Fotográfusok Made in Hungary - Válogatás Almásy Pál/Paul Almásy (1906-2003) képeiből

2017. április 20. Mai Manó Ház

Gyakran kerül elő hivatalos és magánbeszélgetések során a magyar fotográfia világhíres volta, dicső múltja, meghatározó szerepe. Elhangzanak nagy lózungok, frázisok pufognak, de sem az, aki mondja, sem, aki hallja, nem tud igazán sokat a Brassaï-Capa-Kertész-Moholy-Munkácsi körön kívüli magyarokról. Nagyothallók párbeszéde zajlik. Pedig az 1848-49-es forradalomtól és szabadságharctól kezdve, a huszadik század eleji népvándorláson át, folytatva a Trianon utáni nagy emigrációs hullámmal, a második világháborút, majd 1956-ot követő kivándorlásokkal félezret meghaladó számú magyar fotográfus került külföldre, dolgozott ott, szerzett több-kevesebb dicsőséget magának, a magyar fényképezésnek.
A huszadik század fényképezéstörténete nem írható meg a magyar vagy magyar származású fotográfusok nevének említése nélkül. Fotográfiai tudásukat, látásmódjukat, világhoz való viszonyukat Magyarországon töltött éveikben alapozták meg, de valamennyien külföldön lettek elismertek vagy világhírűek - írta Kincses Károly a Fotográfusok Made in Hungary című katalógus szerzője.
A Mai Manó Ház I. és II. emeleti kiállítóterei 1999. március 18-án nyíltak meg. Az első, emeleti kiállítás a Ház egyik alapítójának Kincses Károly ötlete alapján valósult meg. Az "Aki elment, aki maradt - Fotográfusok Made in Hungary" című kiállítást - mely 1999. április 05-ig volt látogatható - Nádas Péter, író-fotográfus nyitotta meg. Kincses Károly engedélyével 2017-ben egy új rovattal bővül a Mai Manó Ház Blog, ahol magyar származású, de nem hazánkban alkotó, híres fotográfusokat mutatunk be.

Elsőként Almásy Pál képeiből válogattunk.

Fotó: Paul Almasy: Rock and Roll sur les Quais de Paris, ca 1950's

Almásy Pál (Paul Almásy) (Budapest, 1906. május 29. – Thoiry, Franciaország, 2003. szeptember 23.) fotóriporter, újságíró. Budapesten, a Berzsenyi Gimnáziumban érettségizett, Bálint Györgyöt követte a Berzsenyi önképzőkörének elnöki székében. Előbb az orvosi karon tanult Budapesten egy évet, majd 1924-28 között politikatudományt hallgatott, Bécsben és Heidelbergben doktorált. 1928-tól kezdve újságíró, később riportjait fotókkal illusztrálta.
1936-ban a Berliner Illustrierte Zeitung megbízásából ő az első fotóriporter, aki keresztülvágott a Szaharán. 1937-től Párizsban élt. Bejárta Európát, Dél-Amerikát. 1938-tól a francia kormány külföldi tudósítójaként fényképezett a francia gyarmatokon. 1940–1943 között a svájci kormány hivatalos tudósítójaként fényképezett Európában, a semleges országból származó tudósítói igazolvány jóvoltából mindkét oldalon dolgozhatott. 1944–45-ben az amerikai hadsereg vezérkara mellé volt akkreditálva, újságíróként és fényképészként. 1952-től a WHO, UNESCO, ILO, FAO hivatalos tudósítója volt. 1978-ban Les Hongrois címmel, az 1850–1980 közötti magyar fényképezést bemutató kiállítás-sorozatot szervezett, amelyet Párizsban, Genfben, Barcelonában, Milánóban és Amszterdamban mutattak be. Mongólia kivételével a világ valamennyi országában járt és fényképezett.
Sajtófotósként a manipulációmentes ábrázolás híve volt, soha nem rendezte át a valóságot. Képein kívül elméleti munkássága, tanítói tevékenysége is fontos. Az 1980-as években a Bálint György Újságíró Iskola és a Nemzetközi Újságíró Iskola tanára volt Budapesten, 1984-től pedig a World Press Photo zsűritagja. 1987-ben kitüntették a Magyar Népköztársaság Csillagrendjével. Életműve, majdnem milliós nagyságrendű fotóarchívuma az egész világ politikai, gazdasági, szociális és kulturális történelmével foglalkozik. Az életmű úgy 120000 színes és 150000 fekete-fehér felvételre tehető, melynek nagy része a németországi AKG (Archiv für Kunst und Geschichte) tulajdona. (Kincses Károly)

Fotó: Paul Almásy: Vietnam (Dong-Dang), útkereszteződés, 1950