A tánc az én világom. Képeim a balett világát ábrázolják. Fehér „tütük”, klasszikus pózok. Mindig szerettem volna a mozgást, a táncot másképpen is ábrázolni. Ezért nagy öröm számomra, hogy Knap Zoli képei a kezembe kerültek. Nemcsak a gyerekek iránti szeretet, de a mozgás öröme is árad képeiből. Egy ellesett pillanat, egy gyermeki öröm, kíváncsiság és a babszemek tánca mind arról szól, hogy nézzétek, itt van egy férfi, aki szeret benneteket. Szereti a mozgást, a néptáncot, a csöppségeket. De nem csak őket. Mindent, ami ehhez a világhoz tartozik. Jó megfigyelő. és a tapasztaltakat át tudja adni mindenkinek, aki érdeklődik. Nem marad a zárt táncvilágban, hanem körülnéz, hogy hogyan születik a mozgás, hogyan tanítanak a „felnőttek”, és hogyan szeretik egymást. Mert a képek nemcsak a néptánc szeretetét mondják el nekem, nekünk, hanem portrét állítanak egy embernek, Knap Zolinak, aki mindezt meglátta, megszerette, és ezt a szeretet továbbadja. – olvashatjuk Keleti Éva Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar fotográfus, érdemes és kiváló művész gondolatait a Táncoló babszemek című képeskönyv előszavában.
Knap Zoltán csaknem kétszáz képben mutatja be a néptáncos gyerekek életét. Az Újbudai Babszem Táncegyüttes fellépései mellett természetesen a kulisszák mögé is benézhetünk. Amíg a színfalak mögött a gyerekek izgatottan készülődnek, a fegyelmezettség mellett néha egy-egy csintalanságnak vagy könnycseppnek is tanúi lehetünk.
Kodály Zoltán egy 1951-es nyilatkozatában így ír: „hatásos eszköz lenne, ha már gyermekkortól kezdve rendszeresen tanítanánk a magyar tánc elemeit is...Sőt! Már az óvodában el lehetne kezdeni a táncoktatást. A székelyek például már öt-hat éves korban táncra fogják gyerekeiket, így valóban elérhetnénk, hogy a népdallal együtt vérünkké, anyanyelvünkké váljon a tánc is.” (Kodály: A magyar tánc kérdéseiről).- ebben a szellemben végzi misszióját az Újbudai Babszem Táncegyüttes. 
A Mai Manó Ház könyvesboltjában is megvásárolható albumban látható képek az együttes elmúlt öt évének fellépésein készültek. A képeken jól kirajzolódik, hogy a gyerekek mindig nagy örömmel mutatják be a megtanult táncokat, szívesen veszik fel a különböző, tájegységeinkre jellemző népviseletet. Nagy izgalommal állnak a zenekar, vagy akár a zsűri elé, a szóló, csoportos táncversenyeken, mely megmérettetéseken több táncos is kiválóan helyt állt. A gyerekek többsége a tánccal nagyon sok mindent kifejez, legalábbis ezt próbálja meg bemutatni Knap Zoltán objektívje. Ugyanakkor segíti is őket az iskolai tanulás során. A gyerekek egyébként Tímár Sándor módszere alapján tanulnak. Így a tánc számukra csak játék és szórakozás. Még a legnehezebb lépéseket is képesek önfeledten, a tanulási nehézségeket elfeledve, játszva megtanulni. 

A képre kattintva Knap Zoltán Táncoló babszemek című fotóalbumának képeiből találsz egy válogatást. 

(forrás: Knap Zoltán fotóriporter)