Csak lovak. Csak lovak? Kérem a kérdésre a kiállítás vagy a könyv végére érve tessék majd választ adni. Mert Hemző lovai nem csak, sőt, nem elsősorban állatok. Látunk itt vidám és bánatos, játékos és magába forduló, anyai érzelmektől áthatott és intrikusan pimasz, együgyű és nagyon értelmes lófejeket - mintha megszólalnának (de minek?) -, látunk vágtató és poroszkáló, négy lábukat az ég felé nyújtva hengergőző paripákat, s ha figyelünk, látjuk persze magunkat is, miközben egyetlen ember sem érdemelte ki, hogy Hemző lóképeinek bármelyikére rákerüljön. Csoda ez? Nem, ha olvasták a mi generációnk Harry Potterjét, - mert az volt, csak kicsit kisebb felhajtással - a Gulliver utazásait, melynek egyik története éppen a Nyihahák országában játszódik. Akkor most mi van itt ezen a kiállításon? Csak ló. Csak ló? Nem, hanem félszáz nagyon jó fénykép is, amúgy Hemző módra. Mondom ezt én, Kincses Károly.
Van egy kis sziget a Dunán, Ráckeve közelében. A neve Angyali-sziget, talán nem véletlenül. A látvány és az érzés, amely a szigetre lépőt az alig múlt század közepén fogadta, felejthetetlen volt. A part mentén nádas, gazdag madárvilággal, a folyó haltól sűrű: kárász, naphal, keszeg, törpeharcsa, tükörponty - igazi horgászparadicsom. Kisebb-nagyobb parcellákon aprócska hétvégi házak, a kertekben gyümölcsfák, zöldség és virág, virág, minden mennyiségben - no, meg szúnyogok. A sziget északi harmadán kis család gazdálkodott. Termeltek mindent, ami embernek és jószágnak kellett. Több tehén, disznó és seregnyi baromfi mellett két lovuk is volt. Ebbe a világba csöppent bele egy vézna városi gyerek, akinek az a szerencse jutott, hogy itt közelebbi kapcsolatba kerülhetett a természettel és a falusi élettel. Feledhetetlen vakációk voltak, megannyi alkalom és lehetőség arra, hogy örök barátságot kössön a lovakkal. Ebből az érzésből 1978-ban Lódobogás címmel fotóalbum készült. És hogy ez a barátság egy életre szól, annak bizonysága most ez a kiállítás és a hamarosan megjelenő újabb könyv. (Kincses Károly, 2005)

Ezzel a szöveggel ajánlottuk 2005-ben Hemző Károly Csak Lovak című kiállítását. Mivel ezen a héten a HÉT FOTÓJÁNAK választottátok a sorozat 1975-ben készült Telivérek című képét, ezért mai bejegyzésünkben a 2005-ben megrendezett kiállításunk képeiből válogattunk, mely még ugyanabban az évben fotóalbum formájában is megjelent. 

Fotó: Hemző Károly: Részlet a Csak Lovak című sorozatból

Fotó: Hemző Károly: Részlet a Csak Lovak című sorozatból

Fotó: Hemző Károly: Részlet a Csak Lovak című sorozatból

Fotó: Hemző Károly: Részlet a Csak Lovak című sorozatból

Fotó: Hemző Károly: Részlet a Csak Lovak című sorozatból

(forrás: maimano.hu; index.hu)

1872-ben Leland Stanford – a Central Pacific vasútvonal egyik építtetője s egykori kaliforniai kormányzó – érdeklődni kezdett a lótenyésztés iránt és megvásárolta a nagykiterjedésű Palo Alto méntelepet. Itt van ma a Stanford Egyetem központja. A legenda szerint a farmon álldogáló csoport előtt egy ló ügetett el s ennek kapcsán kezdtek vitába a ló lábairól. Stanford állította: időnként a ló egyik lába sem éri a földet. Fogadtak 25.000 dollárba. Stanford életrajzírója szerint a történetet apokrif legendának kell tekintenünk. Stanfordnak egyrészt nem volt szokása a fogadás, másrészt, akivel állítólag a baráti fogadást kötötte – Frederick MacCrellish –, esküdt ellensége volt. Mindegy, minden feltalált dolog érdekesebb, ha kerekítünk mellé egy történetet, s ha sokan és sokat mesélik, már majd úgy is tűnik, mintha valóban megtörtént volna.
Muybridge világhírű lófotóinak történetét ITT találod.

IDŐUTAZÁS rovatunkban a Mai Manó Házban bemutatott korábbi kiállításaink anyagából válogatunk.