Nemrég egy olvasónk írt nekünk, - amit ezúton is köszönünk - hogy édesanyja munkásságára felhívja figyelmünket. Schandl Teréz értékes, fotótörténeti szempontból is izgalmas képeivel könyvekben, kiállításokon és képeslapokon is találkozhattunk már, de a fotográfus nevét és életét eddig csak kevesen ismerték.
Schandl Teréz 1929. október 03-án született Visegrádon. A filmezéssel, fotózással már egész fiatalon kapcsolatba került. A fotósképzést követően, húsz évesen a MAFILM (Magyar Filmgyártó Vállalat) film-laboratóriumában majd fotóműtermeiben dolgozott. Az első jelentősebb megbízatását stand-fotósként 1951-ben a Gyarmat a föld alatt című filmben kapta. (Rendező: Munkaközösség; Operatőr: Forgács Ottó). Ezt követően sorban jöttek az akkori legnagyobb magyar színészek és rendezők, operatőrök filmjei. Az 1951 és 1957 közötti időszakban készült szinte összes magyar filmben dolgozott, de hivatalosan jegyzett stand-fotósként az alábbi filmek stáblistáján is szerepelt: Ütközet békében (1951); Semmelweis (1952); Vihar (1952); 2x2 néha 5 (1954); Simon Menyhért születése (1954); Én és a Nagyapám (1954); Körhinta (1955); Keserű igazság (1956); Tanár úr kérem (1956); Ünnepi vacsora (1956).
Schandl Teréz mindig nagy szeretettel és áhítattal emlegette és mesélt a forgatások csodálatos pillanatairól, a kollégákról. Természetesen a legemlékezetesebb film számára a Körhinta volt. És talán a legmaradandóbb is. A legismertebb és legjobb fotói a standfotós munkái közül ebből a filmből kerültek ki, hiszen Schandl Teréz több jelenetben készült fotója is ikonikussá vált azóta. A Körhinta 1955-ben készült, 1956-ban bemutatott fekete-fehér, magyar filmdráma a hagyományos társadalmi értéket képviselő apa és az ezzel szembeforduló fiatalok drámai összeütközését jeleníti meg két felejthetetlen szereplővel, Töröcsik Marival és Soós Imrével. „Soós Imre családunk jó barátja volt. Halála - emlékszem - megrendítette az egész családot. Még ma is a fülembe cseng Soós filmbéli mondata, ami a film mondanivalójára is utal, de egyben tragikus véget ért életének is - talán - mottója.... - "Mari.... Marikám, hát hogy élünk egymás nélkül.... Én nem tudok nélküled csak meghalni....!”- írta a fotográfus fia a nekünk küldött levelében. Fábri Zoltán alkotását az 1956-os cannes-i filmfesztiválon Arany Pálmára jelölték. Mai bejegyzésünkben Schandl Teréz a Körhinta című film forgatásán készült fotóiból válogattunk.
Köszönjük a Országos Széchényi Könyvtár Fényképtárától kapott engedélyt, mellyel lehetővé tették Schandl Teréz fotóinak bemutatását a Mai Manó Ház blogján. 

Fotó: Schandl Teréz: Részlet a Körhinta című film forgatásáról, 1955 © Országos Széchényi Könyvtár Fényképtár

Schandl Teréz rövid életrajzát, fia visszaemlékezéseiből ismerheted meg:
Az 1922-ben született apámmal (Kozma Béla) aki filmrendező és operatőr volt, a filmgyárban ismerkedtek meg. Az 56-os események úgy alakították életüket, hogy Apám a "viharos időket" követően '57 tavaszán megnyitotta saját "fotószalonját" abban a lakásban, ahol laktunk. Ez a Móricz Zsigmond körtér és a Bartók Béla út sarkán volt, a hajdani Bartók mozi mellett. "Kozma Fotó" néven a hetvenes évek végéig folyamatosan működött. Mivel Apám nem kívánt megválni operatőri munkájától, még az évben Anyám átvette az üzletet és megszűnéséig Ő vezette. Apámat az akkor beinduló Magyar Televízió szerződtette operatőr-rendezőként. Anyám laborált, retusált és fotózott, alkalmazva legjobb tudása szerint az akkori analóg technikát. Saját laborunk volt, fotóstúdióval. Az igazolvány és útlevél fénykép készítésétől kezdve az amatőr-fotók hívásán át, az esküvői fotózásig annak idején minden belefért. Filmgyári tapasztalatait jól hasznosította, későbbiekben magam is sokat tanultam Tőle. Ebből az időből már emlékszem fényképezőgépekre. Természetesen a stúdió fel volt szerelve megfelelő kellékekkel, hátterekkel, világítástechnikákkal. Emlékszem egy nagy, állványon álló stúdió-fényképezőre, melynek hátoldalára roll-filmes kazettát is fel lehetett csatlakoztatni, és szükség esetén nagy síklemez kazettát is. (Talán 18x24-es?! Vagy még nagyobbat. Nem tudom.) A márkájára nem emlékszem. De voltak analóg kisebb gépek, ezek kronológiai sorrend nélkül: Linhof, Leica, Yashica, Praktica, Pentax... és volt egy tüköraknás Rolleiflex. Ezt sosem felejtem el. Az nagyon tetszett. A hetvenes évek végén a lakás eladták és persze ezzel a fotós-üzlet is megszűnt. De csak ott, mert Anyám tovább folytatta a munkát. Ugyanott a kerületben, a Bartók Béla útról nyíló Csiky utcában nyitotta meg kis üzletét (persze már szerényebb körülmények között). Súlyos betegsége bekövetkeztéig lelkesen végezte fotós tevékenységét. 2002-ben hunyt el. 

Fotó: Schandl Teréz: Részlet a Körhinta című film forgatásáról, 1955 © Országos Széchényi Könyvtár Fényképtár

Fotó: Schandl Teréz: Részlet a Körhinta című film forgatásáról, 1955 © Országos Széchényi Könyvtár Fényképtár

Fotó: Schandl Teréz: Részlet a Körhinta című film forgatásáról, 1955 © Országos Széchényi Könyvtár Fényképtár

Fotó: Schandl Teréz: Részlet a Körhinta című film forgatásáról, 1955 © Országos Széchényi Könyvtár Fényképtár

Fotó: Schandl Teréz: Részlet a Körhinta című film forgatásáról, 1955 © Országos Széchényi Könyvtár Fényképtár

Fotó: Schandl Teréz: Részlet a Körhinta című film forgatásáról, 1955 © Országos Széchényi Könyvtár Fényképtár

Fotó: Schandl Teréz: Részlet a Körhinta című film forgatásáról, 1955 © Országos Széchényi Könyvtár Fényképtár

Fotó: Schandl Teréz: Részlet a Körhinta című film forgatásáról, 1955 © Országos Széchényi Könyvtár Fényképtár

Fotó: Schandl Teréz: Részlet a Körhinta című film forgatásáról, 1955 © Országos Széchényi Könyvtár Fényképtár

(forrás: oszk.hu; mffa.hu)

A 2008-ban Cannesban díjat nyert Delta című film standfotóit ITT, a világhírű filmek - többek között a Ponyvaregény, Órák, E.T. és az Antikrisztus - forgatásán készült képeket pedig ITT találod.