Az amszterdami FOAM-ban 2013-ban megrendezett „Kankalin – Színes orosz fotográfia” című retrospektív kiállítása a színes fényképek készítésének különböző oroszországi kísérleteire tekintett vissza. Az eljárást az 1850-es évek elején, az új médium feltalálásával szinte párhuzamosan kezdték el alkalmazni. Az egyes körvonalakat kiszínező kézművesek hagyományos módszerein alapuló színezési technika a képeslapra illő tájképektől és arcképektől kezdve a szovjet propagandáig és a fotóriportokig egy teljesen független irányzatot hozott létre az oroszországi fotográfia történetében.
A színes fotográfia kifejezés egy kicsit félrevezető, mivel eleinte arra a színezési technikára vonatkozott, amellyel a fekete-fehér fényképeket kézzel kifestették. Ezt a technikát hagyományosan olyan szakemberek alkalmazták, akik bizonyos módszerekkel a kép körvonalain belül a fényképeket kiszínezték. A technika olyan népszerűvé vált, hogy külön irányzattá fejlődött, amely jelentős mértékben meghatározta az oroszországi fotográfia megjelenését és esztétikáját. Eleinte kifejezetten arcképeknél, festői tájképeknél és aktoknál alkalmazták, majd később az avantgárd művészek is átvették. Érdekes módon a szovjet propaganda kezdeteit, politikai vezetők arcképeinek ábrázolását és fotóriportok készítését is ez az esztétika alakította.

A metaforikus Kankalin című kiállítás a színezés megjelenését és fejlődését szemlélteti az oroszországi fotográfiában az 1860-as évektől az 1970-es évekig és ugyanakkor a fotográfián keresztül Oroszország történetét is bemutatja. A színezés nagyjából ugyanakkor terjedt el az orosz fotográfiában, mint Európában – az 1860-as években. A fényképnyomatokat maguk a fotósok vagy a velük dolgozó művészek víz- vagy olajfestékkel színezték ki. Ez főleg az emlék céljából megrendelt egyéni vagy családi portrékra vonatkozik. A fényképészek műtermeiben készült több ezer kiszínezett arckép az otthonok fontos díszeivé vált. Az emberek szerették saját képüket színesben látni, ráadásul festményszerű formában. A korai fényképfelvételek színezése elfedte a nagyítások – köztük az impregnált papírra készültek - tökéletlenségeit. A papír idővel megsárgult, amit úgy akadályoztak meg, hogy a papírt zöldre, rózsaszínűre vagy más árnyalatúra festették és víz- vagy olaj-, majd később anilin festékkel színezték. Időnként a fényképet a festési eljárás során részben átrajzolták és a háttérben levéldíszítés vagy különböző belsőépítészeti elemek jelentek meg.
Az elmúlt évek fontos kiállításait bemutató sorozatunkban a FOAM-ban 2013-ban megrendezett „Kankalin – Színes orosz fotográfia” című retrospektív kiállítás fényképeiből válogattunk. A kiállítás kurátora Claudia Küssel volt.








(forrás: artblart.com)
A világ legelső színes fényképét - mely 1861-ben készült - ITT, az egyik leghíresebb orosz fotográfus Alekszandr Rodcsenko Úttörő trombitával című fotóját pedig ITT találod.