Zdeněk Tmej 1920-ban született Prágában. A fotográfia már nagyon fiatalon érdekelni kezdte, professzionális karriere első lépéseként 1936-tól a neves fotóriporter, Karel Hájek mellé szegődött asszisztensként, így tizenhat éves korától jelentek meg riportképei az újságokban, 1938-ban már a külföldi sajtóban is – aztán jött a megszállás és a háború, amely megváltoztatta a fiatal cseh fotográfus pályájának útját (is).
A Cseh-Morva Protektorátus megalapítása után számos napilapot beszüntettek, és új, németbarát lapokat hoztak létre, míg más újságok életképeket, természet- és sportfotókat, színészek portréit – vagyis többé-kevésbé apolitikus jellegű fényképeket – igyekeztek publikálni, mint például a Pestrý týden (Színes hét), ahol Tmej is dolgozott. 1941-től azonban még kiterjedtebb lett a kontroll, egyre több újság közölt képeket a német hadsereg sikereiről. Sok cseh fotográfus a történelmi értékek, népi hagyományok, tájképek, gyerekek, állatok megörökítésébe menekült, mások folytatták a mindennapi élet fényképezését. A frontra, a csaták közvetlen közelébe kevesen jutottak el, de sok sajtófotóst – főleg a zsidó származásúakat – deportáltak.
A protektorátus alatt mindenki próbált hivatalosan is állásban lenni, mivel a többieket munkatáborba küldték. Tmej nem foglalkozott ezzel, bízott abban, hogy a munkaügyi hivatalban uralkodó zűrzavaros állapotok miatt nem veszik észre státuszát – így történt, hogy 1942-ben egy nap idézést kapott (amihez az is hozzájárult, hogy nem volt házas). „A behívókártyára az volt ráírva: ››A háború végéig‹‹. Mielőtt még felszálltunk volna a vagonokra, amelyek indulásra készen vártak, az organizátorok adtak egy cipót és egy füzér kolbászt. A hangszórók recsegték, hogy a németek elfoglalták Sztálingrádot és körbevették Leningrádot.”
Fotó: Zdeněk Tmej: Az egykori fogadóban, hátul Hitler képe, Breslau, 1943
Tmej 1942 szeptemberében érkezett meg Breslauba (ma: Wrocław), ahol a levelek vagonokból való kipakolása volt a feladata. Contax és Rolleiflex fényképezőgépét vitte magával – Prágából még felszerelést is kapott sötétkamra kialakításához –, a németek pedig engedték neki, hogy fotózzon, mivel képeit egyszerű „szuvenírnek” tekintették. A munkásokat egy egykori fogadóban szállásolták el, így a környezet nem a szegénység, hanem az (elmúlt) elegancia jegyeit mutatja – bár a tereket átalakították, a magas boltívű ablakok, a díszített keretes tükrök, a dekoratív mennyezet és a hajlított fa székek mind árulkodó jelei egy elmúlt, szebb korszaknak. A nyomor sokkal inkább a kis, poétikus részletekben válik láthatóvá, szakadt ruhák, rongyos matracok, szegényes étel, gyertyák, cigicsikkek formájában. Tmej gondosan megkomponált jelenetei bemutatják, hogyan esznek, alszanak, kártyáznak, pihennek, szórakoznak a kényszermunkások – itt nincsenek izgalmak, nincs kínzás, brutalitás, de lehet érezni a szomorúságot, az apró emberi szenvedéseket, a kimerültséget, nem csak fizikai, de szellemi, mentális értelemben is.
Fotó: Zdeněk Tmej: Breslau, 1943
Hitler képmása, az állami hatalom szimbóluma éberen őrzi a behívott munkaszolgálatosokat, de még a felügyelőket is: az egyik fényképen egy öreg német ellenőr könyökére támaszkodva alszik, nyilvánvaló kimerültsége éles kontrasztot mutat a fejfedőjén lévő jelvény magasba emelkedő birodalmi sasával és a háttérben lévő Führer-portréval. A természetes környezetükből és életükből kiszakított egyének egyfajta purgatóriumot tapasztalhattak meg az idő múlatásának kimerítő körforgásában: itt ragadtak, a nélkül, hogy előre vagy hátra tudnának menni a világban.
A németek bordélyt is nyitottak a külföldi munkaszolgálatosoknak – ahol ez a felirat állt: „Nur für Ausländer!”, azaz „Csak külföldieknek!” –, abból a célból, hogy megakadályozzák a nem németek és az „árják” kapcsolatba kerülését. A bordélyban lengyel, csehszlovák, francia nőket kényszerítettek arra, hogy prostituáltként dolgozzanak, így találkozott az önkéntelen munkások két csoportja. Tmej az egyik cseh lány segítségével jutott be, hogy képeket készíthessen – az emberek a mosollyal, a nevetéssel, a tánccal néhány pillanatra kiszakadhattak kilátástalan helyzetükből. Később az egyik prostituált portréjához ezt írta: „Ez a cseh nő választási lehetőséget kapott: vagy bordélyház vagy koncentrációs tábor…Évekkel később belebotlottam Prágában, halálra itta magát”.
Fotó: Zdeněk Tmej: Breslau, 1943
Tmej képei a fiatal kényszermunkások életének valós dokumentációját és egy általánosabb jellegű, szubjektív fotográfiai naplót kombinálnak, amelynek során saját érzésein és tapasztalatain keresztül mutatja meg a családtól és barátoktól távol, idegen miliőben lévő embereket. A fényképek mind benti térben készültek, az ott lévő kevés természetes fénnyel – legfeljebb egy villanykörte vagy néhány gyertya segítségével –, így a tónus kontinuitására helyeződik a hangsúly, amely az idő lassú múlását érzékelteti, az ottani emberek első számú tapasztalatát. A cseh fotós egyszerre volt résztvevő és megfigyelő ebben a köztes létállapotban, a munkatáborról szóló sorozata pedig nem csak legkiemelkedőbb munkája, de egészen különleges történelmi dokumentum is, amely a háborús fotográfiában teljesen egyedülálló. Nincs más, hasonló jellegű képi testimónium a náci munkatáborokról, amelyek egyszerre lennének informatívak és művésziek – így, paradox módon, az által lett igazán híres, hogy félbeszakították fényképész karrierét. A nyughatatlan fotográfus azonban nem várt a háború végéig, 1944-ben megszökött a táborból és visszament Prágába, így a májusi felkelés eseményeit is volt alkalma fotózni. A táborban készült képeket A Spirituális Üresség Ábécéje című albumban adta ki 1945-ben, és még ugyanebben az évben, a háború befejeztével – néhány barátjával – hosszabb utazást tett a romos Németországban, fényképezőgépét azonban ellopták, így erről nem maradtak képi emlékek. Prágába visszatérve a még mindig nagyon fiatal Tmejnek nem sok ideje maradt tehetsége további kibontakoztatására. Az újabb fordulatot az 1948-as kommunista hatalomátvétel jelentette – ebben a rezsimben sem jutott sok lehetőség a fotósnak, akit 1958-ban be is börtönöztek, hét évnyi rabság és kényszermunka (ezúttal uránbányában) után szabadult, de már soha nem sikerült a második világháború alatt készült képeihez hasonló színvonalú munkát készítenie. (Írta: Gáspár Balázs)
Fotó: Zdeněk Tmej: Breslau, 1943
Fotó: Zdeněk Tmej: Breslau, 1943 
Fotó: Zdeněk Tmej: Breslau, 1943
Fotó: Zdeněk Tmej: Breslau, 1943
Fotó: Zdeněk Tmej: Német ellenőr, a háttérben Hitler portréja, Breslau, 1943 
Fotó: Zdeněk Tmej: Csak külföldieknek!, A bordélyházban, Breslau, 1943
Fotó: Zdeněk Tmej: A bordélyházban, Breslau, 1943
(forrás: vaclavchochola.cz; Czech Photography of the 20th Century. Szerk.: Vladimír Birgus, Jan Mlcoch. Museum of Decorative Arts. Prága 2005.; The History of European Photography 1939-1969. Szerk: Vacláv Macek. FOTOFO & The Central European House of Photography. Pozsony 2014; retro.seals.ch; pribehy20stoleti.cz; kultura.idnes.cz; radio.cz)
Az egyik híres cseh fotográfus - felnőtteknek szóló - munkáiból ITT találsz egy érdekes válogatást.
