A művészetek formanyelvét és témaválasztását - akár elfogadjuk, akár nem - a társadalmi igény változásai befolyásolják.
A 19. század folyamán az ipar és a kereskedelem, a kapitalizmus fejlődésével a polgárság lett a társadalom fő bázisa. Már a természethez forduló reneszánsz ember számára veszített fontosságából a középkor művészetében egyeduralkodó vallásos vagy mitológiai tárgyú mondanivaló. A képzőművészetekben a valósághű ábrázolásmódot, és a könnyen érthető tematikát azonban - igazán - a földön két lábbal álló, az életét önállóan irányítani kívánó polgárság realitásvágya hívta életre. Amint határozottan jelentkezett társadalmi igény a valósághű, részletező előadásmódra, egyszerre, egymástól függetlenül többen keresték és találták meg a képrögzítési eljárások módját. A polgárság értékítélete és ízlésvilága a fotográfia fejlődése során nagy befolyással volt arra, hogy adott korszakban melyik fényképi műfaj volt meghatározó. A fotográfia megjelenésekor a polgárság részéről már jelentkezett az igény a megfizethető árú arcképek iránt, mely akkoriban a miniatűrportré festők megélhetését biztosította. Így az ecsetet fényképezőgépre cserélő festők teremtik meg a 19. század első meghatározó érvényű műfaját, a portréfotográfiát.
A képre kattintva a személyfényképezés rövid történetét találod. 

Fotó: Ismeretlen: Három férfi, c. 1850

(forrás: artblart.com)