Brassaï ritkán látott színes képei (1957)

2016. február 11. Mai Manó Ház

1957. április 2-án Brassaï (Halász Gyula) magyar származású fotográfus és felesége, Gilberte a Liberté nevű óceánjáróval Le Havre-ból New Yorkba utaztak. Brassaï majdnem 60 éves volt és már az Atlanti-óceán mindkét oldalán hírnevet szerzett, de ekkor utazott először az Egyesült Államokba. Több, mint 20 évvel korábban Párizsban vált híressé Az éjszakai Párizs (Paris de nuit) című albumával, a város félvilági alakjait az éjszaka gyakran frekventált helyeken, bárokban, metróállomásokon és mellékutcákban bemutató fotóival. 1932-ben jelent meg, abban az évben, amikor Brassaï megismerkedett Picassóval, illetve a szürrealista André Breton által szerkesztett Minotaure-nak dolgozó írókkal és művészekkel. Az 1930-as évek közepére Brassaï barátai közé tartozott Salvador Dalí, Giacometti, Max Ernst, Man Ray, Georges Bataille, Le Corbusier, Samuel Beckett és természetesen Picasso: „A század legfenomenálisabb művészének ismeretsége és barátsága”, írta később „egy holdba utazással is felért!” Ekkor kezdődött egész életen át tartó barátsága Henry Miller amerikai íróval. 1930-ban ismerkedtek meg Párizsban, amikor Miller a Ráktérítőt írta. „Ugyanaz a párizsi világ kelt életre az ő írásaiban és az én képeimen…
Erre az időszakra nyúlnak vissza Brassaï kapcsolatai Amerikával. 1932-ben kiállítást ajánlottak számára Julien Levy New York-i galériájában, de Korda Sándor rendező filmjében végzett munkája miatt ezt kihagyta. „Ez komoly hiba volt”, írta. „Akkor a nevemet már 1932-ben megismerték volna Amerikában”. Viszont 1935-ben a New York-i Harper’s Bazaar szerkesztője, Carmel Snow által felajánlott szerződést elfogadta, amely egészen az 1960-as évek elejéig tartott. Brassaï ekkorra már három kiállításon is részt vett a Museum of Modern Artban: 1951-ben az „Öt francia fotográfus (Cartier-Bresson, Robert Doisneau, Willy Ronis és Izis társaságában); 1954-ben „Az ember családja” (The Family of Man) és 1956-ban a „Graffiti” című tárlatokon. De még mindig halogatta az amerikai látogatást. Végül a Holiday magazine meghívása miatt gondolta meg magát. Az utazási ajánlatban New York, Chicago és Louisiana szerepelt. Brassaï elfogadta, az útra feleségét, egy új Leicát és színes filmet vitt magával.

Fotó: Két férfi napozik a Mississippi partján, New Orleans, 1957 © Estate of Brassaï

A Brassaï in America című album több mint 150 fekete-fehér és színes, korábban nem publikált fotót tartalmaz. A Brassaï amerikai képeiből készült könyv bevezetőjében - mely a Flammarion gondozásában 2011-ben jelent meg - Agnès de Gouvion Saint-Cyr szerint a fotográfus Henry Miller hatására idegenkedett Amerikától. „Miller állandóan a szűk látókörű amerikai társadalomról beszélt, az ellenséges és erőszakos New Yorkról és arról az érzésről, hogy a lenézéssel ölni is lehet Amerikában, ami finoman átjárta Brassaï gondolkodását egészen addig, hogy… [csak] akkor ment Egyesült Államokba, amikor már ott is hírnevet szerzett”. Azonban miután már ott járt, többször is visszatért 1984-ben bekövetkezett haláláig; Washingtonba és Kaliforniába, ahol Big Surban meglátogatta Henry Millert.
A főleg fekete-fehérben alkotó fotográfus a Francia Fotográfiai Társaság előtt tartott előadásakor a többi között ezeket mondta: „Ahhoz, hogy az ember elkerülje a megáporodást, el kell, hogy felejtse a professzionista, hivatásos szemléletét és újból és újból rá kell találnia az amatőr, szűzi látásmódjára. Nem szabad elveszítenünk azt a látásmódot, nem szabad elveszítenünk önmagunkat. A nagy japán művészek nevet és statust cseréltek tízszer vagy néha hússzor is, miközben folyamatosan törekedtek önmaguk újjáteremtésére… Nem helyes az, ha a valamely első meglátás eredetisége idővel szakmai trükké, képletté válik, amit ezerszer lehet ismételni.”
„Mindig a színes fényképezés ellen voltam, de amikor felfedeztem magamnak Amerikát, felfedeztem a színeket is. Remélem, hogy valami mást, valami különlegeset sikerül létrehoznom a színes fényképezés eszközével. Lehet, hogy egy új könyvet eredményez. Igen jó módja annak, hogy feljegyezzem, milyen élet van azokon a tájakon, melyeket meglátogatok; élő képsorozata mindannak, ami hatással van rám.”

Brassaï fekete-fehér filmen is megörökítette a New York-ban látottakat. Az ekkor készült képek talán leghíresebbike a New York-i Központi Vasúti Pályaudvart ábrázolja. Ezt a képet ITT találod.