Tudvalevő dolog, hogy minden rendesebb rendőrség birtokában van egy olyan album, olyan személyiségek fényképeiből, kik rendőri szempontból maguknak hírnevet szereztek. Nálunk a szokott módon készítik e képeket s a tisztelt gazembereket éppen úgy odaültetik a rézabroncsra, mint bármely más becsületes családapát hat gyerekével. – olvashatjuk a Fényképészeti Lapok 1887-ben megjelent hatodik számában.
A fényképeket már a médium kezdeti időszaka óta bűnügyi nyomozásra, bizonyítékok gyűjtésére, bűnügyi helyszínek rögzítésére, gyanúsítottak azonosítására, elfogásuk elősegítésére és az események tudósítására is használták. Erről közel 100 éve már magyar nyelven is beszámoltak a hazai lapok:
"Innen-onnan a kis kézi-kamera épp úgy hozzá fog tartozni a rendőrlegénység felszereléséhez, akárcsak a kard vagy ismétlőpisztoly. Amerikában most kezdik a rendőröket ellátni az apró kis gépekkel, míg Londonban ezt már régebben megcselekedték. A példát előreláthatólag a világ minden részében követni fogják, mert ez az újítás tényleg igen sok és figyelemreméltó előnyt rejt magában. Célja az, hogy valamely bűntény azonnal megörökíttessék ott a helyszínén, úgy hogy azt senki el ne ferdíthesse, senki le se tagadhassa. A megcáfolhatatlan meztelen igazság nyomban rögzített fotográfiája természetesen nagyban meg fogja könnyíteni a nyomozat és vizsgálattal megbízott hatósági közegek munkáját és ezt az előnyt nem lehet lekicsinyelni." (Megjelent: Fény, 1909/12., 350. oldal, Ujdonságok rovat)
Az 1880-as években a rendőrség már rutinszerűen fényképezte a bűnözőket. Korábban csak egyszer-egyszer örökítették meg fényképen a gyanúsítottak és elítéltek vonásait. Az 1850-es években a svájci kormány a szegények és a hontalanok azonosításához alkalmazta a fényképészetet, ezeket a képeket Alexander Gardner készítette, de ő örökítette meg a Lincoln elleni merénylők (Mary Surratt, Lewis Paine, David Herold és George Atzerodt) kivégzését is. A tizenkilencedik század végére azonban a bűnözők fényképezése is épp olyan bevetté vált, mint az antropológiai fényképészet, méghozzá elsősorban Alphonse Bertillon (1853–1914) párizsi rendőrtiszt munkájának köszönhetően.
Fotó: Alexander Gardner: Összeesküvők kivégzése, 1865. július 7. © Gilman Collection
A gyanúsítottakról készített rabosító képekről elsőként a philadelphiai Public Ledger napilap 1841. november 30-i számában történt említés. Majd egyre a fotóriporterek egyre több fényképet készítettek a baleseti és bűnügyi helyszínelés pillanatairól vagy éppen a börtönbe zárt elítéltekről. Levéltári források alapján kijelenthető, hogy a Sacramentótól délre fekvő kisvárosban, a kaliforniai Marysville-ben egy portréfotós, Clara Sheldon Smith (1862–1939) 1900 és 1908 között már szerződésben állt a várossal, és mintegy ötszáz fényképet készített a helyi szélhámosokról.
Bejegyzésünkben az amerikai bűnügyi fényképezés történetének képeiből válogattunk - főleg Weegee és Leslie Jones munkáira fókuszálva - melyekből 2016-ban a The Metropolitan Museum of Art termeiben kiállítást is rendeztek.
A posztban látható képek némelyike megrázó, sokkoló lehet. Csak akkor lépj tovább, ha ezt megértetted!
Fotó: Tom Howard: Ruth Snyder kivégzése, Sing Sing Prison, Ossining, New York, 1928 © The New York Daily News Archive / Getty Images
Fotó: Ismeretlen: John Dillinger a Chicagói hullaházban, 1934 © Bettmann / CORBIS
A nagyvárosi éjszakák egyik legelszántabb krónikása volt a mai Ukrajna területéről származó Arthur (Usher) Fellig, aki Weegee néven írta magát a fotótörténet nagykönyvébe. Igazi megszállottja volt a munkájának. Az egyetlen olyan riporter volt, aki hivatalos engedéllyel használhatta a New York-i rendőrség rádiójának hullámhosszát. Igaz, korábban inkább a rendőrőrsökön szerezte be a szükséges információkat, hogy aztán a rendőrséget megelőzve érkezhessen a helyszínre és lefényképezhesse a verekedések, balesetek, lövöldözések, leszámolások áldozatait. 1935-től egyszerre több helyi illetve országos lapnak dolgozott. A fényképeket általában azonnal előhívta a kocsijában berendezett sötétkamrában, ahol a képeket kiegészítő szöveget is maga írta egy írógépen.
Fotó: Weegee: Gyilkos a rabszállítókocsiban, 1944 © International Center of Photography
Fotó: Weegee: Az áldozat felesége sokkot kapott, c. 1940 © International Center of Photography
Fotó: Weegee: Gyilkosság, c. 1940 © International Center of Photography
Fotó: Weegee: Human Head Cake Box Murder, c. 1940 © Weegee / International Center of Photography
Leslie Jones 1910 augusztusában ott volt a New York-i polgármester elleni merényletnél, ahol fényképet is készített a nyakán meglőtt William Jay Gaynorról. A ritka felvétel a sajtófotózás történetének egyik fontos, de borzasztó dokumentuma. A bostoni fotóriporter, bűnügyi és baleseti helyszínelő munkáját Weegeehez hasonlóan, szintén az 1930-as években kezdte el, mikor botrányok, szenzációnak számító események, balesetek, erőszakos bűncselekmények, tűzvészek krónikása lett és rendkívül jó kapcsolatokat ápolt a bostoni rendőrséggel.
A képre kattintva Leslie Jones fotóiból találsz egy válogatást!
(forrás: artblart.com; lesliejonesphotography.com)
A bűnügyi fényképezés szerves része a börtönportrék készítése, melyre a hazai gyakorlatban is találunk példát: a Váci Fegyház lakóiról a kétezres évek elején készített fotókat ITT, A Csillagbörtön tetováltjairól készült sorozatot ITT, az életfogytiglanra ítélt orosz rabok mindennapjait bemutató sorozatot ITT, míg az Amerikában ártatlanul elítéltek portréiből összeállított sorozatot ITT találod.
