Ujj Zsuzsi, költő, performer, előadóművész, a magyar zenei és művészeti underground különleges alakja. Első önálló kiállítása a Liget Galériában (Első kiállítás) 1987 novemberében nyílt meg, alig két évvel az első fotó elkészülte után. Fotózással 1985 és 1991 között foglalkozott kizárólag: ő instruált és őt fotózták vagy önkioldó segítségével fotózta saját magát. A nyolcvanas években a Liget Galériához kapcsolható informális csoport, szellemi kör számos olyan alkotót (akár képzőművészt, akár zenészt) számlált, akik a fotóval, mint műfajjal hivatásszerűen vagy alkalmilag kapcsolatba kerültek, Ujj Zsuzsi is ebbe a körbe tartozott.
A 2000-es évek második felében indult egy újabb hulláma a hazai kritika és elméletírás felől, mely többek között Ujj Zsuzsi munkáira is újra ráeszmélt András Editnek köszönhetően, aki a Gender Check kiállítás hazai képviselőinek válogatását és ajánlását tervezte, ennek folyományaképp válogatta be 2012-ben Catherine Wood A Bigger Splash. Painting after Performance című, genderszempontokra is reflektáló kiállításba - többek között Jackson Pollock, David Hockney és Cindy Sherman művei mellett - a korábban Bécsben (jelenleg a Mai Manó Házban) látott Trónusos (1986) című fotót.
Már 1985-ben, legelső elkészült képein (Sarkos I-V., Partvisos I-II., Négy sarkos, Pöttyös I-IV.) kezdte el saját, teljes testét megfesteni. A vele készült interjúból kiderül, hogy ezek a képek nem egy privát performansz dokumentációi, hanem szerelmének szánt kísérletek, saját nőiségének felmutatását és a férfi figyelmének felkeltését célozták. Nem harcos, heroikus módon élt saját testének feltárásával, hanem egy bizonytalan kísérletezés lenyomatai. Arcát és testének első felét vonalakkal és kisebb-nagyobb pöttyökkel osztotta, díszítette. Arcát gyermeki, farsangi maszkot imitáló, „macskaszerű” formára maszkírozta, melyet a félig felfogott, kislányos copf felerősít.
Első kiállításán megközelítőleg 100x70 centiméteres fotókat állított ki, melyek egyetlen sorozatból kerültek ki; a tematika, saját fekete-fehérre festett alakjának főszerepe egyetlen mondattá, sorozattá konstruálja a képeket. Saját elmondása alapján több alkalommal, három vagy négy napig volt befestve teste temperával, és egy kölcsönkapott géppel, önkioldó segítségével fotózta magát. (Oltai Kata)
Köszönet Ujj Zsuzsinak és a MissionArt Galéria munkatársainak, valamint Oltai Katának, akik engedélyükkel lehetővé tették a fotók bemutatását a Mai Manó Ház blogján.
Fotó: Ujj Zsuzsi: Öcsis részlet 1., 1988 © MissionArt Galéria
A Mission Art Galéria 2012-ben megjelent Újj Zsuzsi: Fotós munkák című katalógusában olvasható egy hosszabb interjú Ujj Zsuzsival, melyet Oltai Kata készített. Bejegyzésünkből az interjú egy részletét ismerheted meg. A kötet a Pécsi József Fotográfiai Szakkönyvtár állományában és a Mai Manó Ház Könyvesboltjának készletében is megtalálható.
Oltai Kata: Úgy indultál neki, hogy pontosan tudtad milyen képeket akarsz csinálni? Tudatosan rendezted be a teret, ahol fotóztál?
Ujj ZSuzsi: Mindig eszembe jutottak a képek és leírtam egy papírfecnire, hogy mondjuk „pinás-koponyás” és abból az ötletből készült el a Szülős kép. Nem skicceltem vagy rajzoltam meg, nem voltak komoly vázlatok a fejemben, de például pont ennél a képnél sokkal jobbnak éreztem a végeredményt, mint ahogy elsőre megjelent a fejemben. Saját magamnak felírtam, mivel több napig tartottak a fotózások és nehéz volt megszervezni, hogy mindenkit elküldjek otthonról vagy a festék miatt úgy maradjak. Nem akartam elfelejteni, vagy kihagyni semmit, így inkább mindent felírtam előre. Az első alkalommal, amikor a Trónusos is készült, Dárdai Zsuzsa barátnőm Zenit gépét kértem kölcsön, amit akkor vett, nekem nem is volt saját felszerelésem. A legtöbb kép megvolt a fejemben, de van, ami ott és akkor alakult, például a Seprűs kép témája fontos volt, a boszorkánysághoz mindig vonzódta, gyerekkoromban a mesék miatt – és persze ott is nőkről van szó.
OK: Hogy álltál egyébként a fotóhoz, mint médiumhoz? Volt technikai tapasztalatod vagy rá voltál utalva másra?
UZS: Semmiféle érdeklődésem nem volt, kísérleteztem. Labormunkához egyáltalán nem értettem, élességet mondjuk tudtam állítani. Sok felvétel nem is sikerült, mert vékonyak lettek a negatívok, ha kevés ideig exponáltam. Nem azzal kezdtem, hogy a mesterséget kitanuljam, hanem belevágtam. Papírképeket én is le tudtam nagyítani, mert a papámnak volt házi amatőr felszerelése és a csepeli lakás fürdőszobájában nézőképnek meg tudtam csinálni. A filmelőhívást nem mertem én vállalni, mert azzal meg tudod semmisíteni az anyagot. Az első tekercset Várnagy Tibi hívta elő. Először is szerettem volna nagy méretben látni a képeket, de az nagyon költséges volt akkor. Azt találtuk ki, hogy úgy meg tudom nézni, ha átfordítjuk síkfilmre és akkorában vetítem ki a falra, amekkorában akarom. Megtetszett! Kiderült, hogy házilag is meg tudjuk oldani, mert lehetett deszkából meg nejlon fóliából külön kádakat csinálni, amibe hívót, fixírt meg vizet tettünk. Tízméteres tekercsben lehetett viszonylag olcsón dokubróm papírt venni és azt kellett felvágni. Amikor szárítottuk, papírszalaggal leragasztottuk a szélét, hogy ne kunkorodjon, egy kicsit vesztettél mindig, úgyhogy sohasem pontosan 100x70-es méretűek voltak ezek a képek.
Fotó: Ujj Zsuzsi: Négy sarkos, 1985 © MissionArt Galéria
Fotó: Ujj Zsuzsi: Fóliás 7., 1986 © MissionArt Galéria
Fotó: Ujj Zsuzsi: Repülős 6., 1986 © MissionArt Galéria
Fotó: Ujj Zsuzsi: Esküvős, 1986 © MissionArt Galéria
Fotó: Ujj Zsuzsi: Önarckép tükörrel, 1985 © MissionArt Galéria
Fotó: Ujj Zsuzsi: Tükör a falon II., 1989 © MissionArt Galéria
A Mai Manó Házban 2016. április 3-ig látogatható A múlt szabadsága - Válogatás Alföldi Róbert fotógyűjteményéből című kiállításunkon most Ujj Zsuzsi alábbi munkáját is megtekintheted.
Fotó: Ujj Zsuzsi: Trónuson, 1986 © Alföldi gyűjtemény(forrás: missionart.hu; maimano.hu)
Az Alföldi gyűjteményhez köthető tartalmak blogunkon:
Haláltánc - Sokkoló képek Joel-Peter Witkin bizarr világából (18+)
Haris László Törvénytelen avantgarde című fotójának története
A múlt szabadsága - 10 fotó Alföldi Róbert gyűjteményéből
