Hivatalosan is kutyabarátok lettünk!
Hazánkban még csak lassan, de folyamatosan emelkedik azon kulturális intézmények száma, ahová kutyánkat is magunkkal tudjuk vinni. A gazdiknak jó hírünk van: 2016. június elsejétől a jól nevelt kutyákkal érkezőket mi is szívesen látjuk a Mai Manó Házban! A kutyusoknak természetesen nem kell belépőjegyet venni, sőt a hozzánk ellátogató első 5 kutyust és a belépőjegyet vásárló gazdiját egy-egy ajándékkal is meglepjük.
Ebből az alkalomból mai bejegyzésünkben a fényképezés történetének kutyákat ábrázoló képeit találjátok.

Fotó: Ismeretlen: Cím nélkül, magángyűjtemény 

Fényképezkedni szeret az ember, és természetesen a kutyáknak is oda kell állni a gazda mellé. Bemenni egy különös tárgyakkal telerakott idegen szobába, nem szabad körülnézni, szaglászni, vigyázzban kell állni vagy feküdni és nagyon komoly pofát kell vágni, mintha tényleg fontos dologról lenne szó. És ezt a kutyák megteszik, miért is ne, hiszen az imádott gazda is ott van, és ő is nagyon komoly pofát vág.
A kutyák persze nem csak vaktában szolgálnak, értik is általában, hogy miről van szó. Egyszer a fiammal Bukfenc kutyánkról akartunk néhány jó képet készíteni. A szokásos: ülj, feküdj, ne mozogj te szerencsétlen! Kattog a gép, amikor a fiam fontos megfigyelést tett. Nézd apa! Bukfenc rájött, hogy csak akkor szabad megmozdulnia, ha hallja a gép kattanását. És tényleg, figyelem én is a kutyát, jó hosszan állítom be a képet, áll Bukfenc moccanás nélkül és amikor kattan a gép, azonnal megy tovább. Néhány perc alatt rájött, hogy mit akarunk tőle. Ekkor eszembe jutott apám, szegény mennyit kínlódott, amikor gyerekkoromban mindig idő előtt mozdultam be a gondosan komponált képbe.
A kutyák jobban figyelnek. Kiismerték már az embert, részt vesznek az életében. Ki tudják spekulálni, hogy hogyan, miért is történnek bizonyos dolgok és szívesen segítenek. Bizonyos vagyok benne, de ezt csak így magunk között mondom, hogy a legtöbb kutya embernek képzeli magát, kötelességekkel, jogokkal, az emberéhez hasonló öntudattal. – olvashatjuk Csányi Vilmos bevezetőjét a 2006 májusában megjelent KutyaVilág című katalógusunkban. 

Fotó: Ismeretlen: Cím nélkül, magángyűjtemény

Ezen a kevésbé ismert Robert Capa fotón egy kiskutyát fürdető amerikai katonát láthatunk Tunéziában.

Fotó: Robert Capa: Tunézia, 1943 © Robert Capa © International Center of Photography/Magnum Photos

A Fortepan gyűjteményében többszáz kutyás fotó található, érdemes körülnézni ott is.

Fotó: Vaskúti György: 1959 © fortepan.hu 

Steven J. Sasson és munkatársai a digitális fényképezőgép első prototípusát az Eastman Kodak cég rochesteri alkalmazott kutatási laboratóriumában 1975 végén építették, egy analóg digitális átalakító, egy optikai lencse, egy CCD chip és egy Kodak gép felhasználásával. Az első „digitális” felvételként számon tartott képen egy fiú látható, kutyával a karjában. - olvashatjuk a Fotóművészet magazinban írásban.

Fotó: A Kodak első digitális fotója 

Az 1970-es évek végén Nancy Burson - az MIT néhány tudósának segítségével - számítógéppel kezdett el összetett portrékat készíteni és azóta pályafutásának nagy részét azzal töltötte, hogy az arckifejezések határait kutatta. Burson képszintetizálási módszerét az ellentétek egyszerű egyesítése (kutya és macska, bárány és oroszlán, férfi és nő) vezeti be, de hamarosan árnyaltabb kombinációkkal folytatta.
A fotóra kattintva Burson további képeit találod!

Fotó: Nancy Burson: Mutya és kacska (Cog and Dat) 

Elliott Erwitt olyan helyzeteket fotózott, amelyek az emberit mutatják meg a kutyában és egyúttal a kutyát az emberben. Erről a gondolatáról a The Sunday Times Magazine interjújában így vall:
-Azt mondják a kutyák olyanok a képeiden mint az emberek.
-Szerintem ők is emberek, csak több a szőrük.
Erwitt kutyás képeiből a képre kattintva találsz egy válogatást!

Fotó: Elliott Erwitt: USA. New York City. 1988. © Elliott Erwitt/Magnum Photos 

A Mai Manó Házban 2002-ben a Teremtett valóság című kiállításon mutattuk be Gilbert Garcin munkáit. Pascal Hoël – a kiállítás egyik kurátora – így írt Gilbert Garcin munkásságáról a Művészet és színlelése tanulmányában: "harapós humorérzékkel és éles gúnnyal fabrikálja díszleteit nagyjából a semmiből, ragasztóval, ollóval, pár hétköznapi eszközzel, majd azokba helyezi képeit." Garcin ezzel a képével Elliott Erwitt munkássága előtt tiszteleg.

Fotó: Gilbert Garcin: Elliott’s dog (after Elliott Erwitt), 1995. 

René Maltête a hétköznapok szórakoztató, vidám pillanatait finom humorral örökítette meg Veszély című fotóján is.

Fotó: René Maltête: Veszély © René Maltête 

A talán leghíresebb, de biztosan legmegosztóbb kutyafotós William Wegman főleg polaroiddal dolgozik, a meghökkentő képeiből készített válogatásunkat a képre kattintva találod. 

Fotó: William Wegman: Leaf Line , 2005

(forrás: archiv.maimano.hu; clampart.com; magnumphotos.com; vintag.es; fortepan.hu)

Wegman híres, vizslás fotóját egy női aktfotóval állítottuk párba, ezt a képpárt ITT találod.