„Nincs éberebb, pedánsabb, lelkiismeretesebb s ügyesebb megfigyelő a fotográfiánál” – Gothard Jenő: A fotográfia (1890)

2017. szeptember 14. Mai Manó Ház

Gothard Jenő (1857–1909) csillagász, mérnök, az MTA levelező tagja, és nem utolsósorban fotográfus volt. Jómódú nemesi földbirtokos család gyermekeként a szombathelyi Premontrei Főgimnáziumban, majd a bécsi Technische Hochschulén tanult. Gépészmérnöki tanulmányait elvégezve 1879-ben hazatért. 1881-ben – Konkoly-Thege Miklós hatására – létrehozta a Herényi Asztrofizikai Obszervatóriumot, amelynek laboratóriuma a legújabb technikájú eszközökkel volt felszerelve. Figyelme 1885-től a spektrográfia és asztrofotográfia irányába fordult, bár már 1882-ben is készített felvételt részleges napfogyatkozásról. 1887-ben a világon elsőként ő rögzített szabad szemmel nem látható üstököst, és a Lant-csillagképben lévő gyűrűs köd központi csillagát is ő mutatta ki először fotográfiai úton. 1890-ben könyvet írt A fotográfia címen, amelyben mint fényképezésben jártas, tapasztalt kutató, beszámolt addigi tapasztalatairól, ismereteiről. Székfoglalóját 1891-ben tartotta meg Spektrálfotográfiai tanulmányok címen. Csillagászattal és asztrofotográfiával az 1890-es évek második felétől kezdve már csak rövid ideig foglalkozott. Gothard halálának századik évfordulóján, 2009-ben a Mai Manó Ház is megemlékezett a tudósról, az Űrlenyomat - Égi objektumok és jelenségek című kiállítás kapcsán. 

01_gothard_jeno_felvetelsorozata_az_1882-es_reszleges_napfogyatkozasrol.jpgFotó: Gothard Jenő felvételsorozata az 1882-es részleges napfogyatkozásról

02_gothard_jeno_felvetele_a_lyra_gyurus-kodrol.jpgFotó: Gothard Jenő felvétele a Lyra gyűrűs-ködről

Gothard 1890 áprilisában négy előadást tartott a fotográfiáról, ezek alapján született meg az A fotográfia című kiadvány Dr. Lengyel Béla (1844–1913, kémikus) felkérésére – ez volt egyik legelső, a fotográfia aktuális állását tárgyaló magyar könyv. „A magam 15–6 évi tapasztalásából s megfigyeléseimből merítettem mindent; nem írtam le semmit, amit hosszas használatból egészen jól ne ismernék. Ha sikerülne a kezdőket lehető kevés akadállyal a fotográfiába bevezetnem, s tökéletesítésökre a kimerítőbb szakművek használatát lehetővé tennem: bőven jutalmazná ez eredmény a fáradságot, mit e művecske sokszoros átdolgozása s kibővítése okozott” – írta a bevezetőben Gothard. A könyv négy fejezetre oszlik: A fotográfia általában, A fotográfia a tudományban, Pillanatnyi fotográfia, Fotográfiai sokszorosítás. 

03_gothard_jeno_a_fotografia_1890.jpgFotó: Gothard Jenő: A fotográfia, 1890

Az első fejezetben a fotográfia elméleti és gyakorlati alapelemeit veszi végig a tudós fotográfus: a fény hatása a tárgyakra és szerepe a fotográfiában; a fotografálókészülékek; a gyújtótáv; fényrekesz; expozíció (kinntartási idő); záró rekesz; sötét szoba; a helyes felvétel módja; előhívás (előidézés); papirosok. Számos technikai részlet ma már nem sok mindenkinek lehet ismerős, Gothard azonban – mai szemmel nézve is – érthetően és élvezetesen adja elő tárgyát. Ebben a fejezetben mutatja be egyik találmányát is, az úgynevezett Gothard fotograf-puskát: „A kép a természetben mindig másképen tűnik elő, mint a kamara [kamera] homályos üvegén; igazi, szépen kikerekített, művészi elrendezésű képet csak úgy készíthetünk, ha a képet a homályos üvegen látjuk, mert ekkor kikerülhetünk mindent, a mi a harmóniát zavarja s azt a pillanatot is legjobban elleshetjük, melyben a pillanatnyi zárt működtetni kell. E czélnak az úgymondott művészkamara felel meg; ilyet készítettem pár év előtt a magam használatára, mellyel sok száz csinos képet fotografáltam”. 

04_gothard_fotograf-puskaja_reszlet_gothard_jeno_a_fotografia_c_konyvebol.jpgFotó: Gothard fotográf-puskája, Részlet Gothard Jenő: A fotográfia c. könyvéből

A könyv legérdekesebb részei azok, amelyekben a tudományos fotográfia akkori állásáról számol be Gothard. A második fejezetben először a csillagászati fotográfia rövid történetét és alkalmazását mutatja be. Míg Tycho Brahe 1602-es csillagkatalógusa csak 1005, Argerlanderé pedig 324.188 csillagot tartalmazott 1862-ben, Gothard jóslata szerint az új fotográf-katalógus 30–40 millió csillagot foglal majd magában. A tudós azt is leírja, milyen módon lehet csillagászati fotográfiát készíteni – a fotográfia szerinte a csillagászat tudományában a legfontosabb, mivel gyors, pontosabb, mint a távcső, és azt is láthatóvá teszi, ami szabad szemmel nem látható: „Megbecsülhetetlen az a haszon, mit a fotográfia a csillagászati megfigyeléseknek hajt. A fotográfiái kép már magában véve annyira objektív, hogy minden egyéni felfogást kizár; itt a szem érzékenysége nem játszik szerepet, a képet mindenki, kinek ép érzéke van, bármely időben megvizsgálhatja. A megfigyelő egyéni felfogása s ügyessége sem uralkodik már olyan mértékben, mint az eddigi távcsövi megfigyelésekben”. A fotográfia által elért felfedezéseknél saját eredményét is megemlíti: „1886. év őszén az ismeretes gyűrű-ködöt fotografáltam a Lantban. E gyűrű közepén igen éles, intenzív csillagot tüntetett fel a kép [...] Hogy egy csillaggal több vagy kevesebb van az égen, az nem több, mintha a tengerbe egy csöpp vizet ejtünk, de a példa kézzelfoghatólag bizonyítja a fotográfia életrevalóságát”. 

05_gothard_jeno_holdfotografiaja_reszlet_gothard_jeno_a_fotografia_c_konyvebol.jpgFotó: Gothard Jenő holdfotográfiája, Részlet Gothard Jenő: A fotográfia c. könyvéből

06_a_herenyi_obszervatorium_fotografiai_tavcsove_reszlet_gothard_jeno_a_fotografia_c_konyvebol.jpgFotó: A herényi obszervatórium fotográfiai távcsöve, Részlet Gothard Jenő: A fotográfia c. könyvéből

07_a_spiralis_kod_gothard_fotografiaja_utan_reszlet_gothard_jeno_a_fotografia_c_konyvebol.jpgFotó: A spirális köd, Gothard fotográfiája, Részlet Gothard Jenő: A fotográfia c. könyvéből

Hosszabban foglalkozik a spektrálfotográfiával, de más tudományokat is említ, ahol a fotográfia haszna egyértelmű: a mikrorszkópikus vizsgálatokat, a meteorológiát, a tudományos expedíciókat – utóbbi kapcsán sajnálkozva jegyzi meg, „kár, hogy a fotográfiát e czélra még nem igen használták fel; egyes utazók készítenek ugyan nagy sereg felvételt, de eddig kevés akadt közöttük, a ki a fotográfiában elég gyakorlott volt s kellőképen meg tudta ítélni azon módosításokat, miket a különböző éghajlati viszonyok megkívánnak, s azok követelménye szerint cselekedni”. A fénykép olyan, nem tudományos jellegű használati módjait is felsorolja, mint az igazságszolgáltatást, ahol bűnözőket fényképeznek le, így a rendőrök saját albummal rendelkezhetnek a kétes alakok arcképeiből; mérgezések, gyilkosságok eseteit, ahol az anyagot fotográfiai úton dolgozza fel a törvényszéki kémikus; a hamisítások kiderítését.
A pillanatnyi fotográfia című fejezet a pillanatfelvétel és a művészet kapcsolatának elemzésével kezdődik, illetve egy jó tanáccsal, amelyet ma is bárki megfogadhat: „a pillanatnyi fotográfia rendkívüli jó tulajdonsága épen abban áll, hogy alkalmunk van a legmegfelelőbb momentumot kilesni s azt megragadva, megörökíteni. Hiába, de úgy van, hogy a mi természetes, még korántse szép, s hogy a természet puszta utánzása még nem művészet. Ha a pillanatnyi fotográfián nem tudjuk érvényesíteni a művészet követeléseit, ha azon az egységet s a harmóniát bármi zavarja, ha nem fejezi ki minden magyarázat nélkül a cselekményt, mit ábrázolni akar, ha a háttér s előtér megválasztására annyira sem vagyunk tekintettel, amennyire legalább a körülmények megengedik, inkább soha se vegyünk kezünkbe fotografgépet s ne szaporítsuk azon haszontalan képek millióit, melyek mint fotográfiák rosszak, mint képek még rosszabbak, s melyekkel ismerőseinket üldözzük, anélkül, hogy bárkinek is örömöt okoznánk. A tudással készült, kellőleg megválasztott kép elkészítése a legnagyobb élvezet; az ezer akadály, mibe az elkészítés alatt ütközünk, csak öregbíti az élvezetet, mit ezen, már a művészet körébe számítható, foglalkozás okoz”.
Gothard itt is beszámol a különféle alkalmazási lehetőségekről: állatfotókról, tájképekről (amelyekhez szerinte mindenképpen szükség van modellekre, élő alakok alkalmazására, különben üresnek fog hatni a kép), a lassan és a gyorsan mozgó dolgok, élőlények megörökítéséről, és természetesen a tudományos területen való használatról. Az orvostudományban a testrészek és a szervek mozgását lehet tanulmányozni a fotográfia segítségével, míg a pszichiátria területén az adatgyűjtést teszi lehetővé. Ugyanakkor a csillagászati megfigyelésekben is alkalmazható, a Napot például nem is lehet más módon megörökíteni, írja Gothard. A fizikai tanulmányokban sem lehet megkerülni a fotográfia alkalmazását, „a fizika minden ágában ott szerepel ma már e pontos és gyors megfigyelési mód, ismereteinket bővíti nemcsak a tünemények gyors és pontos megfigyelésével s feljegyzésével, hanem a láthatatlan dolgok feltárásával is.” Csak néhány példa, amely a fizika területén hasznosítható: eső tárgyak, revolvergolyó, levegő- és hanghullám, villám fotografálása. Gothard elektromos szikrákról készített képet: „Az elektromos szikrák fotografálása a legegyszerűbb minden fotográfiái művelet között; sem objektívre, sem kamarára, sem más segédeszközre nincs szükség. [...] Hogy az alakok keletkezésüket a szikra fény vagy chemiai hatásának köszönik-e, nehéz elhatározni. Ez irányban tett kísérletem a kérdésre nem adott biztos feleletet”. 

08_gothard_jeno_pozitiv_elektromos_szikra_reszlet_gothard_jeno_a_fotografia_c_konyvebol.jpgFotó: Gothard Jenő: Pozitív elektromos szikra, Részlet Gothard Jenő: A fotográfia c. könyvéből


09_gothard_jeno_negativ_elektromos_szikra_reszlet_gothard_jeno_a_fotografia_c_konyvebol.jpgFotó: Negatív elektromos szikra, Részlet Gothard Jenő: A fotográfia c. könyvéből

A fotográfia jelenjével, jövőjével kapcsolatban így elmélkedik a tudós: „A fotográfia mai állásának tökéletessége e téren magaslik ki leginkább, s a legnyugodtabb, leggyakorlottabb fotográfus sem maradhat hidegen, nem küzdheti le csodálkozását, mikor úgyszólván napról-napra a különböző alkalmazásnak veszi hírét, mire eddig senki nem is gondolt. De nem is terjedt el úgy semmi a világon, mint a pillanatnyi fotográfia; sehol sem lehetünk biztosak, nem követ-e el ellenünk valamely műkedvelő lesi-készülékével merényletet s nem örökít-e meg olyan körülmények között, mikor nem is sejtettük”.
A Fotográfiai sokszorosítás fejezete utáni Összefoglalásban pedig a következőképpen ír: „A fotográfia tulajdonképeni érdekességét csak gyakorlat útján élvezhetjük, roppant fontosságát csak a személyes tapasztalás után méltányolhatjuk. A fotográfia életrevalóságát a legfényesebben igazolja az a sok oldalú alkalmazás, mely a tudomány minden ágára s a gyakorlati élet sok szükségletére kiterjed. Mindennap újabb és újabb alkalmazás merül fel, mit figyelemmel kísérni is bajos; maholnap a fotográfia tudományos alkalmazása egész irodalmat fog alkotni. És nem is csoda. Nincs éberebb, pedánsabb, lelkiismeretesebb s ügyesebb megfigyelő a fotográfiánál”. (Gáspár Balázs)
A könyv teljes terjedelmében megtalálható a Magyar Elektronikus Könyvtár oldalán:

10_gothard_jeno_a_fotografia_1890.jpgFotó: Gothard Jenő: A fotográfia, 1890

(forrás: maimano.hu; gothard.hu; mek.oszk.hu; Vincze Ildikó: Gothard Jenő, a mérnök-tudós. Magyar Tudomány, 2009., 5. sz.)

A világ legelső (épségben fennmaradt) holdfotóját ITT találod.

Ajánlott bejegyzések:

Ugrás a lap tetejére
süti beállítások módosítása