A WNBC amerikai rádióban 1947. október 20-án készült közel félórás interjúban Robert Capa – többek között – az 1945. április 18-án, Lipcsében készült ikonikus fotójáról is mesélt, melyről úgy gondolta, ő örökítette meg a legutolsó embert, aki meghalt a hivatalos háború alatt. „Biztos vagyok benne, hogy rengeteg utolsó ember esett el, de valószínűleg ő volt a mi szektorunk utolsó embere, és ez a háború igazi vége felé történt. […] Számomra ez mindenképpen egy olyan fotó, amire mindig emlékezni fogok, mert tudtam, hogy másnap már elkezdünk felejteni. Így nagyjából egyértelműen fogalmazódott meg bennem az, hogy ő volt az utolsó ember, aki nem fogja elfelejteni a háborút.”
Fotó: Robert Capa: Német orvlövészek elleni harcban elesett amerikai katona. Lipcse, 1945. április 18. © Cornell Capa
„Nyilvánvaló volt, hogy a háború hamarosan véget ér, hiszen tudtuk, hogy az oroszok már Berlinben vannak, és hogy nem sokkal Lipcse bevételét követően meg kell állnunk. Némi harcot követően aztán beértünk Lipcsébe, már csak egy híd volt hátra, amin át kellett kelnünk. A németek felvonultattak némi ellenállást, így nem tudtunk átkelni, és volt ott ez a hatalmas társasház, ami arra a hídra nézett, így arra gondoltam, hogy felmászok a legfelső emeletre, és készítek egy jó fotót Lipcséről a csata utolsó perceiben, vagy valami ilyesmi.
Így hát felmásztam négy emeletet, és egy szép burzsoá lakásban találtam magam, ahol az erkélyen ott volt ez a fess fiatalember, egy fiatal őrmester, aki egy nehézgépfegyvert állított fel, hogy fedezze az átkelést. Először az ablakban állította fel a géppuskát, de nem volt elég kényelmes, így inkább kivonult a nyílt erkélyre és ott állította fel azt a nehézgépfegyvert. Én is kimentem hozzá, végigmértem, hogy képet készítsek róla, de aztán, istenem, a háborúnak vége, ki akar még egy képet látni valakiről, aki éppen lő? Ilyen képeket készítettünk akkor már négy éve, és mindenki valami másra vágyott. Egyébként is, mire ez a fotó eljutna New Yorkba, a szalagcímek már minden bizonnyal azt harsognák, hogy „Béke!”. Így hát nem igazán lett volna értelme. De olyan jól vasaltan nézett ki, egyike volt azoknak a férfiaknak, akik úgy festettek, mintha ez lenne a háború első napja – és még mindig őszintén hitt benne. Így hát azt mondtam, rendben, ez lesz az utolsó képem a háborúról, és felállítottam a fényképezőgépem, hogy csináljak egy portrét róla. És miközben másfél méterről fényképeztem, végzett vele egy mesterlövész. Tiszta, valahogy nagyon szép halála volt, és azt hiszem, erre emlékszem a legélesebben az egész háborúból.”
(forrás: capacenter.hu; icp.org;)
Az egyetlen, fennmaradt Robert Capa rádióinterjú magyar fordítását ITT, az 1954. május 25-én elhunyt Capa utolsó képeiből pedig ITT találsz egy válogatást.
