egészében belemerül a Föld árnyékába. Ha középen halad át, akár másfél óráig is teljes takarásban maradhat.Bár a földárnyék eléri a Holdat, az mégsem sötétül el teljesen. A földi légköráltal az árnyékba vetített fény nem mindig azonos erősségű. Megfigyelték, hogy nagy vulkánkitörések után, amikor a felsőlégkör portaralma megnő, a holfogyatkozások sokkal sötétebbek, mint a köztes időkben. Rendesen a vörösesen derengő Hold a teljes fogyatkozás idején is látható az égen, de a legsötétebb fogyatkozások alkalmával, szinte eltűnik egünkről.
A felvétel 360/1500 mm Newton-távcsővel, Canon EOS 300D kamerával, ISO 100-as érzékenységgel készült.

Fotó: Éder Iván: Boszorkányfej-köd, 2008, Ágasvár, Mátra
Bár ez a riasztó külsejű az Eridanus csillagképben található, azonban alig másfél fokkal nyugatra van a Rigeltől, az Orion második legfényesebb csillagától. A kék szuperóriás mintegy 40 fényévnyi távolságból világítja meg a ködösséget, amit látunk, az a Rigel visszavert fénye. Sajnos maga a Rigel a képen nem látható.
2008.02.08-09. 80/600 APO refraktor, 56x5 perc expozíció, ISO 800, Canon EOS 350D. 

Fotó: Csabai István: Holdfogyatkozás, 2008
Holdfogyatkozás idején a Föld a Nap és a Hold közé kerül, így árnyéka égi kísérőnkre vetül. A holdfogyatkozás lehet részleges és teljes, a jelenség tartama elérheti a 3-4 órát. A földárnyékba belépő Hold csodálatos színeket ölt, az árnyék pereme kékes, zöldes színű, középső része viszont narancsos vagy mélyvörös árnyalatot ad foltos képű társunknak. A színpompás árnyék oka a földi légkörben keresendő, amely lencse módjára megtöri a napfényt és bevetíti a Föld egyébként teljesen sötét árnyékába. A Holdról ilyenkor napfogyatkozás látható, miközben bolygónk körül vöröses glóriaként fénylik az éltető légkör.
A kép a 2008. augusztus 16-án bekövetkezett holdfogyatkozáskor, Zeiss AS100/1000-es objektívvel, Nikon D300-as géppel, 400 ASA érzékenységű filmre készült. 

Fotó: Csabai István: Sarki fény, 2003, Zagyvarékas
2003. november 20-án a rendkívül erős naptevékenység miatt hazánkból is látható sarki fény alakult ki. A Napból érkező töltött részecskék ilyenkor a Föld mágnese terébe kerülnek, abba a mágnese térbe, amely az iránytű állásáért is felelős. Ezek a részecskék aztán a pólusok felé vándorolnak a mágneses erővonalak mentén, és az Északi-, és a Déli-sark fölött a légkör molekuláiba csapódva hozzák létre színpompás fényjátékukat. A kép Zagyvarékason készült, ahol órákon keresztül szinte lángolt a vörös és zöld fényekben tündöklő égbolt.
A felvétel Olympus OM1 fényképezőgéppel, Fuji 800 negatív 21mm-es objektívvel, 3 perc expozícióval készült.

(forrás: maimano.hu; mcse.hu)

1839. január 2-án készítette Daguerre az első fotót (dagerrotípiát) a Holdról, (más források szerint 1840. január 2-án). Ugyanezen év március 8-án Daguerre laboratóriuma leégett, így sok más fotótörténeti jelentőségű képpel együtt az első Holdról készült fotó is megsemmisült. A Holdról készült legelső (épségben fennmaradt) fotót, mely 1840. március 26-án készült ITT találod.