A Világkereskedelmi Központ épületéből fejjel előre zuhanó embert ábrázoló fotó a szeptember 11-i támadás egyik megrázó sajtófotója, a drámai esemény szimbólumává vált. 2011-ben Richard Drew fotográfus a The Telegraph lapnak adott videóinterjúban így nyilatkozott a fotóról a tragikus esemény tizedik évfordulóján:
A Divathét első napja volt és éppen egy operatőrrel beszélgettem, amikor egyszer csak a füléhez nyúlt, s a fülesén keresztül a kontrollszobával váltott pár szó után megszólalt: Robbanás történt a Világkereskedelmi Központban. Tényleg? - kérdeztem, mikor hozzám fordult, majd pár másodperccel később azt mondta: Nem, egy repülőgép csapódott az épületbe.
Szinte ugyanabban a pillanatban megszólalt a mobilom, a főszerkesztőm hívott: egy gép repült a toronynak, csomagoljak össze a Divathéten, mert oda kell mennem. A West Street felé vettem az irányt, ami Manhattan legnyugatabbra eső utcája.
Onnan fényképeztem a lángoló tornyokat, amikor egy mentős megszólított: „Nézze, nézze!” És felfelé mutatott az ujjával. Ekkor elvettem a fényképezőgépet a szemem elől és akkor láttam, hogy zuhannak ki az emberek az épületből. Elkezdtem fotózni az embereket, hetet vagy nyolcat, vagy többet is, ahogy estek ki a tornyokból.
Nem tudjuk, hogy a férfi vajon meghalt-e már útban lefelé; azt mondják, hogy az ember már az ugrás vagy az esés előtt meghal.
A fotó sokakban ellentmondásos érzéseket váltott ki, úgy gondolom azért, mert az emberek túlságosan azonosultak vele. Mi lett volna, ha hasonló helyzetbe kerülnek aznap, hiszen nem tudhatjuk, hogy ezt a személyt a tűz kényszerítette-e ugrásra vagy magától döntött-e így, ez volt a sorsa. Mivel a holttestet sohasem találták meg, hivatalosan nem azonosították be, én inkább úgy gondolok rá, mint az ismeretlen katonára, aki mindenkit szimbolizál, akit aznap utolért a sors.
Ma ránézek erre a képre, a zuhanó férfi képére és bízom benne, hogy 10 év elteltével az emberek – akik korábban kerülték – ma rá tudnak nézni és képesek elfogadni, hogy ez is része volt annak, ami aznap történt. Ha látták a mentőalakulatokról, a tornyokba csapódó repülőgépekről a képeket, akkor most már ezt is el tudják fogadni, mint annak a lenyomatát, hogy mi is történt valójában azon a napon.
FIGYELEM! A bejegyzésben látható sorozat felkavaró, sokkoló lehet. Csak akkor lépj tovább, ha ezt megértetted!
Fotó: Richard Drew: The Falling Man, 9/11 © AP pictures
A fotó először 2011. szeptember 12-én jelent meg a New York Times hetedik oldalán. Az elmúlt években többen is felfedezni vélték szerettüket az ikonikus fotón, legutoljára 2013-ban cikkeztek arról, hogy a képen, Jonathan Briley, 43 éves férfi látható.
A fotó megrázó erejéről így nyilatkozott a CNN-nek Richard Drew, aki 1968-ban a Kennedy elleni merényletről készített képei nyomán vált ismertté.
CNN: Nagyon sok újság azzal indokolta a képek közlését, hogy azok a nap híréről tudósítottak. Visszatekintve, hogyan érez a képek elkészítésével kapcsolatban?
DREW: Úgy tekintek rájuk, mint azokra a képekre, amelyek látni szoktunk az újságokban – ott van Nick Ut AP fotós képe a Napalm elől menekülő kislánnyal Vietnamban, vagy Eddie Adams, szintén AP riporter fotója a saigoni dandártábornokról, ahogy az épp kivégez egy embert. S láttuk John Filo (AP) fényképét a Kent State-nél elesett diák fölé hajoló fiatal nőről. Ezek mind olyan képek, amelyekről azt gondoltuk, sosem akarjuk majd látni őket. Mindegyik komoly vitákat váltott ki, de ez is része a sztorinak és ezeket a történeteket el is kell mondani. Nem fordíthatjuk csak úgy el a fejünket és hallgathatunk. Nem azt gondolom, hogy a férfi halálát örökítettem meg; úgy gondolom, hogy az életének egy részét ragadtam meg.
CNN: Sikerült mára feldolgoznia, amit látott?
DREW: Először nehéz volt. Két napba is telt, míg egyszer csak lecsapódott bennem az egész. Néhányszor már beszéltem erről. Nem akartam vissza menni a Ground Zero-hoz a harmadik napon. Máshol akartam lenni.
CNN: Nem hibáztatom érte.
DREW: Az Armory-hoz mentem [itt állítottak fel egy segélyközpontot a támadások után, ford.], ahová a családok is a szeretteiket keresve. Megszólalt a mobilom, a három és fél éves kislányom, Sophie keresett és azt mondta, „Apu, csak el akarom mondani neked, hogy szeretlek.” Akkor azt mondtam, sokan vannak, akik sosem fogják már ezeket a szavakat hallani a három és fél éves vagy akármelyik gyereküktől. Felhívtam a központi irodát és megmondtam nekik, hogy hazamegyek. Kegyesen beleegyeztek. Akkor érintett meg igazán. Néhány napig otthon maradtam, a családommal, ez nagyon fontos volt.
Egy bizonyos mértékig úgy gondolom mindannyian próbáljuk megérteni, mit is láttunk, milyen szagokat éreztünk. Először egy hónappal később kellett visszamennem fotózni. Egy magaslatról készítettem a képeket és megdöbbentő látvány tárult elém. Ezúttal megfigyelő voltam résztvevő helyett.
Fotók: Richard Drew. 9/11 © AP pictures
(forrás: youtube.com; cnn.com; travellinassasin.com)
Thomas Hoepker 2001. szeptember 11-én készült felvétele azért váltott ki éles vitákat, mert olyan embereket ábrázol, akiket látszólag teljesen hidegen hagy az, ami körülöttük történik. A 9/11 talán legvitatottabb képéről ITT olvashatsz bővebben.
