A fényképezés feltalálása után eltelt másfél évtizedben már megszaporodtak a fotografálás alkalmazási területei. Az aktfotó a csábítás, a portré az emlékezés eszköze lett, a leltárkészítés a néprajztudomány, a halottról készített felvétel az emlékezetmegőrzés, a bűnügyi nyilvántartás számára készített fotó pedig a nyomozás segítője lett. Várható volt, hogy előbb-utóbb az orvostudomány is megpróbálja felhasználni a fényképezés során szerzett eredményeket. Az orvosi kutatás területén először 1844-ben, Léon Foucaultnak sikerült mikroszkopikus dagerrotípiákat készítenie emberi vértestekről, majd pár évvel később Duchenne de Boulogne volt az első, orvosi végzettségű fényképész, aki a modern orvoslás területén hasznosította a fotografálást. 

Fotó: Duchenne de Boulogne: Orvosi kísérletek, 1852-1862

Az 1806-ban született Douchenne de Boulogne húsz éves korában kezdte el orvosi tanulmányait. A szaklapokban megjelent írásaiban az elektroterápia során elért eredményeit publikálta. A fotográfus-orvos azt feltételezte, hogy az emberi lét alapvető állapotait (öröm, félelem, csodálkozás, csalódás, ijedtség, fájdalom) bizonyos izmok stimulálásával is ki lehet váltani, melyek az arc rezdüléseiben jutnak kifejezésre. Az izmok ingerlésére kettő vagy négy elektródát használt, a szükséges áramot pedig egy, a szobában található generátor szolgáltatta. Összesen öt vizsgálati alany állt Duchenne rendelkezésére: egy fiatal és egy idősebb nő, egy leendő anatómus, Jules Talrich, egy alkoholista munkás és kedvence, a szellemileg visszamaradott cipész. 

Fotó: Duchenne de Boulogne: Orvosi kísérletek, 1852-1862

"A fényt úgy irányítjuk, hogy az elektromos impulzussal előidézett ráncok a lehető legplasztikusabban érvényesüljenek. [...] Egy asszisztensem nedves kollódiummal teszi érzékennyé a lemezt. Mielőtt a fényképezőgépbe kerülne, a kísérletet végző személy az asszisztens segítségével olyan testtartást keres, amely jól láthatóvá teszi anélkül, hogy a máris jól beállított kísérleti alanyt megzavarná. [...] Egy előre megbeszélt jelre az asszisztens nyitja és zárja az objektívet. Végül a kísérlet vezetője maga vállalja a kidolgozást" - számol be Duchenne a felvétel folyamatairól, aki 1852-től kezdett bele kísérleteinek fényképpel való dokumentálásába. Duchenne saját maga hívta elő - asszisztense segítségével készült - képeit, erről tesznek tanúbizonyságot a képen látható fekete ujjvégei és körmei is, ami az akkori képrögzítési eljárásoknak köszönhetően egyben a fényképészek védjegye is volt. A képeket valószínűleg több helyszínen készítette, de a történészek beszámoló alapján biztosan dolgozott a lakásán is, ahol egy laboratóriumot is berendezett. A francia Archives Nationales gyűjteményében található 11 fotón, a kor leghíresebb portréfotósa; Nadar pecsétje is feltűnik. Duchenne 1862-ben Le Mécanisme de la Physionomie Humaine címmel adta ki különös vizsgálatának eredményeit, de könyve sajnos nem kapott nagy nyilvánosságot. Darwin - aki 1872-ben megjelent könyvében a bejegyzésben látható fotókat is publikálta - megállapította, hogy Duchennet pályatársai nem vették komolyan. 

Fotó: Duchenne de Boulogne: Orvosi kísérletek, 1852-1862

Fotó: Duchenne de Boulogne: Orvosi kísérletek, 1852-1862

Fotó: Duchenne de Boulogne: Orvosi kísérletek, 1852-1862

Fotó: Duchenne de Boulogne: Orvosi kísérletek, 1852-1862

Fotó: Duchenne de Boulogne: Orvosi kísérletek, 1852-1862

Fotó: Duchenne de Boulogne: Orvosi kísérletek, 1852-1862

Fotó: Duchenne de Boulogne: Orvosi kísérletek, 1852-1862

Fotó: Duchenne képei Charles Darwin Expression of the Emotions in Man and Animals című könyvében, 1872

(forrás: Hans-Michael Koetzle: Fotóikonok. Képek és történetük. 1928-1991. 2 kötet, Budapest, Taschen-Vince Kiadó, 2003; wikipedia.org; coolandia.com)

Duchenne halála után húsz évvel, 1895-ben készült el a világ legelső röntgenfotója. Ezt a képet és a legelső magyar röntgenképet  ITT találod.