Vendégblogger rovatunkban ma Dulai Péter bűnügyi újságíró írását olvashatjátok egy 55 éve történt gyilkosságról.

„Tíz éves lehettem, amikor a kezem ügyébe akadt egy bakelit. Fejes Endre-Presser Gábor: Jó estét nyár, jó estét szerelem – állt a koromsötét borítón, melyen a Vígszínházban bemutatott darab díszlete nyomasztott egy kopár fával és egy romantikázó párral. Már akkor misztikus vonzalmat éreztem a történet iránt, pedig csak később tudtam meg, hogy valóban megtörtént eseményeket dolgoz fel: arról az 1962-es tragédiáról szól, amikor a magát görög diplomatának kiadó kék ruhás fiú megölte a Normafánál a nőt, akit szeretett.
Évekkel ezelőtt aztán a kezembe került egy rendőrségi anyag, amelyben részletesebben is foglalkoztak Szöllősi György ügyével. Ekkor eldöntöttem, hogy felmegyek a helyszínre és megkeresem az ösvényt, ahol a fiatal gyári munkás 1962. július 12-én elvágta Sántha Ildikó torkát. Órákig bolyongtam, de mivel több, mint ötven év alatt alaposan megváltozott a környék arca, nem sikerült rábukkanni a tetthelyre. A megmagyarázhatatlan, borzongással teli vágy újabb évek elteltével sem tompult, idén nyáron pedig azon kaptuk magunkat Bezsenyi Tamás kriminológussal, hogy előttünk hever az ügy teljes, rengeteg rendőrségi fotóval felduzzasztott, több száz oldalas aktája, benne az ösvényről, Sántha Ildikó megcsonkított holttestéről és a gyilkosságot papírborotvával egy irodában újrajátszó Szöllősi Györgyről készült képekkel. Ezt az anyagot hivatalos személyeken és Fejes Endrén kívül eddig valószínűleg még senki sem látta. Fejes íróasztalán is egy évig hevert ez az akta, de nagyon utálta, mert tele volt ezekkel a borzalmas, naturalisztikus fotókkal. Aztán meghatódott attól, hogy talált egy tíz forintról szóló számlát, amit a hóhér kapott Szöllősi kivégzéséért.
Hogyan tudta így átverni a nőket a szótárból külföldi szavakat bemagoló egyszerű, vidéki srác? Miért kellett Sántha Ildikónak meghalnia? Miért akartak a tárgyaláson fenevadat csinálni Szöllősiből? Ezekre a kérdésekre még a vallomások elolvasása után sem fogunk tudni egészen pontos választ adni. Amit viszont ezeken a rendőrségi fotókon látunk, amellett, hogy érdekes adalékként járulnak hozzá a korszak kriminalisztikai módszereinek vizsgálatához, az a romantikamentes valóság, már történelem – ám számomra még mindig hátborzongató.” (Dulai Péter) 

A bejegyzésben látható képek megrázóak, felkavaróak lehetnek. Csak akkor lépj tovább, ha ezt megértetted!

Fotó: Az emberölés helyszínét feltehetően a képen látható férfi fedezte fel, aki motorozás közben látta meg a fej nélküli tetemet.

Fotó: A megcsonkított áldozat karja

Fotó: Szöllősi György a bizonyítási eljárás közben

Fotó: Szöllősi György portréja

(reset.hu)

További fotókat a helyszínről, a bizonyítási kísérletről, képeslapokról és annak a bizonyos borotvapengének a számlájáról ITT találsz.