Tóth Füles hallhatólag nagyon vicces, de látszólag nagyon komoly egy ember. Sokat beszél és gyorsan, mindenkit lenyom szédítő dumájával. De néha egyedül marad. Akkor fényképez. És ott nincs beszélgetés, adoma, történet. Invenció van, ötlet, profi szakmai tudás és güzülős alázat. Mindez évtizedek óta.
Tóth Fülest mindenki ismerni véli. Nagydumájú, jósvádájú, sodró lendületű, emberek kedvence ember. Volt. De most két éve a rettenettel él együtt, megélte és megéli, folyamatosan látja és tapasztalja az emberi szenvedés összes bugyrait. Amikor az egész lét átstrukturálódik, mindennél fontosabbá válnak az addig természetes egyszerűséggel kezelt dolgok, és jelentéktelenné mindaz, ami addig kiemelten fontosnak tűnt. Aki bejárta az ő mostani útját, nem lehet olyan, mint amilyen addig volt. Milyen ember most Tóth József (Füles), változott-e a véleménye szakmáról, emberekről, világról…? Ezekre keressük a válaszokat ezen a képes beszélgetésen.
Az alábbi beszélgetést 2014. november 20-án rögzítettük a Mai Manó Ház Napfényműtermében.