„A mindennapi élet csodái nagyon izgalmasak nincs az a filmrendező, aki olyat tud alkotni, mint amilyenek az utcán található váratlan dolgok.” – írta munkásságáról Robert Doisneau, az egyik leghíresebb francia fotográfus. Nem hivatalos statisztikák szerint az 1950 márciusában készült ikonikus fotóját, melynek címe Csók a városháza előtt több mint két és félmillió példányban adták el képeslapon, de még ma is nehéz úgy Párizsban sétálni, hogy ne találkoznánk díszpárnákon, naptárakon, kerámiákon, pólókon, leporellókon a világhírű fotó másolatával, mint ahogy azt is biztosan kijelenthetjük, hogy a csókolózó szerelmespárt ábrázoló kép állandó darabja minden Doisneau életművét bemutató kiállításnak. Doisneau szívesen mondogatta, hogy a szégyenlőssége miatt olyan visszafogott fényképész. Doisneaut a hatvanas-hetvenes évek fotótörténeti könyveiben képvadászként (chasseur d’images) jellemezték, vagyis olyan fotósnak, aki mindaddig türelmesen várakozott, míg az élet valami érdekeset sodort elé. Ma már tudjuk, hogy ez nem minden esetben volt így, hiszen a nyolcvanas években a nagy nyilvánosság előtt zajló nemzetközi persorozatban kiderült, hogy Doisneau többször is színészekkel, modellekkel dolgozott.

Fotó: Robert Doisneau: Csók a városháza előtt, Párizs, 1950. március
A fotóra kattintva a szerelmespárokat bemutató sorozat további képeit is megnézheted.

A legendás fotó először a LIFE magazinban jelent 1950. június 12-én meg kisméretben, hat másik Doisneau képpel együtt egy oldalra szerkesztve. Ekkor még a szerkesztők sem tudhatták, hogy a hat fotó egyike az évek során világhírű lesz. Érdekesség, hogy semmilyen képadatot nem közöltek a hetilapban, így a fotográfus nevét sem tüntették fel a cikkben, ami Párizst, mint a szerelmesek városát mutatta be. Doisneau amúgy nem tartotta sokra ezt a fotóját, „ez egy felületes, könnyen eladható prostituált kép.” – nyilatkozta korábban, élete során mégis lelkes leveleket kapott olyan emberekről, akik felismerni vélték magukat a képen. 1988-ban – 38 évvel a világhírű fotó elkészítése után – Denise és Jean-Louis Laverne 90.000 dollár jogdíj kifizetésével kereste meg Doisneaut. A nagy sajtóvisszhangot kapott perben Doisnaeu elismerte, hogy a szerelmespárokról készített sorozatát a LIFE felkérésére készítette el, de mivel tartott a személyiségi jogok megsértésétől, ezért a szerkesztőkkel egyeztetve a jelenetet fizetett modellekkel rögzítette. A per alatt kiderült az is, hogy aznap három csókot örökítette meg, egyet a városházánál, egyet a rue de Rivolin, és egy másikat pedig a place de la Concorde-on, viszont egyik képen sem szerepeltek a felperesek, és bizonyítani sem tudták, hogy részt vettek a fotózáson, így ők üres kézzel távoztak a bíróságról. Ugyanebben az időszakban egy másik per is indult Doisneau ellen, melyet Jacques Cartaud és Francoise Delbart nyújtottak be, ők viszont 100.000 frankot követeltek a szebb napokat is megélt fotográfustól. Bizonyítékul bemutatták a róluk készült fotó Doisneau által aláírt példányát, melyet a fotózás után kaptak tőle, de az ő követelésüket is elutasították, mert Doisneau bebizonyította, hogy a fiatal párnak pontosan annyit fizetett, mely akkoriban teljesen elfogadható összeg volt. Bár a fotográfus nem vesztette el a pert, hírneve mégis csorbát szenvedett. Bármilyen ellentmondásosnak is látszik a vita, hogy a kép beállított-e avagy sem, magának a fotónak ez szinte semmit sem ártott. 

Fotó: A LIFE cikke Párizsról, a szerelmesek városáról. Doisneau képe itt jelent meg először, 1950. június 12.

A húszéves Françoise Delbart és a 23 éves Jacques Carteaud ekkoriban mindketten feltörekvő színészek voltak. A kép női főszereplője egy interjúban azt nyilatkozta, hogy Doisneau imádnivaló volt és nagyon nyugodt. Mindhárom helyszínen körülbelül 15 lépésnyire állt tőlük, és semmi mást nem kért, csak annyit, hogy szeressék egymást. Mivel ők valóban szerelmesek voltak egymásba, így nem esett nehezükre ez a munka. Kevesebb mint egy évvel a kép elkészülte után Delbart és Carteaud szakítottak. Delbart több filmben is szerepelt, de soha nem lett belőle valódi filmsztár. Férjhez ment Alain Bornet filmeshez, gyerekük soha nem született. A képen látható párjával nem tartotta a kapcsolatot, úgy tudja visszavonulása után Dél-Franciaországban bortermelőként dolgozott és 2005-ben hunyt el. Az eredeti 18x24,6cm-es dedikált fotót Françoise Bornet 2005-ben árvereztette el, ami 242.000 dollárért került leütésre. A megrendezett fotóért kapott hatalmas összegből egy alapítványt hoztak létre, mely fiatal rendezőket támogat.

Fotó: Eric Feferberg/Getty Images: A kép női főszereplője Françoise Bornet 2012-ben az ikonikus fotó készítésének helyszínén 

(forrás: Hans-Michael Koetzle: Fotóikonok. Képek és történetük. 1928-1991. 2 kötet, Budapest, Taschen-Vince Kiadó, 2003; iconicphotos.wordpress.com; cityroom.blogs.nytimes.com)

A fentiek fényében némi fenntartással ajánljuk Doisneau 1948-ban készült, mára már klasszikussá vált sorozatát, melyben az utca emberének reakcióit örökítette meg egy kirakatban elhelyezett, női aktot ábrázoló festményre. A valóban humoros képeket, melyekről ezidáig még nem derült ki, hogy megrendezettek lennének ITT találod.