"A 65 fotóból csak 13 olyan kép van, amelyen a gyerekek meztelenek. Abban az időben nem volt internet és én soha nem láttam gyermekpornográfiát. Ez nem volt az emberek tudatában akkor. Az, hogy a fotográfiákon keresztül mutatom meg a gyerekeim testét meztelenül, számomra nem rendkívüli. A gyermekek kizsákmányolása teljesen távol áll tőlem." - nyilatkozta Sally Mann fotóművész az 1992-ben, az Aperture kiadó gondozásában megjelent fotóalbumáról. A sorozat azonnal vitákat váltott ki, a pedofíliával és az amerikai családi értékek lealacsonyításával vádolt Mannt is meglepte a fogadtatás, ennek ellenére vagy éppen ennek köszönhetően Mann még a megjelenés évében több mint 300 sorszámozott, eredeti nagyítást adott el gyerekei képeiből, mellyel félmillió dollárnál is többet keresett. Az idén 15. születésnapját ünneplő Pécsi József Fotográfiai Szakkönyvtár állományában és a könyvesboltunkban is megtalálható Immediate Family (Közvetlen család) címet viselő 78 oldalas albumban Sally Mann gyerekei (Emmett, Jessie és Virginia) portréit láthatjuk, de néhány képen Mann férje is feltűnik. A sorozat tavaly Facebook oldalunk rajongóit is megosztotta, olvasói bejelentésre az ITT látható fotó publikálásáért 24 órára letiltották oldalunkat. (A fotó eredeti nagyítása éppen akkor a Mai Manó Házban is látható volt.)
2014 szeptemberében a Generációk együtt fotópályázatunkhoz kapcsolódóan a Facebook oldalunkon található NAP FOTÓJA rovatunkban a család volt a témánk, így bejegyzésünkbe Sally Mann családi képeiből válogattunk.
Az Immediate Family családi fotógyűjtemény Virginiában készült, ahol Mann és gyermekei töltötték a gyermekkorukat. Mann egy 8×10-es nagyformátumú fényképezőgéppel készítette a gondosan beállított családi portrékat. Mann szerint ezek a fotók azt jelenítik meg, ahogy a gyermekei élik a saját életüket. Nagyon sok fotó bensőséges, sok csak fikció, mégis a legtöbb kép egyszerűen csak azt mutatja meg, ahogy egy anya látja a környezetét. A meztelen vagy részben ruhátlan gyerekek ugyanúgy pózolnak anyjuk, Sally Mann fényképezőgépe előtt, ahogy általában a gyerekek a kamera előtt viselkednek, de a kétértelmű címek és a gyerekek ruhátlan megjelenítésének a kombinációja a képeket nyílt szexuális kontextusba helyezi. A Közvetlen család sorozat megmutatja mi is valójában gyermeknek lenni és milyen átélni a gyermekkort.
"Nem emlékszem olyan dolgokra a gyermekkoromból amire mások emlékeznek. Néha azt gondolom csak azokra a dolgokra emlékszem gyermekkoromból amiket a fotográfiáimon keresztül láttatok. Talán a saját életemet hoztam létre. Nem bízok az emlékekben. Talán azok is csak fikciók."
Mann szinte minden nap készít fotográfiákat. A fényképezés akár egy órába is beletelik. Általában azt kéri alanyaitól hogy maradjanak mozdulatlanok és csak akkor cseréljenek testtartást, ha ő utasítja őket. Vázlatból dolgozik és több változatot is kipróbál. Munkái számos ellentétes irányzatot tartalmaznak a modern fotográfia területéről. Modelljeit közvetlen környezetében, családjában találja meg. Mannt olyan dokumentarista fotósokkal említik együtt mint Tina Barney és Larry Sultan, de a fotók felépítése nála inkább fikció mint valóság, a képekhez kapcsolt kedvetlen narratíva pedig egy csoportba teszi Cindy Shermannal és a posztmodern alkotókkal.
Fotó: Sally Mann: The Last Time Emmett Modeled Nude, 1987 © Sally Mann
Fotó: Sally Mann: Gorjus, 1989 © Sally Mann
Fotó: Sally Mann: The New Mothers, 1989 © Sally Mann
A Közvetlen család megmutatja, hogy mi a gyermek és milyen átélni a gyerekkort. Bár a képek beállítottak, de Mann megengedi a gyermekeinek, hogy önmaguk legyenek. Ezt láthatjuk a képeken is, hiszen mindegyik gyermek saját személyiségét is belevitte a fotográfiákba. A sorozatban - mely több évig készült - láthatjuk a három gyermek gyermekkorát, ahogyan felfedezik önmagukat és szexualitásukat. Mann azt mutatja meg, amit az anyák próbálnak elrejteni a gyermekeik életéből és ez az, amit a kritikusai is megemlítenek. Néhányan dicsőítik megrendíthetetlen bátorságát ahogy a gyerekkort ábrázolja, de sokan inkább becstelenséget, gyalázatot látnak a munkáiban. A kritikák valószínűleg a jelenlegi szociális és politikai helyzetet kihasználva próbálják a művészt támadni és a vita nem is igazán a képekről szól. Ann Beattie író Mann fotográfiáiról azt mondja: "Ezek a kislányok még mindig léteznek egy ártatlan világban, ahol egy pózolás csak egy pózolás - de a probléma az, hogy egy felnőtt mit lát ebben a pózolásban." A másik problémás kérdés a gyerekek és a szexualitás megjelenítése a képeken. "Amit a felnőttek megértenek a gyerekek szexualitásából, azt mindig a felnőttek szemszögéből értelmezik. A gyerekkor nem egy állandó időszak, hanem egy kulturálisan meghatározott fogalom. " (Edge, Baylis).
Ma a pedofília a társadalom egyik legnagyobb félelme. Amikor ezek a fotográfiák kiállításra kerülnek, bármennyire is ártatlanok, mindig ott az esély, hogy a közönség nem ért egyet a tartalmukkal és helytelennek gondolja a gyermekkor ilyen módon való bemutatását. Nagyon sok anya saját magán keresztül szeretné a gyermekeit látni, megfosztani őket saját személyiségüktől, elvenni az érzéseiket és nemiségüket. Mann nem akarja ezt az utat követni. Ő szembeállítja magát a problémákkal és ezt mutatja be nekünk a Közvetlen családon keresztül. Meghitt, érzéki és valóságosnak tűnő képek sorozata vezet végig bennünket, hogy megtálaljuk mi is valójában gyereknek lenni és hol mosódik el a határ gyerek és felnőtt között. (fordította: Muflon)
(A bejegyzést Richard B. Woodward (The New York Times, 1992. szeptember 27.) és Valerie Osbourn (American Suburb X, 2006. október 27.) írása alapján állítottuk össze.)
Fotó:Sally Mann: Emmet's Bloody Nose, 1985 © Sally MannFotó: Sally Mann: Jessie at 5, 1987 © Sally Mann
Fotó: Sally Mann: Emmett © Sally Mann
Fotó: Sally Mann: Jessie at 8, 1991 © Sally Mann
Fotó: Sally Mann: Jessie Bites, 1985 © Sally Mann
(forrás: sallymann.com; wikipedia.org; phillips.com)
Sally Mann portfólióját - többek között a nagy felháborodást keltő intim családi sorozatával (Immediate Family) és a férje betegségéről és testi leépüléséről (Proud Flesh) szóló képeivel - ITT találod.