Előszó
Az alábbi fejtegetések abból a hipotézisből indulnak ki, hogy az emberi kultúrában az őskezdetek óta két gyökeres fordulópont észlelhető. Az elsőt, a Kr. előtti második évezred közepe táján, a "lineáris írás feltalálása" címszóval jellemezhetjük: a másodikat, amelynek tanúi vagyunk, a "technikai kép feltalálása" címszóval. Lehet, hogy korábban már történtek hasonló fordulatok, de ezek számunkra már nem megragadhatók.
Ez a hipotézis azt a gyanút tartalmazza, hogy a kultúra - és egyúttal maga a lét - kezdi alapvetően megváltoztatni a struktúráját. Az alábbiakban azon igyekszünk, hogy megpróbáljuk igazolni ezt a gyanút.
Annak érdekében, hogy megőrizzük fejtegetéseink hipotetikus karakterét, lemondunk róla, hogy hasonló témájú korábbi munkáltból idézzünk. Ugyanebből az okból nem adunk meg bibliográfiát sem. Ehelyett függelékben közöljük rövid jegyzékét azoknak az itt felhasznált vagy implikált fogalmaknak, amelyeknek definíciója nem tart igényt általános érvényre, de munkahipotézisként ajánljuk azok számára, akik az itt felvázolt megfontolásokat és vizsgálatokat tovább akarják folytatni.
Mert az itt következő esszének nem az a szándéka, hogy egy tézist védelmezzen, hanem hogy hozzájáruljon a "fotográfia" témájának megvitatásához filozófiai szellemben.
I. A kép
A képek jelentésteli felületek. Kiemelnek valamit - többnyire - a "kinti" téridőből, és ezt absztrakcióként (a téridő néhány dimenzióját a sík két dimenziójára szűkítve) teszik elképzelhetővé számunkra. Ezt a speciális képességet, amellyel a téridőből síkokat absztrahálunk és ezeket újra kivetítjük a téridőbe, "imaginációnak" fogjuk nevezni. Az imagináció a képek előállításának és megfejtésének előfeltétele. Másképpen szólva: az a képesség, hogy a jelenségeket kétdimenziós szimbólumokkal fejezzük ki, és ezeket a szimbólumokat leolvassuk.
>>>>>TOVÁBB
II. A technikai kép
Technikai kép az, amit apparátusok állítanak elő. De mivel maguk az apparátusok alkalmazott tudományos szövegek termékei, a technikai képet tudományos szövegek közvetett termékének nevezhetjük. Ezáltal, történetileg és ontológiailag a hagyományos képekétől eltérő helyzetet foglal el. Történetileg a hagyományos képek évezredekkel megelőzik a szövegeket, a technikai kép viszont a legkorszerűbb szövegeket követi. A hagyományos képek ontológiai szempontból első fokú absztrakciók, mert a konkrét világból absztrahálták őket: míg a technikai képek harmadfokú absztrakciók: olyan szövegekből absztrahálódnak, amelyek a hagyományos képek absztrakciói, amelyek viszont a konkrét világból absztrahálódtak. Történetileg a hagyományos képek "történelemelőttiek", és a technikaiak "történelemutániak" (az előző fejezet értelmében). A hagyományos képek ontológiai szempontból jelenségnek tekinthetők, a technikai képek viszont fogalomnak. A technikai képet megfejteni tehát annyit jelent, mint kiolvasni belőle ezt a helyzetét.
>>>>>TOVÁBB
III. A fényképezőgép
A technikai képeket apparátusok hozzák létre. Az apparátusokat általában jellemző tulajdonságok - egyszerű, embrionális formában - feltehetően megvannak a fényképezőgépben is, és kielemezhetők belőle. Ebből a szempontból a fényképezőgép prototípusa lehet azoknak a gépeknek, amelyek jelenünket és a közvetlen jövőt meghatározzák, és alkalmas kiindulás arra, hogy általában elemezzük az apparátusokat - amelyek egyrészt óriásira nőnek és már-már eltűnnek a látótérből (mint például az államigazgatási apparátus), másrészt mikroszkopikussá zsugorodnak, hogy így teljesen megragadhatatlanná váljanak (mint az elektronikus apparátusok chipjei). De mindenekelőtt közelebbről meg kell határoznunk az "apparátus" fogalmát, mivel a jelenlegi nyelvhasználatban különböző felfogások élnek róla.
>>>>>TOVÁBB
IV. A fényképezés gesztusa
Ha egy fényképezőgéppel fölszerelt ember mozdulatait figyeljük (illetve egy emberrel fölszerelt fényképezőgépet), akkor az lesz a benyomásunk, hogy lesben áll: ez a kőkorszaki vadász ősrégi, cserkésző gesztusa a tundrában. Csakhogy a fényképész az ő vadját nem a nyílt mezőn, hanem a kulturális objektumok sűrűjében űzi, és vadászösvényeit ez a mesterséges tajga alakítja. A kultúra ellenállásai, a kulturális meghatározottság érezhető a fotografikus gesztuson, és elvileg leolvasható kellene legyen a fotográfiákból.
>>>>>TOVÁBB
V. A fénykép
A fényképek mindenütt jelen vannak: albumokban, folyóiratokban, könyvekben, kirakatokban, plakátokon, reklámszatyrokon, konzervdobozokon. Mit jelent ez? A fenti fejtegetésekben azt a még megvizsgálandó tézist vetettük fel, hogy ezek a képek fogalmakat jelentenek egy programban, és a társadalmat mágikus magatartásra programozzák. Annak számára azonban, aki a fényképet naivan nézi, valami mást jelentenek: mégpedig faktumokat, amelyek a világból kiemelkedve, felületeken ábrázolódnak. Számára a fényképek magát a világot mutatják meg. Bár a naiv szemlélő is elismeri, hogy a faktumok speciális szemszögből jelennek meg a felületen, de ezen nem sokat töri a fejét. A fotográfia filozófiáját ezért ő fölösleges agytornának fogja tartani.
>>>>>TOVÁBB
VI. A fényképek terjesztése
A fényképeket a többi technikai képtől megkülönböztető jegyeket akkor láthatjuk meg, ha szemügyre vesszük a fényképek terjesztését. A fotó mozdulatlan és néma felület, amely türelmesen vár rá, hogy reprodukálják és terjesszék. Ehhez a terjesztéshez nincs szükség bonyolult technikai apparátusra: a fényképek kézbe vehető és továbbadható lapok. Tárolásukhoz nincs szükség technikailag tökéletes adattárolókra: bele lehet tenni őket egy fiókba. Hogy közelebbről megragadhassuk a fotóterjesztés jellegzetességeit, néhány fejtegetést előrebocsátunk az információk terjesztéséről általában.
>>>>>TOVÁBB
VII. A fényképek befogadása
Ma szinte mindenkinek van fényképezőgépe és használja is. Úgy, mint ahogy szinte mindenki megtanult írni és szövegeket hoz létre. Aki írni tud, az olvasni is tud. De aki el tud sütni egy fényképezőgépet, az nem feltétlenül képes rá, hogy a fotókat megfejtse. Hogy megértsük, miért lehet az amatőrfényképész fotográfiai analfabéta, szemügyre kell vennünk a fényképezés demokratizálódását - és egyben szólnunk kell általában a demokráciának néhány aspektusáról.
>>>>>TOVÁBB
VIII. A fotográfia univerzuma
Mi, a fényképek univerzumának lakói hozzászoktunk a fényképekhez: mindennapossá váltak számunkra. A legtöbb fotót már észre se vesszük, mert elfedi a megszokás, úgy, ahogy a környezetünkben minden megszokott fölött átsiklunk, és csak azt érzékeljük, ami megváltozik benne. A változás informatív, a megszokott redundáns. Minket elsősorban redundáns fotók vesznek körül - annak ellenére, hogy reggelizőasztalunkon naponta új képes újságok, az utcafalakon hetente új plakátok és a kirakatokban új reklámfotók jelennek meg. Éppen ehhez az állandó változáshoz szoktunk hozzá: az egyik redundáns fotó helyére egy másik redundáns fotó kerül. A változás mint olyan lett szokásos, redundáns, a "haladás" nem informatív, közönséges. Számunkra a változatlanság lenne informatív, rendkívüli, kalandos: ha naponta ugyanazokat az újságokat találnánk a reggelizőasztalunkon, vagy hónapokig ugyanazokat a plakátokat látnánk a falakon. Ez meglepne és megrendítene minket. Az egymást állandóan és program szerint kiszorító fotók éppen azért redundánsak, mert "újak", mert automatikusan kimerítik a fotóprogram lehetőségeit. De éppen ebben áll a kihívás a fényképészek számára: hogy a redundancia áradatával szembeszegüljenek.
>>>>>TOVÁBB
IX. A fotográfia filozófiájának szükségessége
Miközben a fentiekben megkíséreltük megragadni a fotográfia lényegét, felszínre került néhány alapfogalom: kép - apparátus - program - információ. Ezeknek kell minden bárminemű fényképészet-filozófia alapköveit képezniük, és ezek a fotográfia alábbi definícióját teszik lehetővé: a fotográfia egy, az apparátusok által program szerint előállított és terjesztett kép, amelynek állítólag az a funkciója, hogy informáljon. Minden egyes alapfogalom további fogalmakat foglal magába: a kép mágiát tartalmaz, az apparátus automatikát és játékot, a program véletlent és szükségszerűséget, az információ szimbólumot és valószínűtlenséget. Ez elvezet a fotográfia kibővített definíciójához: a fotográfia egy programozott apparátusok által, véletlenszerűségen alapuló játék során szükségszerűen, automatikusan előállított és terjesztett, mágikus faktumot tartalmazó kép, amelynek szimbólumai a befogadóját valószínűtlen viselkedésre informálják.
>>>>>TOVÁBB
(forrás: artpool.hu)
